Különleges színezetű veréb repült ki az odútelepünkön!
2024.06.07-én különös madárra figyeltem fel az Őskökényes keleti oldalán, a parkolóban, ahol aprómagos területet tartunk fent továbbra is. Olajosmagvakkal nem etetünk madarakat, de aprómagos (köleses, moharos) területeket igen. Elsősorban, sőt: kizárólag a verebek miatt. Erről most csak annyit, hogy
a házi veréb radikális megfogyatkozásának okai
között a hazai szakirodalom is előkelő helyen hozza, hogy gyakorlatilag megszűnt a háztáji baromfitartás. Így alig akad pár udvar, ahol…
…és most jön a lényeg, ami nem egészen van összhangban azzal a sokat hangsúlyozott tilalommal, hogy nyáron ne etessünk madarakat!…
a házi veréb rájárhatna a szemestakarmányra és a tyúkoknak adott tápra.
Mondani se kell, hogy egy baromfiudvarban nemcsak télen etetik szemestakarmánnyal vagy táppal a csirkéket, így a házi veréb is épp úgy jár rá a szemesre költési időben, mint azon kívül.
Ehhez hozzáteszem még azt, hogy sok magevő madárfaj tenyésztése során is tapasztaltam, hogy költési időben a magevő madarak számára éppúgy szükséges a magtakarmány, mint máskor, csak épp ki kell egészíteni úgynevezett lágyeleséggel vagy csíráztatott magokkal a fiókanevelés időszakában.
Egy szó, mint száz,
aprómagos területünket továbbra is működtetjük.
A jobb ellenőrizhetőség és tisztaság miatt elsősorban az Őskökényes fölötti parkolóban a betonplaccon. Így a mezei verebek száma most, a költési szezonban is folyamatosan 50-100 példány között mozog. Ez körülbelül fele a nálunk telelő mennyiségnek, de ezzel is elégedettek vagyunk, minthogy 2023-ban ugyanebben az időszakban mezei verébbel csak elvétve találkozhattunk a birtokon, leginkább egy-egy átrepülő madárral, és csak az első kaszálások után, július végétől váltak ismét rendszeressé nálunk. Ráadásul 2023-ban – csak úgy, mint a korábbi években – költésük sem volt.
Ezzel szemben most nemcsak 100-150 mezei veréb tanyázik az Őskökényesben és környékén, de költő párjaink is vannak! Külön posztban értékelem majd, mit értünk el a mezei veréb sokat emlegetett védelmével az idén.
Most csak annyit:
A szóban forgó különös, fehéren villogó madárkát épp egy mezei verébcsapatban észleltem. De mielőtt meghatározhattam volna biztosan, a verebekkel együtt eltűnt a kökényes sűrűjében és aznap már nem láttam.
Másnap tervezetten kerestem.
Nem mintha sokáig kellett volna keresni. Alig léptem ki az Angolkert kapuján, a parkolóban szedegető 60-70 fős mezei veréb csapatban megláttam a fehér madárkát, akit rögtön fotózhattam is. Igaz messziről, de sikerült fényképeket lőnöm róla, és megállapítani, hogy egy szokatlan színezetű, valószínűleg leukocisztikus mezei veréb.
A legextrémebb színmutáció, amit a birtokon eddig észleltünk, az egy eritrizmusos széncinege colt, az „elhíresült” piroshátú cinege, akiről annak idején sokat írtam. Készült a rendellenes színezetű madarakról egy összefoglaló is, ami talán a legteljesebb összefoglalás magyar nyelven ITT.
Ez a kis fehér-tarka veréb
feltehetően az Újlesen lévő B-odúnkból repült ki a testvéreivel, körülbelül 3-4 nappal a megfigyelés előtt. (Ez az odú szomszédos egy másik, nyaktekercsek által lakott odúval.) A nálunk mozgó verebek jellemzően – még mindig – idős példányok, akik újra és újra elhúznak a birtoktól keletre található területek felé, feltehetően a fészekhelyekre. Igaz, végre vannak fészkelő mezei verebeink, de a környék verébállományának döntő többsége még mindig nem nálunk fészkel. És a fehér veréb megfigyelése előtt fiatalokat sem hoztak magukkal. Ezért gondolom, hogy nálunk kelt madárról van szó. Ragaszkodik is a területhez, s nem láttuk innen kirepülni. Gyakorlatilag folytonosan az Őskökényesben tartózkodik, vagyis a fészekodú közvetlen környékén.
Pár nappal később ismét sikerült fotókat készíteni róla. Miután fiatal, frissen kirepült veréb létére még mindig megvan (a fiatalok között nagyon magas a halálozási ráta), itt volt az ideje annak is, hogy nevet kapjon.
Erdő-mezei keresztségünkben a Vatta nevet kapta.
Ezekben a napokban igyekszem utolérni magamat, a jövő héten pedig – mivel végre száraz és igen meleg időjárásra számíthatunk – néhány terepi munkával is próbálunk felzárkózni. Azért is fontos volna, hogy hatékonyak legyünk ebben a felzárkózásban, mert olyan új feladatok várnak ránk, mint amilyen például Vatta megfotózása.
Mivel a második legritkább színmutáció a birtok történetében, és állandóan itt van, ráadásul „könnyű zsákmánynak” ígérkezik, záros határidőn belül (4-5 napnál nem később) meg kell próbálni lessátorból, detektívüveggel közelről fotózni ezt a madárkánkat.
Az sem kizárt, hogy van egy hasonló színezetű testvére. A legutóbbi megfigyelések során mintha két ilyen fehér veréb is villant volna a csapatban, de ebben még nem lehetünk biztosak.
Abban viszont igen, hogy nagy kár volna elmulasztani ezt a lehetőséget, és elengedni ritka színezetű mezei verebecskénket, a szép Vattát anélkül, hogy ne lőnénk róla extra minőségű fotókat. A csapat annyira rendszeresen jár az aprómagos placcra, hogy elvileg könnyebb lesz a dolgunk, mint amilyen télen volt a sármányokkal. Drukkoljatok, hogy érkezésünk és szerencsénk legyen!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Mázli, hogy ez is nálad bukkan fel. 🙂