Nem kolibri, hanem kacsafarkú szender az új lepkefajunk!
Emlékszem, gyermekkoromban az egyik leggyakrabban látott lepkefaj a kacsafarkú szender volt. Az a lepke, akit oly sokan néznek kolibrinek. Nem véletlenül mondják angolul hummingbird hawk-moth-nak (a hummingbird a kolibri angol neve). A nyolcvanas években a lábamat se kellett kitenni a lakásból, hogy ilyen szendert lássak. Az erkély balkonládáiba ültetett petúniák előtt szinte mindig láttam párat. Később – például a Balaton északi partján – gyakran láttam, főként levendulákon, néha egészen sokat: 20-30 háromnyaras levendula tövön akár 15-20 kacsafarkú szendert is.
Egészen más a helyzet a birtokon.
Itt 2000 és 2024 között egyszer sem találkoztam vele. 2021-től intenzíven kutatom és fotózom a nappali lepkéket. Eddig 46 nappali lepkefajt találtam (legutóbb kis Apolló-lepkét ITT), de kacsafarkú szender egyszer sem volt.
2023-ban már arra is rávitt a sanyarúság, hogy a szomszédos telek udvarára lessek át néha, mivel ott akadt pár petúnia, és levendula is. Gondoltam, hátha látok egy-egy szendert, de nem jártam sikerrel.
Az idén már a negyedik vegetációs szezon, amikor intenzíven figyelem a lepkefajokat, így nem túlzás azt állítani, hogy itt kifejezetten ritka a kacsafarkú szender.
Mivel nemcsak gyermekkoromban, hanem országosan is gyakori, nem találom magyarázatát a ritkaságának, és mindvégig úgy gondoltam, előbb-utóbb meg kell kerülnie.
2024.05.24-én délután jól álltak a csillagaink,
a meteorológia nem jelzett előre esőt, így jó esélyekkel folytathattam a boglyák építését. Különösen fontos lett volna az Őskökényes környékéről felrakni a boglyákra a korábban rendekbe gereblyézett szénát, mielőtt újabb eső áztatja meg, és ami után minden bizonnyal erősen penészedne már.
Miután megírtam a blogot a birtok új virágos növényfajáról, az ebszőlő csucsorról ITT, gatyára vetkőztem, és hozzáláttam a gereblyézésnek és szénarakásnak. Régi pompájában magasodik már a Boldog-boglya, egészen szép magasságot ért el a teljesen új Rózsa-boglya is, megújult a Disznó-boglya, és a Hospoda két boglyája is. Végül a parkolónk melletti kis kaszálót kezdtem gereblyézni, amikor végre – 24 év után először! – felbukkant egy kacsafarkú szender a Kisrét felőli mézelő zónán.
A fényképezőgépet szinte mindig kiviszem magammal a munkákhoz is, ezúttal az Angolkert sarkánál hagytam állványon. Rohantam a fényképezőért, aztán pedig vissza. Szerencsére még ott találtam a szendert. De hiába. Sok lepkefajról mondható el, hogy nem a fotósok legnagyobb barátja, de ha valaki aztán tényleg nem áll meg egy pillanatra sem, az a kacsafarkú szender, aki kolibri szerűen lebeg a virágzatok előtt, de mindegyik előtt csak pár másodpercet. Így nem sikerült jó fotót lőnöm róla. De az első előfordulás és az első fotó megvan, ez a lényeg.
Sokat nem is kísérleteztem, mert haladni akartam a szénarakással. Később másodszor is láttam ugyanazon a területen, és újabb fotóka lőttem róla, de ezek sem lettek remekbe szabott fotók. Kár, mert egyébként rendkívül szép faj
– és nemcsak szép, hanem érdekes is.
Vándorlepke a birtok lepkefajai közül a bogáncslepke, az Atalanta-lepke (tavalyi látványos őszi vonulásáról írtam is), és a kéneslepke is. Szintén nagy vándor a kacsafarkú szender, aki Afrikából és a Földközi-tenger vidékéről érkezik meg Magyarországra május folyamán. Pontos adatokat nem találtam arra vonatkozóan, hogy pontosan mekkora távolságokat tesz meg, de az elterjedési területét mutató térképre nézve úgy tűnik, hogy talán jelentősebb távolságokat jár be, mint a többi nappali lepkefaj. Eljut egészen az Urálig is. Az északi területeken, így Magyarországon sem éli túl a telet, kivéve az olyan szubmediterrán környéken, mint amilyen Pécs környéke.
Ennek fényében még kevésbé érthető, miért csak most került meg a birtokon. Ami a tápnövényeit illeti, melyek a hernyói fejlődnek, éppenséggel abban sem lehet hiány. Többek között galajfajokon fejlődik, ami nem is egyszerűen gyakori itt és a környéken, hanem kifejezetten tömeges. Így továbbra sincs magyarázat arra, hogy miért nem látom gyakrabban.
Ez a példány kizárólag a szennyes lednek virágait látogatta.
Ezt bármely évben megteheti. Még a szegényes években is van lednek elég, időnként pedig Dunát lehet rekeszteni vele. Ezért is itt lehetne a kacsafarkú bármely nyáron.
Régi terv, hogy főként a rovarok és lepkék miatt jelentősebb levendulaállományt telepítsünk a Hospodára (150-200 tő volna jó), de korlátos lehetőségeink miatt az idén is csak pár tövet hozunk (ez is nagy lépés lesz), mert más projektek egyelőre elsőbbséget élveznek. De néhány levendulatő is alkalmas lehet arra, hogy a levendulát kedvelő fajokról alaposabb képet kapjunk, így a kacsafarkú szenderről is.
Ha esetleg mutatkozik még a napokban, és jut rá idő, igyekszem szebb fotót lőni róla. Most viszont beérem ennyivel, s csendesen örülök: ő is meglett, s egyúttal a 47. nappali lepkefajunk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Éljen a levendulás! Micsoda illatos lesz a hospoda.
Amikor látszólag egy helyben lebeg, a szárnya akkor is jár ezerrel. Elhiszem, hogy nehéz róla jó képet csinálni.
Évekkel ezelőttén is láttam itt az erkélyen. A ládákba ültetett muskátlit látogatta, de már évek óta nem látom. 🙁
Fogsz még vele találkozni, jó csalogatók a bükkönyök. A szennyes ledneknek is biztos jó illata van, + még szép
is virága, de ha van ott mogyorós lednek, az a legfinomabb illat, én azon találok sokat a gáton. Szerintem ez is jó fotó elsőre, mert ez a szender olyan mozgásban van, hogy a záridő beállítással kellene variálni, hogy jobb kép készülhessen. Nekem sosem sikerült még, pedig minden évben próbálom “elkapni”. 😀
Nekem gyerekkoromtól fogva ünnep, ha találkozom egy egy szenderrel! Sajnos nem sokszor! Pedig mindig fürkészem őket! Néha a nyári orgona vonzza magához őket. Fantasztikusak gyönyörűek! Már nagyon közeledeik az az “ezredforduló” a fajszámlálón!🙂