Új faj a birtokon az ebszőlő csucsor!
2024.05.19-én kora reggel bő két órát csatangoltam a birtokon, főként a Nagypatak partját követve. Két felmérést végeztem az nap reggel.
- Egyrészt tudni akartam, mennyi a fészkelő énekes nádiposzáták száma.
- Másrészt felméretem, hogy a patakmeder mely szakaszain vannak a leggazdagabb mocsári nőszirom és mocsári nefelejcs állományok.
Mocsári nőszirom és mocsári nefelejcs helyi védelme
Utóbbi azért fontos, mert hamarosan több ponton is kisebb duzzasztásokat csinálunk a patakon, vagyis bizonyos szakaszokon a vízszint emelkedni fog, ami önmagában semmiképp sem gond, hisz áradások során, nagy esőzések esetén magasabb víz megy a patakon, mint amilyen magas a duzzasztásoknál lesz.
A „fenékküszöböket” úgy kell elképzelni, mint egy ágakból és földből készült hódgátat, és fölöttük a vízmagasság állandó lesz. Legalábbis akkor, ha nem köszönt ránk ismét egy extrém aszály. Így a most a mederben élő növények jelentős része kénytelen lesz idővel a meder széleire és feljebb települni. Ez nem gond, és bár se a mocsári nőszirom, se a mocsári nefelejcs nem ritka, és nem védett növény, a helyi védelmet mindenképp megérdemlik.
Nem mellesleg jelenleg a birtok leglátványosabb virágos növényei. Bár ez mindig ízlés dolga. Minden esetre – akkor maradjunk ennél – nekem különösen kedves mindkét virág, így az lenne a cél, hogy a patak revilaticáziója során „a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon”.
Magyarán:
- A lehető legtöbb helyen stabil vízjárás alakuljon ki (főként a kétéltűek és védett halaink érdekében),
- Ugyanakkor a lehető legtöbb helyen maradhasson meg a mederben élő nőszirom és nefelejcs-állomány.
Az aprólékos bejárás meg is hozta az eredményt, és világos lett, hogy a jelentősebb duzzasztásokat a Nagypatak déli szakaszán kell megcsinálni. Esetleg duzzasztható az északi vége is, de körülbelül a középső szakasz az, amihez kíméletesen kell hozzányúlni.
Indikátorunk az énekes nádiposzáta
Az énekes nádiposzáta a birtok egyik legjellemzőbb madárfaja. Ritkán esik szó róla (hamarosan részletesen írok róla), mert szinte kizárólag a patakot kísérő nádasok és aranyvesszősök madárfaja. Ugyanakkor nagyon jó faj, nem ritkaság ugyan, de sok más fajhoz hasonlóan nedves, vizes élőhelyet jelez. Nem mellesleg állománynagyságát tekintve a második leggyakoribb madárfaj. Nála csak a széncinege fészkel nagyobb mennyiségben, az is csak 2024-ben, a Jászmaróti odútelep jóvoltából.
A patakparti élőhely változásait
Az ő életükbe máris jelentősen belenyúltunk azzal, hogy a Nagypatakot „elválasztottuk” a nádasoktól egy 7-8 méter széles sétánnyal, ugyanakkor a nádfoltok környékét kaszálóvá alakítottuk. Így elvileg a fészkelelőterületüket nagyságrendekkel csökkentettük. Jó, ha a korábbi nádas-kórós területek harmada áll most a rendelkezésükre.
legkönnyebben talán az énekes nádiposzátákon mérhetjük majd. Ezért fontos tisztában lenni azzal, hogy most hol tartunk.
Az énekes nádiposzáták ugyanis imádták az aranyvesszős gazosokat is, csak épp az a helyzet, hogy sok száz egyéb faj miatt ezeket az élőhelyeket mégis át kellett alakítani. Így azt vártam, hogy 2024-ben már látványosan csökken a nálunk fészkelő nádiposzáták száma. Hogy pontos képet alkothassunk a folyamatokról, aprólékos megfigyeléseket végeztem (és fotóztam és videóztam is) a nádiposzáták revírjeiben.
A várakozásokkal ellentétben úgy tűnik, hogy nem csökkent a létszámuk jelentősen, bár még átvonulók is lehetnek a területen. Mindenesetre összesen 8-10 éneklő hím biztosan van a Nagypatak mentén.
A Nagypatak titokzatos medre.
Nemcsak az éneklő nádiposzátákat próbáltam kifigyelni a lehető legjobban, de a patakmedret is olyan alaposan néztem át, ahogy korábban talán sosem. A Hermelines déli végénél a patakmederben van egy hím énekes nádiposzáta, aki kitörő lelkesedéssel énekel a mederben tenyésző körülbelül 10 méter hosszú nádfoltban. Őt hallhatták és láthatták azok a klubtagok is, akikkel „közös sétán” jártunk (videóban) azon a szakaszon.
Ugyanez a hím továbbra is töretlen lelkesültséggel énekel ott, és szinte kéri, hogy fotózzam. Halkan és némiképp szégyenkezve vallom be: mind a mai napig nincs egy tisztességes fotóm a nádiposzátáinkról. Ennek részint az is oka, hogy 24 év után most először lehet hozzáférni a patakparthoz a vegetációs időszakban.
Úgy tűnik, a nádiposzátákat nem viselte meg ez a változás, így kényelmesen figyelhettem, és fotózhattam a szóban forgó hímet. Ennek köszönhetően tűnt fel, hogy a nád között néha mintha kéklene valami. Mintha valami virágféle nyílna ott, de nem olyan világos kék, mint a mocsári nefelejcs – amit azonnal felismerek, és ami gyakori a mederben –, hanem sötétkék. Amikor a nádiposzáta odébb reppent, és pár méterrel arrébb énekelt, leereszkedtem a mederbe, s akkor már tisztán láttam, hogy egy új virágos növényfajt találtam.
Az ebszőlő csucsor
Virágos növényfajt találni a birtokon már nagyon nehéz. Tavaly ebben az időszakban még találtam pár új fajt, de az idén még egyet sem. Nem csoda, hisz 2021 óta minden négyzetmétert átfésültem új növény- és állatfajok után kutatva. Ezért különösen nagy öröm, hogy végre megkerült egy új virágos növény. Ami ugyan nem ritkaság, nem védett, ugyanakkor megint csak sok helyütt kapcsolódik vizes élőhelyekhez (nekünk pedig elsőrangú célunk, hogy valódi, jelentős vizes élőhellyé váljunk), és ami nemcsak szép, de még a madártan szemszögéből nézve is biztató találat.
Miután megkerült, fokozottan figyeltem arra, hogy megtalálom-e másutt is, ezért viszonylag magabiztosan állíthatom, hogy sajnos csak egyetlen ponton, egyetlen tő van jelen.
Pedig jó volna, ha elszaporodna, mert ahol jelentősebb állományai vannak, ott piros bogyóival komoly rigóállományokat tart el.
Fásszárú kúszónövényként képes olyan sűrűségeket alkotni, ami
remek búvóhely és fészkelőhely
is a madarak számára. Ezt az egyetlen tövet érdemes kiemelt védelemben és figyelemben részesíteni, és magjait esetleg elvetni a patakpart olyan részein, ahol magasra kúszhat a parti fákon, vagy a partoldalakban. Ilyen ebszőlős bozótosok megintcsak jelentősen növelhetnék a diverzitást, a madárvilág gazdagságát. Az ilyen „iszalagosokat” kedvelik a szürkebegyek, vörösbegyek, ökörszemek, a rigók, de gyakorlatilag minden madár, ami csak a völgyben él.
Fontos, hogy a patakvölgyben csak elvétve van bogyós termés. Az Angolkerthez, a Nagykökénysorhoz vagy az Őskökényeshez mérten kevés a bogyós cserje, mivel a kökény vagy a galagonya inkább a szárazabb, melegebb területeket kedveli. A patakpart még bodzában is szegényes (ezen kell majd változtatni a bodza célzott és tömeges telepítésével). A bogyósok felhozatalát bővíthetné jelentősen, ha az ebszőlő csucsor elterjedne a patakvölgyben, esetleg az égeresben (lejjebb látjuk majd, hogy sokszor kapcsolódik égererdőkhöz!).
És álljon még itt néhány fontos infó a Wikipédiából.
Elterjedése
Feltehetően Észak-Afrikában, Európában és Ázsiában őshonos, de Amerikában is elterjedt. Eurázsiában megtalálható Spanyolországtól Szibérián át Japán északi részéig. Amerikába feltehetően behurcolták, mert az ottani herbáriumokban csak a 19. században jelent meg. Mindenesetre nem zárható ki teljesen, hogy ott is őshonos. 2000 méteres tengerszint feletti magasságig hatol fel.
A rovarok rezgéses megporzással porozzák be, bár előfordul önmegtermékenyítés is. A növénytársulásokban gyakran a szulákfélékkel együtt fordul elő. Alacsonyan fekvő bokorfüzesek, mocsaras-bokros területek, égerfaerdők növénye. Nagyon sok termőhelyen megjelenik, fás vidékeken éppúgy, mint bozótosokban, sövények mellett és vizes helyeken. A Nagy tavakat szegélyező államokban invazív faj, először 1843-ban látták itt.
Ökológia
Egyes rigófélék fontos tápláléka. Talajban nem válogatós, de kedveli a nedves és a nitrogénban dús talajt és a folyóparti erdőségek aljnövényzetét. Más kúszónövényekhez hasonlóan sötét és áthatolhatatlan rejtekhely többféle állat számára. Árnyékkedvelő; olyan helyeken is megtelepszik, ahol csak kora reggel vagy késő délután kap fényt; az erős napfény vagy a hosszú napsütés lassítja növekedését.
A krumplibogár lárvaként és kifejlett állapotban is fogyasztja a növényt. Habár eredeti elterjedési területük nem fed át, egymásra találtak. Connecticutban a krumplibogár fő tápláléka. Kutatások bizonyítják, hogy a növény növekedése során kiválasztott különféle anyagok hatnak a bogár fejlődésére és szaporodására.
Méreganyagai
A növény szteroidalkaloidákat, szaponinokat tartalmaz. A levelekben és a virágokban különféle alkaloidok termelődnek. Továbbá a növényből izolálhatók szaponinok mint szoladulkozid A és B, szabad szterinek mint tigogenin és likopin.
A glüko-alkaloidák aránya az éretlen bogyókban a legmagasabb, utána következnek a levelek, a szár. Az érett bogyókban már alig vagy semennyire sem található.
A gyerekek számára 30-40 éretlen bogyó halálos lehet.
A fajnak három, egymástól külsőleg nem megkülönböztethető alfaja van, amelyek alkaloidjaikban különböznek egymástól. A tomatidenoltartalmú az Elbától nyugatra, a szoladulcidin-tartalmú az Elbától keletre, és a szolazodintartalmú Magyarországon, Bulgáriában és Franciaországban él.
Habár a halálos mérgezések ritkák, néha mégis előfordulnak. Úgy gondolják, hogy a mérgezés a szolanintól van. A kis számú érett bogyót megevett gyerekek agresszív gyógykezelése nem szükséges
Felhasználása
Már az ókori görögök használták. A középkorban hatásosnak gondolták boszorkányság ellen, és néha a jószág nyakába akasztották, hogy védjék a szemmel veréstől. A népi gyógyászatban vértisztító teának, hányinger, reuma, krónikus bronchitis és asztma ellen használták.
John Gerard 1597-ben azt írta, hogy leve jó a magas helyekről leesők sérüléseinek és ütődéseinek kezelésére, a sebek gyógyítására és a testben a vérrögök oldására.
Hajtását a német Bundesinstitut für Arzneimittel und Medizinprodukte bizottság külsőleg ajánlja. A kivonatot késztermékekben szabványosítva használják. Immunszuppresszáns, kortizonszerű, gyulladáscsökkentő és viszketésgátló hatása van. Bőrgyulladás, ekcéma, neurodermitis kezelésére használják. Nem alkalmazható terhesség és szoptatás alatt. Az Európai Gyógyszerügynökség szerint csak felnőtteken, csak külsőleg és legfeljebb két hétig alkalmazható.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Csodaszép, èrtékes, sokoldalú növény.
Sosem hallottam még erről a növényről.
Azt olvasom róla, hogy a burgonyafélék családjába tartozik. Ha megnézem itt a képen a virágát, tényleg hasonlít a krumplivirágra, csak az fehér színű.
A Kispatakkal mi a helyzet, Cen’? Abban van víz? Annak a partját is nézegeted?
Amikor arról olvasok egy növény termésében hányféle anyag van, mindig arra gondolok ki és mikor írta le pl. a szaponinokat és miért kapta ezt a nevet. Elképesztő az utolsó kétszáz év akármelyik tudományt is nézi az ember, engem lenyűgöz a biokémia. A piros bogyós kép gyönyörű, meg a mocsári nefelejcs és a virágzó ebszőlő is.
Amikor még kicsi voltam, de már sokat csatangoltunk az ártéren, talán ez volt az első növény amire felhívták a figyelmem, nehogy megkóstoljam. 😀 És milyen a gyerek , persze, hogy csak azért is. 😀 Csak egy bogyót, de azt is kiköptem, mert sokkal jobban ízlett a vadszeder. 🙂 Mai napig csodálom, mert a nyár bizonyos szakában egyszerre van rajta virág és termés.
Azt viszont eddig nem tudtam, hogy a rigóknak nem mérgező, és ennyire szeretik.