Röhej, de megvan! Új madárfajunk a kékes rétihéja

Röhej, de megvan! Új madárfajunk a kékes rétihéja


Háromféle madár van.

  1. Akire számítok és megkerül (halászsas, barna rétihéja).
  2. Akire nem számítok, és megkerül (havasi sarlósfecske, tüskebujkáló)
  3. És akire nagyon számitok, de az istennek sem kerül meg.

Az utóbbi a „kötelező kategória”. Olyan madárfajok tartoznak ide, melyeknek papíron mindenképp elő kell fordulniuk, ha lehet, rendszeresen. Inkább rendszeresen, semmint soha, de lássunk csodát, itt mégsem kerülnek elő. Szerencsére nem sok ilyen faj van, bár vannak a „nagy hiányzók” listáján még mindig megdöbbentő „tételek”.

Efféle lajstromok is nemrégiben készültek először.

Amikor 2023 őszén gatyába ráztam a Birtok Enciklopédia madárfajlistáját, a bizonyított fajok listáját kiegészítettem három új kategóriával:

  • Fájóan hiányzó fajok      (15)
  • Potenciális fajok              (45)
  • Vágyott ritkaságok          (21)

Emlékezetes és tanulságos éjszaka volt, és mintha azt jelezte volna: igenis van értelme még az ilyen listáknak is, mivel az első kategóriába felvettem a két zsezsefajt is, és másnap reggel, épp a lista elkészítésének hatására azzal a felkiáltással mentem ki reggel fotózni (a délelőtti pihenő és alvás előtt), hogy hátha meglesz a zsezse!

Elképesztő, de alig öt perccel később meg is lett, nem is akárhogy, és sok remek fotó és videó is készült a madarakról. Ó, ha így menne mindig minden…


Zsezse | Fotó: Centauri

Most is feljajdulok: De gyönyörű reggel volt! Egy álom, és nemcsak a zsezsék miatt, hanem mert annyi madár nyüzsgött, mint soha azelőtt, és ebben már nem csekély része volt az elmúlt évek temérdek munkájának és a visszavadításnak is.

Vágyott ritkaságok

A ”vágyott ritkaságok” kategóriájába bármi kerülhet, amit szeretnék látni, de gyakorlatilag alig van esélye. Ebbe a kategóriába épp csak a pingvin nem kerülhet fel, de az olyan fajok már igen, melyek nemhogy a birtokon, de Magyarországon sem fordultak még elő – mint amilyen a rubinbegy vagy a citromcsíz, esetleg a tajgasármány. Ebbe az extrém kategóriába 21 madárfaj került fel – ezek ugyanakkor olyan fajok, melyekre bár rendkívül kicsi az esély, de kereséssel, esetleg hangok bejátszásával a megfelő időszakokban mégis lehet némi sansz.

Igaz, jó, ha ezekből egy emberöltő alatt bejön egy vagy kettő.


A környékünkön már megtalálták párszor, Magyarországon még senki sem látta. Csodálatos nap volna, ha itt előkerülne – s bár csekély, de némi esély van erre is. Bár érdemes megnézni az elterjedési térképet is, hogy lássuk, mennyi is ez az esély valójában. | Fotó: Wikipédia
Például a rubinbegyhez az kell, hogy egy madár nagyon elkeveredjen – ez az elterjedési területre nézve hamar lesz világos. | Forrás: Wikipédia

Potenciális fajok

A „potenciális fajok” kategóriája már jóval kecsegtetőbb. Nem véletlenül gazdagabb is. 45 madárfaj került fel rá, olyanok, mint az országosan rendkívül gyakori kis vöcsök vagy jó pár szintén gyakori récefaj. Olyan fajok, melyek vonuláson, akár csak a légtérben nagy valószínűséggel felbukkannak, mint például a vándorsólyom, vagy kis szerencsével vonuláson felbukkanhatnak tíz évente egyszer, mint például az örvös rigó. Erre a csoportra fókuszálva és készülve, ebben a csoportban bízva írtam kora tavasszal a récefajok és vízimadarak felbukkanását latolgató részletes posztomat is, de most, 2024.04.18-án azt kell mondanom, hogy ebből a csoportból eddig egyetlen faj sem került meg.


Fájóan hiányzó fajok

Az első, „fájóan hiányzó” fajok csoportja egészen megdöbbentő hiányzókat is mutat. Annyira közönséges fajokat, hogy ép ésszel fel sem fogható, miként hiányozhatnak. Hogyan fordulhat elő, hogy 24 év alatt egyszer sem láttam őket, de még mutatóban se!

Az egyik ilyen „döbbenet” a csóka.

Hagyok időt:

⌛ igen, a csóka.

⌛ bizony

⌛ tudom

⌛ a csóka


A közelben, például a legközelebbi városban (légvonalban 6 kilométer) gyakori madár – és itt nem “bír lenni” 24 év alatt egy sem. Hihetetlen. | Forrás: Pixabay

Hiszitek vagy sem,

soha egyetlen példányt nem láttam, még a légtérben se. „De hiszen szinte minden vetési varjú-csapatban ott van pár csóka is!” – kiláthatná bárki, és mennyire igaza lenne. Csakhogy – és ez már végképp hihetetlen – vetési varjút sem láttam (a légtérben se!) legalább 4-5 éve.

Míg ugyanakkor naponta 30-40 hollót látok, a hollóetetőre 100-150 holló jár minden szeptemberben, sőt, már megkerült a dögkeselyű, a havasi sarlósfecske, de a vetési varjú valami okból nem bír bekeveredni a légtérbe se.

Mindezt úgy, hogy 4 kilométerre van egy szemétdepó is, ahol rendszeres és tömeges.


Ez tényleg érthetetlen.

Könnyen és szívesen találok általában elfogadható és átgondolt magyarázatokat szinte mindenre, de erre évek óta semmiféle indokot nem találok. Nyikkanásom sincs arról, hogyan fordulhat ez elő. Azt sem lehet mondani, hogy nem figyelem eléggé a légteret. Főként a ragadozók miatt nagyon is sokat figyelem, épp legutóbb számoltam be a tavaszi ragadozómadár-vonulásról, újabb rétisas-megfigyelésekről, korábban meg a fekete gólyákról, a liftező fehér gólyáról, a gatyás ölyv második előfordulásáról (és hosszú a sor),

de míg mindezeket látom, észlelem, vetési varjú egyszer sem jött – és persze csóka sem, ami pedig (röhej, de igaz), új faj volna a birtokon.



Évtizedek óta az egyik legnagyobb hiányzó névsorolvasáskor a gyakori kékes rétihéja! | Fotó: Pixabay

Ennél nem sokkal kevésbé meredek,

hogy az egyik leggyakoribb téli ragadozómadarunk, a kékes rétihéja sem tudott szem elé kerülni 24 év alatt. Erre többször is utaltam már, amikor a légtérben felbukkanó, sokszor ritka ragadozómadarakról írtam, mert valóban abszurd, hogy szaporodnak a vörös kánya-megfigyelések, a pusztai ölyv előfordulásai, volt már kék vércse, halászsas, dögkeselyű, rendszeresek a sasok, de kékes rétihéja az nincs a listán.

Erre meg joggal lehetne azt mondani: ebben a térségben ilyen lista nincs. Olyan lista, amin mindezek ott vannak, pusztai ölyv például háromszor is, de kékes rétihéja egyszer sem.

Nos: van. Mégis.

Keményen dolgoztam egész télen,

hogy meglegyen, de nem sikerült. Oké, a kékes rétihéja inkább a síkvidéket kedveli, ez meg dombvidék, ráadásul erdősült is, ami szintén nem kedvező, de azért néhány kékes rétihéja átlibbenhetne itt is.

De nem is így kell erről írni.

Helyesen így hangzik ez a mondat: Mindenképp KELL lennie. Ha törik, ha szakad.

De bárhogy tört és bárhogy is szakadt, kékes rétihéjám nem akadt.  

Abban az időszakban, amikor erre a leginkább számíthatok, vagyis télen sem, viszont tavaszi vonuláson, amikor két napig erős ragadozóhúzás volt az égen, 2024.03.26-án (14:36) végre meglett egyetlen tojó.


2024.03.26-án (14:36) Kékes rétihéja tojó | Fotó: Centauri

Igaz elég magasan járt, és csak három kört írt le az Őskökényes fölött, hogy aztán északkelet felé folytassa az útját, arra viszont elég volt ez is, hogy lőjek róla pár bizonyító fotót és végre felvehessem a birtok fajlistájára.

Így 2024-ben az uráli bagoly után második új madárfajként, összességében pedig a 147. madárfajként a kékes rétihéját üdvözölhetjük a birtokon észlelt madárfajok körében, míg a teljes fajszámlálónk e poszt írásának pillanatában már 873-nál jár.

És ezzel még nincs vége, mert nem sokkal később újabb madárfaj került meg, de ez már egy következő mese…     


Kékes rétihéja, amikor látni is belőle valamit | Fotó: Wikipédia

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több “Kert & vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Új fotókon Odett, a házi rozsdafarkú

Épp csak szerettem volna felpillantani az odúra, hogy lássam, Odett rendben kotlik (miután nemrégiben a frászt hozta ránk), de megint sikerült kikapnom azt a néhány…Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük