Kacsafarkú szender a konyhában
Egyre többször láthatjátok, hogy gyakran kerülnek elő olyan váratlan ritkaságok a birtokon, mint például a havasi sarlósfecske; aztán olyanok is, melyek szintén ritkák Magyarországon, de mi – mint utóbb kiderül – joggal keressük őket módszeresen (mint az alpesi tarajosgőtét), végül ott vannak azok a fajok, melyek bizonyos szempontból talán a legmeglepőbbek.
Melyek annyira gyakoriak országos szinten, hogy nehezen elképzelhető a hiányuk, s ennek ellenére sokáig a kitartó megfigyelések és keresés ellenére sem kerülnek elő.
Ilyen volt a citromlepke, és legújabban pedig a kacsafarkú szender, akivel megdöbbentően hosszú ideig nem találkoztunk ezen a területen (több mint 24 évig!), míg végül nemrégiben, szénarakás közben sikerült látni és valamelyest fotózni egy példányt.
Pár nappal később
beszéltem keleti telekszomszédunk úrhölgyével, akinek pompás nagy és gazdag balkonládás petúniása is van, a kacsafarkú szender pedig – ahogy azt korábban írtam is – kiváltképp kedveli ezeket a balkonládás virágosokat, ezen belül is a petúniát az első helyen.
Jegyzem meg: erről a portáról kaptam hosszú alulétrát az odútelepítéshez, és ez a család volt az is, akik kórházba hajtottak velem, amikor infarktust kaptam. Szóval az életemért is hálás lehetek nekik.
Vissza azonban a lepkékhez!
A szomszédos úrhölgy ugyanis kérdésemre válaszolva azt mondta, hogy nála a párkányokon nyíló petúniásokon (megvan talán száz tő is) rendszeres a kacsafarkú szender. Ezek a virágosok az én otthoni első megfigyelésemtől körülbelül 100 méterre vannak légvonalban, tehát igen közel.
2024.06.08-án váratlanul másodszor is láttam egy kacsafarkú szendert az Angolkert délnyugati sarkán, ahol közönséges galaj virágzatait látogatta.
Ez igen közel van ahhoz a területhez, ahol az első megfigyelés során mozgott.
Három nappal később,
a nagy lehűlés és napokig tartó esőzések után még nagyobb meglepetés ért. A konyha ablakában találtam egy kacsafarkú szendert, aki minden erejével azon volt, hogy kijusson a házból. Talán a váratlanul barátságtalanra forduló időjárás miatt húzódott be a házba. Igazán szép fotót ezúttal sem sikerült lőni róla. A konyha fényviszonyai sem tették lehetővé és a kacsafarkú szender sem. De most legalább pár képet lőhettem a megpihenő kacsafarkú szenderről is.
Fotózás után könnyedén elfoghattam az ablak alatt megpihenő szendert, amit aztán kézben vittem ki a kertbe.
Többek között épp a kacsafarkú szender első megfigyelése sarkalt minket arra, hogy a levendulák telepítésével ne várjunk tovább (évek óta tervezzük), és a birtokon észlelt fajok számát az első levendulák megvásárlásával emeltük kereken 900-ra (azóta persze elhagytuk ezt a számot bőven).
Miután azóta két újabb előfordulása is adódott, nem lennék meglepve, ha még az idén újabb megfigyelésekre is sor kerülne, és akkor reménykedhetek abban is, hogy előbb-utóbb sikerül majd szép fotót is készíteni róla. Más kérdés, hogy szerencsés látogatásai ismétlődnek-e majd a következő években is. Ha rajtunk múlik, akkor igen, mert az egyik nagy szender-kedvenc, a levendula – ami sok más lepke- és méhfajnak is fontos lehet – telepítését folytatni fogjuk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kert
