Színnel lélekkel | Ha mehetnékem támad egy jobb világba
Ha lesújt az infernális ostobaság, ha a saját, apró gondjaimhoz sincs kedvem, ha mehetnékem támad egy jobb világba: sétálok. Nézem a felhőket, fákat, nádat, dagonyákat; nyomot, gombát, virágot, és újra azt gondolom, amit gyermekkorom óta már sok százszor: legyen a köreinkben bármekkora káosz, az erdőn-mezőn, a mocsárban, a lápban, még mindig egymásra hangolt fajok százait, együttműködő egyedek ezreit látom. Egyre biztosabb: a túlmitizált “kiszakadással” rosszul jártunk. Sétálok még. Addig-addig, míg megerősödik bennem a tudat: még mindig a Kozmosz teljes jogú polgára és Gaia elárvult kölyke vagyok.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több “Színnel lélekkel”
még több blog
💛🧡❤💚💙💜🤎💝
Sétáló meditáció, gyakorlom minden nap – a mesterem tanította, ám Te ezt magadtól is tudod- ahogy írtad mindent ki a fejből és csupán a körülötted lévő dolgokat beengedni- madárdal, méhzümmögés, a harmatos fű érintése, a nap melege, a szél cirógatása stb.
Apám anno fogta a botját és a kutyát , majd órákra elment az erdőbe- mindig izgultunk haza talál -e.
Milyen érdekes, amit a természetet szerető, járó, vagy abban élő ember magától tud és megtapasztal, a városlakónak tanítani kell. Kitűnő szösszenet ez itt.