Madárhangokat adtak a dinoszauruszok?
Többnyire sötétben tapogatózunk, amikor arra keressük a választ, hogy milyen hangokat adhattak a dinoszauruszok. Általában a csontokból, a koponya és a test alakjából, méretéből következtetnek rá a tudósok, 2005-ben azonban egészen különleges dolgot találtak, ami egy lépéssel közelebb vihet a rejtély megfejtéséhez.
Előkerült a zömök, páncélos, és buzogányszerű farokkal rendelkező dinoszaurusz, a Pinacosaurus grangeri hangképzőszerve, az első olyan gégefosszília, ami nem madártípusú dinoszaurusztól származik.
Egy új kutatás szerint azonban, bár a dinoszaurusz nem madártípusú, a hangja bizonyos szempontból az lehet. A gége ugyanis funkciójában a madarakéhoz hasonlít, és ez alapján elképzelhető, hogy a dínó hangja sokkal finomabb és dallamosabb lehetett annál, mint amit korábban feltételeztek: hogy krokodilszerű morgásokat, sziszegéseket és üvöltéseket hallgatott.
A P. grangeri az archoszauruszok csoportjába tartozik, amelyből a madarak és a krokodilok is kifejlődtek. Ezek az állatok számos, különféle célra használják a hangjukat, többek között az udvarlás, az utódgondozás, a ragadozók elleni védekezés és a területjelölés során. Az archoszauruszok a triász időszak elején, nagyjából 250 millió évvel ezelőtt oszlottak két nagy csoportra: a “madárszerű” csoportra, amelyből később dinoszauruszok, madarak és pteroszauruszok fejlődtek ki, és egy második csoportra, amelyből később krokodilok és aligátorok alakultak ki.
A krokodilok, az emlősök és a kétéltűek hangképző szerve a légcső tetején elhelyezkedő gége, amelyben a hangszalagok találhatók. A madarak hangképző szerve viszont az úgynevezett syrinx, ami többek között abban különbözik a gégétől, hogy a légcső alján található, és nem hangszalagok, hanem hanghártyák vannak benne, amelyek feszességét és szögét a megfelelő izmokkal lehet állítani. A madár így tudja változtatni a hangmagasságokat.
A P. grangeri gégéje is alkalmas lehetett arra, hogy az izmokkal együttműködve megváltoztassa a légút alakját, és ebben hasonlít a madarak és hüllők hangképző szerveihez.
A gége egyik része, a légutak nyitását és lezárását végző, gyűrű alakú porcdarab, vagyis a gyűrűporc nagyon nagy volt más állatokéhoz képest, ami arra utal, hogy az állat igen szélesre tudta nyitni a légútjait, hogy hangos, messzire elhallhatszó hangokat adjon ki. A gége másik részét egy hosszú csontpár adja, amellyel a légcső alakja és a hangok magassága módosítható.
Az állat így valószínűleg a hangok széles skáláját tudta létrehozni, melyek hatalmas távolságokra is elhallatszottak. Úgy tűnik, hogy a Pinacosaurus krokodilszerű morgást és üvöltést is hallatott, emellett valamilyen madárszerű hangot is kiadhatott, de hogy pontosan milyet, az egyelőre rejtély. Az egyik kutató halk, hüllőszerű hörgéseket, morgásokat és üvöltéseket képzel el, amelyek bonyolult, madárdalszerű komplexitással rendelkeztek.
Forrás: LiveScience, NYTimes, kép: Tatsuya Shinmura/Livescience
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több madár
még több 5G
😮😮
Hááát, nem tudom, melyik az ijesztőbb: a hörgés, a morgás, az üvöltés, vagy a madárdalszerű (?) hang. 🤔
A cikk nagyon érdekes volt. Köszi!
Nekem az a hátborzongatóan visszhangzó huhogás tetszik. 🙂 A többi nagyon hideglelős.