Interjúk a csodafánál | Erdei történetek 3. | Interjú Laserrel
Az interjúhoz gördülj az előhang alá
Sokakkal megesik ilyesmi, csak épp nem mindenki fut el, és végképp nem köt ki mindenki egy ilyen sötét, isten háta mögötti erdőben.
ELŐHANG
Amikor a csodafát még fenyőerdő ölelte
Most is ott áll a sötétben. Fenyők veszik körbe. Ma éjjel még. De kérdéses, hogy meddig. Ez a fa kitüntetett, de titkos pont a környékben. A fenyves sötét és homogén. Mindenütt ugyanazok a fák, csak a gazdag gombaszőnyeg hoz oda változatosságot vízben bővelkedő őszi napok idején. Nem is járja senki, csak madarak és vadak, és én. A fenyves mértani közepén azonban megtörik a sötét, felfeslik a homogenitás, tisztás nyílik, és ez a fa ott áll a közepén.
Elgyötört fa, sokat élt, sokat látott fa.
Hosszú ideje elzárva a külvilág, a kíváncsi tekintetek elől, de nem tudni, meddig marad ez így. A közelben már láncfűrészek szólnak. Körötte áll még a fenyves, körbe öleli még a jótékony sötét, nyilván nem tudja, hogy a sötét csökken, a fenyves zsugorodik, a határa napról napra egyre közelebb kerül hozzá. Talán két nap, talán két hét. Míg elér hozzá a tarvágás. Vajon megmarad-e? De ha meg is marad, az a hely nem lesz már ugyanaz.
Nem öleli semmi. Nem veszi körbe mitikus homály, jótékony sötét, egyedül áll majd ott, kitéve mindennek, s majd messziről is látszik. Már ha megmarad valóban.
Hányszor álltam meg ott?
Hányszor csodálkoztam rá? Olyan ott, mintha elrejtve a sűrűben egy oltár volna. Mi mindent mesélne. Tételezzük fel, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki járt nála, aki felfedezte őt, aki csodálta. Felhajtok pár embert, aki tud erről a fáról. Most, hogy bizonytalanná vált a jövő a csodafa számára, menjünk vissza az időben, lessünk be a múlt kulisszáiba. Jöjjön pár interjú olyanokkal, akik ismerik ezt a fát, legalábbis tudnak róla.
INTERJÚ LASERREL
LASER: Miért érdekel ez téged?
C.: Mert érdekel az a fa.
LASER: Egy Fa. Aha. De hát annyi fa van,
miért pont ez?
És egyáltalán mi közöm nekem hozzá?
C.: Hát nem te hordtad oda a csajaidat?
LASER: Na, lassíts csak egy kicsit, öreg! Nem hordtam én oda senkit.
C.: Nem te mondtad egyszer, hogy ott szoktad megfektetni őket?
LASER: Idehallgass! Én mikor faggattalak téged a magándolgaidról? Megmondanád?
C.: Nem faggattál, igaz, de én sem a magánéletedbe akarok turkálni, csak épp szeretném megtudni, mi minden történt a fa alatt.
LASER: Nem akarlak leoltani, de azért ez egy kicsit beteg, nem igaz?
C.: Nem érted. Nem az érdekel, hogy te mikor hogyan és kivel mit csináltál ott, csak azt akarom, hogy kirajzolódjon egy igazi kép egy igazi fáról.
LASER: Meg kell mondjam, ez még így sem meggyőző. Annyi fa van. Miért épp ezt szúrtad ki?
C.: Egyrészt mert ezt a fát én is ismerem. Ne felejtsd el, hogy mi is ott futottunk össze először. Zárójelben jegyzem meg, én akkor is csak gombát szedtem, te meg épp egy lányt prütyköltél a fenyvesben. Amikor először találkoztunk, én csak egy fehér segget láttam a sötétben. Úgy világított, akár egy kihajított vécécsésze.
LASER: Hallod magad, ember?
Egy rohadt klotyóhoz hasonlítod a seggem?
C.: Ez van. Tényleg úgy virított ott, mint egy mosdókagyló. Így jobb? Először azt is hittem. Tudod mi mindent hajigálnak ki az erdőkbe?
LASER: Nem erről volt szó. Azt kérdezted, megiszunk-e egy sört. De még az első kör végénél sem járunk, és konkrétan a seggemről kérdezel. Ez tök beteg dolog.
C.: Semmit sem kérdeztem a seggedről. Hidd el, állatira nem érdekel.
LASER: Mégis emlegeted. Talán langyi vagy?
C.: Oké. Térjünk most vissza a fához. Azt az erdőt és benne azt a fát én is jól ismerem, maradjunk ennyiben. Pár hete pedig láncfűrészekkel estek neki annak az erdőnek. Pár napja megint kimentem, és az irtás már egészen közel jár ahhoz a fához.
LASER: Mennyire közel?
C.: Talán úgy kétszáz méterre.
LASER: Ja, az elég közel van már. Ahhoz képest legalábbis, hogy mekkora erdő az. Én sosem mentem el a végére.
C.: Most az a helyzet, hogy erről a fáról írok.
LASER: Minek?
C.: Muszáj ezt elmagyarázni? Úgysem adom meg a neved. Csak egy figura leszel, aki odajárt egy időben. Ennyi.
LASER: Oké, de nem szívesen beszélek erről.
Rendes csajom van már, szeretem is, komolyan. Ma már nem szedek össze csajokat csak úgy. Még csak az kellene, hogy kitutódjon ez a szarság.
C.: Miért? Ez szarság volt?
LASER: Nem. De tudod, hogyan vannak ezzel a nők. Nem értik meg. Azt hiszik, hogy csak mert egy időben jó sok nőt megfarkaltam, akkor én már barom vagyok. A csajom is azt hinné.
C.: Gondolod, hogy nem hallott még róla?
LASER: Nem hiszem. Az ilyen csajok szóba se állnak a magamfajtával, ha megtudnak ilyesmit. Épp ez a lényeg. Ha utólag megtudja, képes lelécelni három év után. Pedig tök jól megvagyunk, és már tényleg nem csajozok. Jó, néha kicsit flörtölgetek, de senkit sem fektettem meg, mióta vele vagyok.
C.: És hogy került képbe az a fa?
LASER: Mármint a tisztás, amin a fa áll.
C.: Az.
LASER: Akkoriban még nem volt pecóm, anyámnál laktam negyven négyzetméteren. Gondolhatod. Hogy az istenben vihettem volna oda bárkit? De a fater szerencsére nekem adta a Golfját, amikor Passátra cserélte. Azzal legalább vihettem a csajokat, csak azért egy Golf nem elég nagy. Fasza kocsi, de még ledöntött ülésekkel is szűk. Ha érted, mire gondolok.
C.: Persze, világos. Ezért mentél ki a városból.
LASER: Naná. Kettyintsek a főtéren?
C.: Azt a környéket sokan használják ilyesmire. Tudom, mert arrafelé lakom. A bekötőút mentén péntek este mindig áll egykét kocsi a bokrosban.
Nyilván nem barkát szedtek.
LASER: Te arra laksz? Miért nem ezzel kezdted?
C.: Arra. Épp azért érdekel, mi lesz azzal a fával, meg mi történt arrafelé.
LASER: Vágom. Bár így sem egészen értem.
C.: Én viszont sejtem, hogyan kerültél az erdőbe.
LASER: Igazán?
C.: Nagy tétben fogadnék rá, hogy foglalt volt a bekötőút mentén az a leálló.
LASER: Kevés az olyan hely, ahol nem zavarnak. Persze, hogy túlterhelt péntek, szombat éjjel. Nappal meg eleve necces, mert azért néha jönnek bringások, azok is megállnak, behajtanak a bokrok közé, egyszer meg egy tag ránk hajtotta a teheneit.
C.: Ismerem azt az embert. A dombtetőről hajtotta le őket?
LASER: Ja, ja, onnan.
C.: Tudom. Szokott nálam kaszálni.
LASER: Jó nagy gyökér. Kiugrasztott a kocsiból.
C.: Meg a lányból, gondolom.
LASER: Abból is. A pofám leszakadt, hogy ott a rekettyésben a Bibliáról papolt, meg arról, hogy az ő földjén senki se keféljen.
C.: Nem rossz ember az, hidd el.
LASER: Én nem tudom, de hogy kurva nagy az arca, az biztos.
C.: De ez mindegy is. A lényeg az, hogy a bekötőút sem elég nyugalmas, gondolom ezért tértél át a fenyvesre.
LASER: Pontosan. Kell egy kicsit kutyagolni, de csak pár perc az egész. És megmondom, hogy a csajok egy része még élvezi is ezt, romantikusnak gondolják. Néha túlságosan is.
C.: Hogy érted ezt?
LASER: Volt egy csaj, az is olyan természetbuzi, mint te.
Amúgy bomba jó, tisztára olyan, mint a Nicole Kidman, olyan kis vad vörös, fehér bőrű.
C.: Szóval szerinted a Nicole Kidman jó nő.
LASER: Miért? Szerinted nem az?
C.: De. Mondjuk. És mi volt a gond a fával?
LASER: Nem a fával volt gond, hanem a csajjal. Na, jó. Ha már itt tartunk: annyi csajjal reszeltem ott, hogy nem is emlékszem tisztán mindenkire, de ezt nem felejtem el sose.
C.: ???
LASER: Úgy rá voltam gerjedve, hogy az már fájt. Alig vártam, hogy kidobjuk a plédet, de amikor odaértünk, felnézett a fára, és öregem, a fától ájult el, nem tőlem. Tudod, mit mondott?
C.: Mit?
LASER: Hogy kár lenne ezt elrontani. Hogy milyen csodálatos ott, meg az a kibaszott fa, és csak feküdjünk alá, és nézzük az ágait. Komolyan.
C.: Erre te?
LASER: Szerinted?
Mit tehettem volna?
Azt nem mondhattam, hogyha nincs dugás, akkor húzzunk el onnan, de rögtön.
C.: Lefeküdtetek a fa alá?
LASER: Ultragáz, de ja. Lefeküdtem.
C.: És néztétek a fa ágait?
LASER: Lelombozó volt.
C.: Szerintem ez nem gáz.
LASER: Időpocsékolás. Körülöttünk volt még vagy ezer fa. És akkor bámuljunk néhány ágat. Ennyi erővel ott bámulhatnék mind a mai napig.
C.: De látod, azért akad rajtam kívül más is, akinek feltűnik az a fa.
LASER: Lehet. De veled se bámulnám.
C.: Aztán?
LASER: Nem emlékszem. Mondott egy rakás ömlengős dolgot, szemlátomást kurva boldog volt, csak épp arra szart magasról, hogy én meg majd szétrobbanok. Utána már nem is igen szerettem odajárni.
C.: Emiatt?
LASER: Nem csak emiatt. Besokalltam. Pár héttel később megint rosszul jött ki a lépés.
C.: Egy másik lánnyal?
LASER: Igen. Mondjuk, én is hülye voltam. Az a csaj meg rosszabb volt az előzőnél is, egy igazi nyafka. Olyan finnyás volt, hogy kesztyűben fogta meg a bránert is. Már a pataknál is gondolhattam volna, hogy ez nem fog összejönni, mert ott tudod át kell ugrani. Annyit hezitált, annyit húzogatta a ruháját, hogy agyfaszt kaptam tőle. De türelmes voltam, átsegítettem, az ügy érdekében mindent, el is jutottunk a fáig, de akkor meglátott ott néhány kotont.
C.: Eldobáltad az óvszereket?
LASER: Azért az túlzás. Csak nem dobtam elég messze.
C.: Szóval eldobáltad.
LASER: Miért? Te zsebre raktad volna? Kit zavar pár koton egy ekkora erdőben?
C: Jó, ebbe most ne menjünk bele.
LASER: Szerintem se. A lényeg amúgy is csak az, hogy a csaj kiszúrt pár kotont, és kiakadt.
C.: Rájött, hogy másokat is odahordasz?
LASER: Dehogy. Annyi esze nem volt. Csak azt mondta, hogy nem fog olyan helyen csókolózni, ahol mások dugnak. Csókolózni. Érted? Tudod, ki akart ott csókolózni! Mehettünk vissza. Át a patakon, vissza a kocsihoz. Aztán már nemigen mentem oda.
C.: Ennyi? Csak azért mert kétszer nem jött össze a mutatvány?
LASER: Egyszer még jártam ott.
C.: Megint másik lánnyal?
LASER: Hát nem is ugyanazzal!
C.: És akkor mi volt a gond?
LASER: A csaj teljesen frankó volt, benne volt a buliban, abszolút. De van ott az a beton, tudod. Amiből a fa kinő.
C.: Tudom. Régóta szeretném megtudni, mi lehetett az régen.
LASER: Na, látod, az érdekesebb a fánál. Mit keres az a betontömb egy erdő közepén? Olyan helyen, ahol közel távol se épület, se semmi.
C.: Azért az se semmi, hogy a fa belőle nő ki. Ráadásul egy ekkora fa.
LASER: Nem semmi? Megmondom én neked, mi a nem semmi. Éjjel odamenni.
C.: Mert ezzel a lánnyal éjjel mentetek oda?
LASER: Aha. Állat vagány csaj volt, raftingolt, ejtőernyőzött, motorozott, meg minden. Én mondtam, tudok egy jó helyet az erdőben, de gondoltam, elviszem majd másnap délután, de ő meg mondta, menjünk most. Nekem az ilyesmi kicsit para, meg kényelmetlen is, ősz volt, szóval annyira már nem volt meleg sem, de ha menni akar, menjünk! Egy ilyen csajjal? Naná!
C.: Éjjel nem is olyan könnyű odatalálni a fához. Könnyű elkavarni a fenyves sűrűjében.
LASER: Az nem volt gond. Tudod hányszor mentem én oda? Ne tudd meg! Csukott szemmel is odataláltam volna. Odaértünk, raktunk még egy kis tüzet is. Állati jó volt. Alapvetően.
C.: Hogy hívták a lányt?
LASER: Miért kérdezed?
C.: Nem tudom. Jó volna tudni.
LASER: Nem emlékszem.
C.: Komolyan?
LASER: Tudod, mire emlékszem? Arra, hogy már tök pucérak voltunk, épp arra gondoltam, hogy
ez valószínűleg életem legjobb dugása,
mert a csaj tényleg nagyon vagány volt, nagyon tudta, mi a dörgés, épp ott tartottunk, hogy én már rommá kényeztettem, ő meg a fának döntött, hogy kényelmesen üljek, előttem az a beton, a lábam között a csaj feje, a betonon ég a tűz, meg ott volt az a mélyedés, vályú vagy minek mondjam.
C.: A betonban.
LASER: Igen, a betonban. Szóval ülök ott a fának támasztva a hátam, ég a tűz, amúgy tök sötét van, majd elolvadok, a csaj úgy kényeztet, amikor is váratlanul felbukkan valami. Vagy valaki. Tökre úgy tűnt, hogy a betonból.
C.: A vájatból?
LASER: Igen, legalábbis rohadtul úgy tűnt, de hogy pontosan mi vagy ki volt az, azt nem tudom. Nem felénk jött, sőt inkább távolodott, felfelé az erdőben, de én úgy berosáltam, hogy szegény csajt szinte ledobtam magamról.
C.: Ő is látta?
LASER: Nem. Mire a csaj megfordult, az a valami eltűnt. Azért a tűz nem világít ám messzire! Egy pillanat alatt eltűnt abban a rohadt erdőben.
C.: Mi volt az?
LASER: Nem tudom.
C.: Ember? Állat?
LASER: Tudja a faszom.
Leginkább egyik sem.
C.: Hogy érted ezt?
LASER: Hagyjuk. Baromság. Talán csak fáradt voltam és képzelődtem.
C.: Az voltál? Fáradt?
LASER: Nem. Egyáltalán nem. A csaj csak annyit mondott, hogy nem vagyok normális, és otthagyott. Egy pillanat alatt. Én meg csak futottam utána. Az az igazság, hogy jól beszartam a gondolattól is, hogy ott maradjak egyedül. Még a tüzet sem oltottam el.
C.: Szerencse, hogy nem égett le az egész erdő. Szerencse, hogy nem támadt fel a szél.
LASER: Hát az nem. Olyan szélcsend volt, hogy megállt volna benne a kés is.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több történet
még több erdő
