Megérkeztek a birtokra a fogolycsibék!
Tegnap, 2024.06.12-én délután megérkeztek a Kiskunságból, bő 400 kilométeres utazás után a fogolycsibéink. Terveink szerint ez csak az első szállítmány. Több célunk is van azzal, hogy fogolycsibéket nevelünk. Ezek a madárkák kivadítás után kikerülnek a vadonba, méghozzá itt nálunk. Bármi történjék azután, ezek a csibék máris jól jártak, hisz eredetileg arra tenyésztették őket, hogy ősszel kihelyezzék őket vadászterületekre, zömmel nem Magyarországon, hanem külföldön, majd vadászatok során terítékre kerüljenek.
Tudom, mit gondoltok erről, de kérek, mindenkit, hogy ne kezdjünk el most „gyilkosozni”, mert az is igaz ugyanakkor, hogy itt helyben kiemelkedően jó a kapcsolatom a vadászokkal, és ha csak rajtuk és rajtam múlna, nemcsak a birtok, hanem az egész környék egy természeti paradicsom, Éden volna. Vadászattal együtt is. Erről majd beszélünk még részletesebben is podcastban.
Szóval több célunk is van ezekkel a kis foglyokkal.
- Szeretnénk foglyok nevelésével és kibocsátásával megünnepelni, hogy heteken belül elérjük a természetvédelmi területünkön regisztrált fajok számát.
- Szeretnénk élni a területünkből és helyzetünkből adódó lehetőségekkel, és tapasztalatokra szert tenni egy egész Európában a kipusztulás felé sodródó fajjal.
- Szeretnénk egy kísérletet tenni a fogoly visszatelepítésére a környéken, a birtokot arra használva, hogy 24 év visszavadítás után remek magterület, a visszatelepítés központja legyen.
Talán nem mindenki tudja még: a szürke fogoly valaha milliós számban élt Magyarországon, és szerte Európában százmilliós nagyságrendben. Nem lehetett bekanyarodni úgy egy rézsűre és egy földútra, hogy onnan ne vert volna fel az ember egy fogolycsapatot. Ennek a remek, csodaszép időszaknak a legvégéből még én is láttam valamicskét a nyolcvanas évek elején-közepén. Ahol én kezdtem madarászni kereken negyven éve, ott is, amikor kiértem a házak közül a rét szélébe, elsőként nagyon sokszor a patakparton vagy az út porában pihenő fogolycsapatokat láttam.
Ennek régen vége van már.
A foglyok 99 százaléka Magyarországról eltűnt. Ez nem költői túlzás, ez a szám nem a drámai hatást hivatott fokozni. Ez a szám egzakt kutatások végeredménye.
99 SZÁZALÉK!
Ízlelgessük ezt. Vagy fordítsuk meg. Mára a Magyarországon élő foglyok mindössze 1 százaléka maradt meg!
A fogoly lehet az Európának, mint Észak-Amerikának a vándorgalamb.
Felfoghatatlan ez, és sok szempontból érthetetlen, miért nem történik a fogoly védelmében semmi. Azok, akik a foglyot kutatják és védik (alig valaki), nyilván kikérnék maguknak, hogy semmi sem történik. Igaz, de semmi olyan, ami reménnyel tölthetne el bárkit, akinek a fogoly fontos. Semmi olyan, ami legalább egy-egy régióban megfordítaná a folyamatot.
Mondanám: nyilván nekünk sem sikerülhet.
De nagyon régóta gondolkodom a fogoly problémáin. Nagyon sok, több mint száz madárfajt tartottam, tenyésztettem, a közönséges kanáritól a Dybowski pettyesasztrildig, a fogoly rokonait is, japán fürjeket, kaliforniai copfosfürjet, kínai törpefürjet, vagy emukat.
Olyan fajokat sikerült rávenni sikeres költésekre, ami ritkaságnak számít. Nem mellesleg negyven éve vagyok terepi madarász. Nem először kezdek meg kifejezetten egy-egy faj védelmére vonatkozóan aktív védelmi programot. Például így védtem varjútelepeket abban az időben, amikor a vetési varjú még védett sem volt. Nem mellesleg 24 éve építem ezt a birtokot, hogy egy kimagaslóan jól kutatott privát természetvédelmi terület lehessen. Szóval mondhatnám a ma divatos lezserséggel és arcoskodással:
Nem most jöttem le a falvédőről.
És tényleg nem.
Ezért:
- Nemcsak gyermekkori szerelmem a fogoly.
- Nemcsak személyes fájdalmam a fogoly végérvényesnek tűnő süllyedése.
- Nemcsak árgus szemekkel kísérek figyelemmel minden írást és programot, ami a foglyot próbálja bárhol bármiként megmenteni.
- Nemcsak madártartásban és tenyésztésben szereztem tapasztalatokat.
Hanem évek óta mérlegelem: vajon lehet-e ez a terület egy visszatelepítés bázisa? Vajon lehet-e a tágabb környék alkalmas egy ilyen kísérletre? Vajon mekkora terület az itt, ami alkalmas? (Több ezer hektár). Vajon milyen élőhelyszerkezettel lehet megkerülni azokat a problémákat, ami a fogoly pusztulását okozza egész Európában? Vajon hogyan lehet orvosolni, hogy a foglyok egyik legnagyobb ellenséges a genetikai elszürkülés?
Mindezek összegeként jutottam arra, hogy az 1000 faj megünneplésére alkalmas lehet a fogoly visszatelepítése. A birtok épp elért abba az állapotba, a tervszerű élőhelykezelésnek, a területkezelés metódusok kidolgozásan során, hogy alkalmas lehet már bázisnak.
És ami a legfontosabb!
Épp elég unortodox, de roppant világos és logikus, újszerű lépés merült fel újabban, ami reményt adhat arra, hogy esélyeinket a fogoly visszatelepítést illetően nulláról a 10-20%-os tartományba emeljük. Vagyis: ne legyen esélytelen, egy életképes, lassan önmagától is gyarapodó populáció létrehozása egy olyan területen, ahol egykoron szintén élt fogoly.
A Dunántúlon, ebben a régióban utoljára 1993-ban láttam foglyot. Akkor épp innen nem messze, légvonalban 5100 méterre egy vasútvonal mentén találtam egy szárnyaszegett foglyot, amit elcsapott a vonat. Azt a madárkát sikerült rendbe raknom, és visszaengednem a vadonba a találás helyén, de többé se ott, se a szűk vagy a tágabb környékén nem láttam foglyot és nem is hallottam arról, hogy bárki látott volna. De valaha éltek itt is, egészen a kilencvenes évekig.
Azóta sok olyan komponens javult, ami annak idején lehetetlenné tette, hogy a fogoly talpra álljon.
- Például nem vadásszák.
- Például enyhébbek a telek.
Így tehát 2024 – sok más mellett – abban is fordulópontot jelent a birtok történetében, hogy nemcsak elérjük az 1000 regisztrált fajt, nemcsak a kétéltűek kutatását és védelmét, új víztestek létrehozását kezdtük meg, nemcsak a minden korábbinál aktívabb lepkekutatásunk dübörög, nemcsak létrehoztuk az első jelentős odútelepünket, hanem hozzálátunk egy új kísérletnek is:
Foglyokat nevelünk a vadonnak.
Bármi legyen is a végeredmény, ez egy olyan kísérlet, amivel nem árthatunk. Olyan területen élünk, ahol közel s távol nincs már fogoly. Amint szinte a Dunántúl teljes területéről, innen is kipusztult. Ez fontos, mert olyan területeken, ahol még az eredeti populációk maradványai élnek, alig kaphat teret bármiféle kísérletezés. Azokon a területeken az eredeti populáció és élőhely védelme az elsődleges és sokszor egyetlen cél. Drasztikusabb lépések – ilyen a betelepítés is – ilyen területeken többet árthatnak, mint amennyit használnak. Nálunk efféle kockázatok nincsenek, mondhatni: semmi sem köti a kezünket.
A fogollyal és védelmével, tenyésztésével és telepítésével kapcsolatos valamennyi problémáról írunk, beszélünk az elkövetkező hónapokban. Meglepő akciókat is indítunk, és jóval kalandosabb kísérletekbe is belekezdünk, mint azt most bárki gondolhatná. Meglátjátok majd! Remélem, nincs kétségetek efelől, látva mindazt, amit 2024-ben eddig elvégeztünk. Látva azokat az irányokat és eredményeket, melyeket már felmutathatunk.
Ha pedig kicsit drámaibbra, romantikusabbra, érzelmesebbre akarjuk venni a figurát, azt mondhatjuk: történjen bármi, egy dolog már biztos: ezek a kicsi foglyok nem kerülnek sehol sem terítékre. Ezek a kicsi foglyok jó eséllyel indulnak neki egy boldog és szabad életnek. Sok minden érheti őket a vadonban, de lőni nem fognak rájuk.
Hosszú történet áll előttünk. Hosszú mese. Nagy kaland. Sok kutatás. Sok meglepetés. Sok tapasztalat. Sok újítás. Sok ötlet. Sok munka. És reméljük sok támogató is.
Szeretnénk több csibét hozni, ehhez azonban a támogatásotokra lesz szükségünk.
Ha támogatni szeretnéd a foglyok viszatelepítését, keress minket a
- centauri16@gmail.com
mail-címen.
Egyszeri adománnyal is sokat segíthetsz. Nézd meg a “donate” gomb segítségével, mit tehetsz.
Hamarosan lehetőség lesz foglyok örökbefogadására is!
Tegnap óta itt vannak nálunk az első csibék. Azt sem tudjuk még, hogy pontosan hányan. Elvileg 52 csibe, de még nem számoltuk meg őket. A hosszú utazás után hagyjuk még pihenni, regenerálódni őket. Hagyjuk, hadd szokták az új helyet, az új tárgyakat, az etetőt és itatót, a környezetet.
A nehezén túljutottunk.
Eltelt az első 24 óra pusztulás nélkül. Az ilyen aprónépnél ugyanis teljesen megszokott és normális, ha van némi elhullás. Ez a korábban nevelt récecsapataimnál vagy lúdcsapataimnál is mindig így volt. Eddig nincs elhullás, és mindenki jól van. Hamarosan sok fotóval, videóval, írással, podcasttel, és élőzéssel. Még a héten teszünk egy kísérletet arra, hogy bejelentkezzünk élőben a Youtube-on és a Facebookon is a csipetcsapattal együtt.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Jó egészséget, sok erőt, kitartást a rengeteg munkához!
És persze okozzon sok örömet neked, nektek, és nekünk is ez a csodás kis madárka! 🙂
Köszi! Azt hiszem, hogy sok csodálatos pillanatot köszönhetünk majd a következő hetekben, hónapokban és talán években a foglyoknak. Izzik a levegő most köröttünk, annyi az ötlet, és persze csipogástól hangos a ház, mivel egyelőre az előszobában táboroznak. Pár nap még, amire kiköltöznek a “nevelőbe”.
De cuki lehet🥰 Amikor Anyukàm napos csibéket nevelt, egy nagy papîrdobozban laktak a konyhàban a sparhelt mellet. Kicsik voltunk még, agyon szeretgettük őket🥰 bolyhosak, puhàk es éhesek voltak s megàllàs nélkül csipogtak🥰 . Szép a fotò az összebùjt fogolycsibékről, eszembe jutott amit egykori élettan professzorom mondott az ùjszülött lények összebùjàsáròl a fészekben,azt hiszem “huddling” volt a neve. Később aztàn sokat viccelődtünk ezzel amikor sokan voltunk kis helyen😍
Nagyon sok érdekes etológiai megfigyeléssel is gazdagodni fogunk, ez biztos. Már most, 24 óra elteltével is volna mit mesélni! És fogunk is. Szombaton pedig élőben is bemutatjuk a kis csapatot, és sok-sok mindent elmesélek a foglyokról és arról, miért gondoltuk úgy, hogy érdemes megpróbálnunk.
Nagyon nemes, gyönyörű vállalkozás. Hozzájárulok.
Írom.
Előre is köszönjük!
Nagyon drukkolok nektek, mert nagy fába vágtátok a fejszéteket, de nagyon szép és nemes cél érdekében. Járjatok sikerrel!
Nem tudom, a fogolycsibéknek milyen a hangja – ha lesz videó is, akkor majd talán megtudom -, de a naposcsibék hangjára még én is emlékszem. 🙂 Most nem mondhatjátok, hogy csendes a ház!
A kisház alkalmas lehet arra, hogy ott lakjanak?
Igen, a Kisház is be lesz vetve, de pár napon belül először kiköltöznek egy kisebb helységbe, ami egykoron kazánház volt. Később, a nyár végén kell építenünk majd kifutót, ahol a kivadítást és kiszoktatást végezhetjük, valószínűleg a Nagyvadföld felső részén vagy a parkolóban. | A csibék hangja sokszor emlékeztet a verébcsiripelésre. 🙂
Köszi! 🙂