Amíg nem lesz igazán jó idő, emu leszek

Amíg nem lesz jó idő, emu leszek

Ezt a posztot 2017. március 14-én írtam, de írhatnám akár ma is, leszámítva azt a különbséget, hogy pillanatnyilag nem flangálnak emuk az udvaromban. Ennek lehetősége addig fel sem merülhet, amíg a szarvasok által lerombolt kerítést helyre nem állítom. Bár amúgysem tervezek mostanában állattartást, egyelőre – továbbra is – a vadon élő állatok és növények segítésére koncentrálok. De tudva, hogy sokan várjuk az igazán jó időt, az igazán meleg tavaszi napokat, kimentem az egykori posztot. Fogadjátok szeretettel!

2017.03.14. |

Az emu az egyik a legősibb madár, ijesztő is kissé, hisz kicsit még dinoszaurusz (bár a csibe zabálnivaló). Egyszer azt olvastam róla, hogy a hím (!) 56 napig kotlik evés-ivás nélkül. Ha ilyesmit olvasok, lerakom a könyvet és kinyitok egy másikat. Ott is ezt írták. Ivás nélkül 56 nap? Oké, az lehet a helyzet – gondoltam –, mint a viccben a mókussal és a patkánnyal: „A mókusnak jó, a patkánynak rossz a sajtója.” Ezek szerint az emunak is jó. Kinézek az ablakomon és ki áll a teraszomon? Hát egy emu! Nézem-nézem – nem mintha nem láttam volna már –, de továbbra is azt gondolom: 56 napot nem bír ki. Az kizárt.

Később aztán volt szerencsém nyomon követni több kotlást is, s lőn csoda: az irodalom nem hazudik. Az én kakasom rekordja 64 nap étlen-szomjan. Ilyenkor üríteni sem ürít. Brutális, ősi konstrukció. És ami a legszebb: valamiféle transzba esik. Ha leguggoltam hozzá, a tenyerembe fektette a fejét. Engedte, hogy alányúljak. Az a forróság! És itt van egy paradoxon. Elvileg működhetne úgy az emu, mint a téli álomba merülő emlősök, hibernálódhatna. Akkor valóban nem kell sok víz és energia, csakhogy van egy bökkenő: az emu közben ezerrel fűt. Hisz kotlik. Egy ilyen ősmadár, egy ilyen madárszaurusz alól kihalászni a tűzforró, azúrkék tojást – mintha óriási jádekövet tartanánk kézben – valóságos időutazás. Amikor először követhettem élőben egy ilyen őskotlást, jó ideje úgy gondoltam, hogy aligha lephet meg engem egy madár, de akkor rájöttem (újra): van még tanulnivaló. Annak a tervezett türelemnek, amiből az emu dolgozik, nyoma sincs bennem. Most már azért talán mégis. Kicsit. Igyekszem egy kotló emu türelmével szemlélni az idei tavaszt, amikor is hármat előre, aztán kettőt hátra lép a melegedés. Pontosan tudom: csak idő kérdése, hogy a jádekék tojásból csibe legyen. Ezúttal szó szerint igaz, hogy a türelem rózsát terem.

Fotók: Centauri | Még fotó az emuimról az instán ITT

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

Kérj tőlünk hírlevelet!

Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.