Visszatérhet a birtokra az erdei fülesbagoly!
kert és vadon
Ha egy kukoricaföldből szeretnénk Kánaánt varázsolni több ezer állat- és növényfaj számára, akkor egyfelől könnyen növelhetjük a természetesség szintjét, mivel rendkívül lentről indulunk, és ha csak magára hagyjuk a földet, ha csak parlag keletkezik is, akkor is jóval nagyobb a diverzitás, mint előtte egy kukoricaföldön volt.
Másfelől viszont az elgyomosodott terület bár jobb élőhely a kukoricatáblánál, mégis fényévekre van még egy igazán fajgazdag természetes területtől.
És ami ennél is rosszabb:
míg a kukoricatábla nullának tekinthető diverzitásából gyakorlatilag egykét év alatt eléri a terület magától is az eredetihez mérten jobb szintet, onnan viszont rettentően nehéz továbblódítani. Az invazív fajok leuralnak mindent, és ahelyett, hogy 80-100, 100-200 faj alkotta értékes gyepek és rétek keletkeznének, olyan gazosok jönnek létre, melyeket 2-3 faj dominál.
A visszavadítás
tehát azért jár rengeteg munkával és befektetéssel, mert ebből az új, de alapvetően rossz egyensúlyból, például egy 80 százalékosan kanadai aranyvesszővel uralt területet csak nagyon aktív, tervszerű, fárasztó és költséges munkával lehet elvinni egy igazán természetközeli állapotba.
A munka javát az ehhez kapcsolódó tevékenységek adják:
- kaszálások
- széna betakarítása
- fásítás
- virágosítás
- vetés
- tisztítás
- víz visszaadása
- elmocsarasítás
- honos növények visszatelepítése
- madaraknak fészeklehetőségek megteremtése
- kétéltűeknek szaporodóhelyek
…és még ezer és egy trükk, és munka. Felsorolni is bajos. És mindezek ismétlése makacsul, mert az eredmény nem azonnal születik meg, hanem évek alatt.
Fajok elvesztése
Ugyanakkor – főként mert globálisan számos kedvezőtlen folyamat is hátráltat minden a mienkéhez hasonló lokális próbálkozást (a felmelegedés, a rendszeressé váló aszályok…) – már menet közben elveszthetünk a még meglévő fajok közül is párakat.
A menet közben elvesztett fajokról sem szabad lemondani.
Elvesztett madárfajaimról, kudarcaimról önálló cikkben számoltam be ITT. Hat madárfaj elvesztése érintett érzékenyen, minthogy ezek valójában még csak nem is ritka fajok.
- Csicsörke | Pár éve nem fészkel és télen sem látom a madáretetőn.
- Házi veréb | 2018 óta nem fészkel, sőt csak elvétve látok évi 1-2 példányt.
- Mezei veréb | Rendszeres fészkelő volt (több pár is), de évek óta nem fészkel. Igaz, 2023/2024 telére már jelentős mennyiségben gyűltek össze a birtokon (200-230 példány).
- Füsti fecske | Legalább 10 éve nem fészkel, sokáig látni sem igen lehetett fészkelési időben. 2023-ban odáig eljutottunk, hogy bár továbbra sem fészkelt, minden korábbi évnél nagyobb számban vadásztak hónapokon át a birtok légterében.
- Cigánycsuk | 2000 és 2013-ig 1-1 pár költött és vonuláson is előfordult. 2013-ban, az azóta hírhedtté vált március 15-én lecsapó havazás nyomán a magyarországi cigánycsukok jelentős része elpusztult. Óriási területeken évekig nem költött, így nálam se. Ide sajnos azóta sem tért vissza, és vonuláson is csak kivételesen jelenik meg. Hamarabb látok rétisast, mint cigánycsukot. Többször észlelek vörös kányát, mint cigánycsukot, holott ez nonszensz.
- Erdei fülesbagoly | Rendszeres fészkelő volt, de eltűnt. A terület megvásárlásakor még szarkák is fészkeltek az Őskökényesben és a fenyőkön is. Az elfoglalt szarkafészkekben pedig fülesbaglyok. Aztán a szarkák eltűntek, új fészkeket nem építettek, a régiek tönkre mentek, és eltűntek a baglyok is. Néha találkoztam velük, a környéken költöttek is, de nem a birtok területén.
Eltűnt, de kevésbé fáj
Akadnak olyan fajok is, melyek szintén eltűntek, de elvesztésük azért kevéssé fájdalmas – ha lehet egyáltalán ilyet mondani –, mert eleve viszonylag ritka fajokról volt szó. De azért természetesen visszasírom azokat az éveket, amikor még 2-3 karvalyposzáta fészkelt a Nagybokorsoron, vagy amikor még réti tücsökmadár énekelt a Régiles környékén.
Ezekről a fajokról sem tettem le, de ezek visszacsábítása egy ennyire kicsi rezervátumba, nagyon nehéz, nem is feltétlenül reális (ez főként a réti tücsökmadárra igaz).
És itt jön a lényeg.
A területkezelés nem csak azt a célt szolgálja, hogy az invazív fajok uralta területet átvigyük egy természetközeli állapotba, hanem ügyelni kell arra is, hogy a menet közben elvesztett fajok közül is hozzunk vissza, akit lehet.
Bagolyboglyák
Épp ezt a célt szolgálta a boglya-projekt. Törzsolvasók még emlékeznek rá, hogy nem is oly régen kezdődött ez a történet, a pandémia tavaszán, 2020 áprilisában, vagyis 4 éve, és nem véletlenül neveztem a boglyákat már akkor is bagolyboglyáknak. Deklarált célom volt, hogy több legyen a bagoly.
Érdemes felidézni, mit írtam az erdei fülesbaglyokról 2023-ban:
2000 és 2012 között rendszeres fészkelő volt a birtokon; fészkelt az Őskökényesben és a Nagyfenyősoron is. 2000-ben és még 2-3 évig fészkelő volt a szarka is, így a szarka felhagyott fészkeit használhatták az erdei fülesbaglyok, de mivel a szarkák egy idő után eltűntek,
pár évvel később a fülesek sem találtak már fészekhelyet
(az erdei fülesbagoly ugyanis kizárólag a varjúfélék elhagyott fészkeiben tud költeni). Hiányzik nagyon a fészkelési időszakban az eleségkérő bagolyfiókák „nyivákolása”.
Most azonban több kedvező változás is van. Egyrészt az idén visszatelepült a szarka, és a Nagyfenyősoron épült egy brutálisan nagy gallyfészek.
Kifejezetten a baglyok miatt 3 éve építek bagolyboglyákat, amivel a baglyok táplálékbázisát (kisemlősök) igyekszem gyarapítani. De, amit megtehettem volna már, de nem tettem még: évek óta a fejemben van, hogy vesszőkosrakat rakjak fel pár helyre, pótolva a hiányzó fészekalkalmatosságot. Ezt sürgősen pótolnom kell, akkor is, ha egy szarkafészek már van.
2024-ben
továbbra sem költenek szarkák a területen, és dolmányos varjú sem, bár mindkettőt egyre gyakrabban látni. Vesszőkosarat sem raktam ki, de mentségemül mondom, hogy a Jászmaróti projekt második odútelepítési hulláma után már úton van két fészkelőláda az erdei fülesbaglyok számára is.
Ezt megelőzve 2023/24 telén a szokottnál többször találkoztam vele, szinte mindig az Őskökényes felső részén, a Kisrét, a Boldog-boglya környékén. 2023 tavaszán valahol azt írtam, hogy úgy tűnik, nem sikerül lényegesen növelni a kisemlős állományt, de tévedtem.
Számos jel utalt arra, hogy jóval több az egér (pirókegerek leginkább) és pocok (vélhetően mezei pockok), mint korábban, csak épp idő hiányában nem írtam még erről sem. De ez már világos lett 2023 áprilisában! 2023 decemberében már a sármányles környékén is láttam a parkoló betonján rohangáló pirókegereket. A sármányetetés során a Boldog-boglyán köpeteket is találtam.
Végül, 2024.02.15-én este 21 óra körül
közvetlenül a ház mellett, a Nagyfenyősoron egy erdei fülesbagoly halltatta egytagú, mély, területfoglaló huhogását. Pontosan ott, ahol utoljára, amikor még fészkelt a birtokon.
Ebben az időszakban az ilyen huhogás már terület foglalását jelzi általában. Ráadásul – ha minden jól megy – két héten belül megérkezik két költőláda. Így van remény arra, hogy 2024-ben fészkelőként visszatérjen az erdei fülesbagoly a birtokra.
És elárulok egy apró titkot. Az erdei fülesbagolynak való költőládákkal egyidőben érkeznek füleskuviknak szánt odúk is. A füleskuvikok majd csak április végén érnek vissza Afrikából, szóval van még idő bőven az odúk kihelyezésére, de ha a fészkelőhelyek létén vagy nem létén múlik, akkor a füleskuvik is megtelepedhet, az pedig hihetetlenül izgalmas volna mindannyiunk számára.
Köszönjük a támogatásotokat!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több “Kert és vadon”
még több bagoly
Ó, bárcsak már láthatnám őket!
Drukkolok, hogy sikerüljön, Cen’!🦉🦉🦉
Olvasás közben mindig támadnak kérdéseim.
A cikk végére kettőre választ is kaptam – ember által épített bagolyfészek illetve költőláda lehetősége -, egy kérdés maradt:
A szarkákat nem lehetne valahogyan visszacsábítani hozzád? (Bár írod, hogy egy már van, és ez jó jel. 🙂 ) Rávenni őket, hogy nálad rakjanak fészket? Miért mentek el? Mi volt az oka?
Nagyon bízom benne, hogy nemsokára megint láthatunk majd képet egy ilyen cuki félrehajtott fejű fülesbagolyról ezzel a képaláírással: “Ez a kép nálunk készült a Nagyfenyősoron.” 🙂
Nem tudom, miért álltak odébb a szarkák. Talán mert ők is a nyíltabb területeket kedvelik, a birtok pedig erdősült az évek során. Pár évig egyet sem láttam, újabban azért vannak, többek között a hollóetetőn is felbukkannak mindig, sőt oda elsőnek érkeznek.
Köszi!
Itt előttünk a téren is vannak szarkák, pedig itt a városban nyílt térről nem igazán beszélhetünk.
No, mindegy is, bizakodjunk, hogy az elköltözés csak időleges volt, és visszatérnek a birtokra a szarkák!
Bagoly költőláda- így még sosem hallottam. Ez is vesszőből van?
Nem, ez fából, mint a többi madárodú, de majd mutatom. Nem ez lesz az első eset, hiszen már 2022 őszén felállítottunk egy oszlopot és rajta egy gyöngybagolynak szánt költőládát, csak épp arról sem számoltam még be (illetve támogatóknak megmutattam egy videóban, ha jól emlékszem). Sok itt az esemény, sok itt a mesélnivaló, de minthogy bagolyhelyzet (is) van, és “dübörög” a Jászmaróti projekt, most már pótolnom kell a költőládákkal kapcsolatos mulasztásaimat is 🙂
Csupán azért kérdeztem, mert vesszőkosars vidékről való vagyok.