Sakktáblalepke rajzása a birtokon! Ilyen se volt még…
Magyarország egyik leggyakoribb nappali lepkefajáról van szó, ennek ellenére az ő története is meglepően soványka a birtokkal kapcsolatosan. Sőt: én Magyarországon egész területét nézve sem találkoztam vele sokat. Ez azonban annak köszönhető, hogy a lepkék hosszú ideig jóval, de jóval kisebb figyelmet vívtak ki maguknak nálam, mint például a madarak.
Ezzel együtt is – mint szinte bármely gyakori fajra – igaz a sakktáblalepkére, hogy egyes területekről hiányozhat. A mi területünkről biztosan nem, hisz fent van a fajlistánkon, ugyanakkor az is minden bizonnyal igaz, hogy ritka, vagy legalábbis eddig ritka volt.
A fajlistára csupán 2022-ben került fel,
amikor is egyetlen példányt láttam a Kisrét és a Hospoda közötti bevezető út mentén. Voltak emlékeim arról, hogy korábban is találkoztam vele (hasonlóan a citromlepkéhez), de homályos emlékek alapján nem veszünk fel fajokat egy fajlistára. Ezért nagyon örültem, amikor 2022. júliusában végre megint láttam a birtokon. Voltaképp ez volt az első „hiteles”, biztos előfordulása. Ugyanazon a nyáron a Velencei-tó környékén láttam sakktáblalepkéket, ahol viszont tömeges volt. Bárhol álltam meg, vagy akár Fejér megyében is bárhol, mondjuk a Pátkai-víztározónál, mindenütt ott repkedtek (lásd a videóban is!). Ehhez képest itt csak 1-2 napig láttam egyetlen kósza sakktáblalepkét.
Őszintén szólva a továbbiakban sem számítottam ennél nagyobb „teljesítményre”.
Igazam is lett. A sakktáblalepke a mi fajlistánkon ritkán megkerülő, unikális lepkefaj maradt. 2022 nyarán a továbbiakban is árgus szemmel figyeltem minden moccanást a virágokon, és fényképeztem, határoztam minden lepkét, ami csak egy percre is a közelünkbe tévedt, de a sakktáblalepke többet nem mutatkozott.
A következő évben, 2023-ban a korábbiaknál is intenzívebben folytak a kutatások. Ennek ellenére a tavalyi évet sakktáblalepke előfordulása nélkül zártuk.
Mindezek után a sakktáblalepkére nem is gondoltam már. Elkönyveltem olyan fajnak, ami pár évente egyszer-egyszer (esetleg) felbukkanhat. És ennyi. Hiába tömeges az ország nagy részén, itt egészen más a helyzet.
2024. első kaszálásáról beszámolva készítettem egy térképet is. Sasszeműeknek feltűnhetett, hogy a Hospoda névre keresztelt parcellában igencsak kacifántosan mentünk a traktorral. Ennek oka nem más, minthogy abban a parcellában tenyészik egy régóta a védelmünket élvező, viszonylag jelentős, több száz tőből álló varfű állomány (mézelő zóna), és ezeket a virágokban gazdag részeket kerüljük a kaszálással.
És milyen jól tesszük!
2024-ben a rengeteg csapadék ellenére is jelentősen kevesebb a vadvirág. Nem látjuk okát, de ez tény. Olyan tömeges gyomfajok, mint a kaszanyűgbükköny is csak mutatóban virágzik. S olyan szép fajok, mint például a kis ezerjófű, egy szál sem nőtt. Telepített mézelő zónáinkon júniusra elvirágzott a bíborhere és a vörös here is visszafogottan hoz virágot, inkább rettentő zöld tömeget hajt virágok helyett. Hogy ez miért alakul így, talán örökre titok marad, mindenesetre ennek tanulmányozása is megérne pár misét.
Bárhogy, bármiért is alakul így a virágzás, soha jobbkor nem kerülgethettük volna a varfüves zónákat.
Ezeken a foltokon hetek óta rendkívül erős a lepkék mozgása (erről részletesen önálló posztban számolunk be).
2024.06.08-án váratlanul sakktáblalepkébe botlottam a Hospodán.
Aztán rátaláltam még egy példányra. Természetesen azonnal fotózásba fogtam. Nem kellett sokáig figyelnem a mozgást, míg egy párra is rábukkantam. Később egy elkószált példánnyal találkoztam a Kisrét Hospoda felőli oldalán is, de a kisebb rajzást produkáló sakktáblalepkék egyértelműen a Hospodához, pontosabban a varfüves foltokhoz ragaszkodnak. Az első megfigyelés alkalmával 5-6 példányt láttam egyszerre. A rajzás másnap is folytatódott, és bár voltak azóta hűvös, esős napok is, mindmáig (2024.06.16.) tart.
Időközben jártam a Kiskunságban is, a kunsági puszta „szívcsakrájában”, Bugacon és Bugacpusztán is, apám szülőföldjén, ahonnan fogolycsibéket hoztam, de természetesen megálltam pár helyen a bugaci pusztát és virágait fotózni. Na és a lepkéit.
Bugacon hemzsegett a sakktáblalepke. Nem tudtam megállni a környéken egy benzinkúton se úgy, hogy ne lássak pár sakktáblalepkét. Jóval tömegesebben láttam Bugacon, mint Fejérben és a Velencei-tónál 2022-ben.
Érdekes volt látni azt is, hogy a kiskunsági példányok mennyivel sötétebbek és kontrasztosabbak. De ami ebben az esetben talán még fontosabb: úgy tűnik, hogy az ország távoli részein is ugyanakkor zajlik a sakktáblalepke repülése.
Ilyen szinkronicitást korábban is észleltünk az éjjeli lepkéknél. Lepkészeket tömörítő csoportokban gyakran egymástól függetlenül, sokszor ugyanabban az órában észleljük ugyanazokat a lepkefajokat az ország két átellenes végében. Ennek kutatása is rendkívül érdekes volna, és az ezirányú adatgyűjtés a lepkészet egyik legizgalmasabb ága lehetne.
Mivel több mint egy hete rajzik
a Hospodán a sakktáblalepke, rendszeresen látunk párzó lepkéket, joggal tételezzük fel, hogy petéket raknak, melyekből felnevelkedhet egy újabb nemzedék. Nem tudhatjuk biztosan, hogy élőhelykezelésünk eredményének tekinthető-e, hogy most először a birtok történetében sakktáblalepkék rajzásában gyönyörködhetünk, de nem volna meglepő. Az utóbbi két évben ugyanis radikálisan visszaszorítottuk a kanadai aranyvessző állományát, ezzel párhuzamosan pedig jelentősen megerősödtek a magas füvű kaszálóink. Arról nem is beszélve, hogy 2023-tól erős mézelő zónákat hoztunk létre.
Szépen jönnek, jövögetnek az új nappali lepkefajok is, mint amilyen például legutóbb a kis Apolló-lepke volt, de annak is örülünk, és az is fontos visszajelzés lehet, ha egy korábban ritkának megismert faj válik gyakorivá. Mint ahogyan azt a sakktáblalepke esetén erősen reméljük.
Szép volna, és jó volna, ha ezentúl számíthatnánk rá minden évben, és mézelő zónáinkon, varfüves parcelláinkon a rajzását várhatnánk minden év júniusában.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nekem ez a lepkefaj is nagyon tetszik! Nem hivalkodó, elegáns a megjelenése.
Olvasom, hogy volt egyszer magyar sakktáblalepke (Melanargia russiae) is, ami az első világháború után eltűnt. Nagyon szomorú. 🙁
Ez bizony nagyon szomorú, valóban. Van egy olyan lepkefaj, ami kiveszett nálunk, de amit – bármekkora álmodozás is – kicsit visszavárunk, és adunk neki némi, ezreléknyi esélyt, hogy hozzánk, a birtokra térjen vissza. Az ötletet egyébként lepkész szakember adta, amikor látta, hogy az összes pávaszem-faj előfordul nálunk. Azt írta akkor, hogy amennyiben a kiveszett pávaszem-faj visszatérne, akkor nálunk is előfordulna minden bizonnyal.
A nagy pávaszemhez hasonló “kökényi látony” (közepes pávaszem) kiveszett Magyarországról, de Horvátországban például még él. Ki tudja, hátha visszatér, és hátha épp hozzánk. Kökény éppenséggel aligha lehet több, mint nálunk 🙂
Persze, hogy rákerestem! 🙂 Ő is nagyon szép.
A kökény már adott, és Horvátország sincs messze. Hátha!…
Pontosan: “hátha” – ha már egyszer megvédtem tavaly a Nagykökénysort is a buldózer elől. Ma estétől megint éjjeli lepkészünk, végre meleg és nyugodt az időjárás.