Nagytakarítás volt a fogolycsibéknél | Fogoly projekt
Nem semmi lesz befejezni a kisház kitakarítását a következő napokban, a 30-40 fok közötti hőségtartományban. Szerencsére a 24 éve istápolt és fásított-cserjésített Angolkertben változatlanul kellemes a klíma, de ha kimegyek a prérire, lever a víz máris, akkora a hőség. Csatangoltam ma is, okom volt rá, írom majd, és bizony nem győztem kitörölni a szememből a verítéket.
És nincs megállás a foglyoknál sem.
Tegnap épp csak belefogtam a kisház fogolyházzá alakításába, ma reggel arra keltem, hogy a kis foglyok dézsájában megérett az idő egy nagytakarításra. Tegnap csak odáig jutottam el, hogy ponthegesztett ráccsal lefedjem őket, miután világossá vált, hogy már képesek kiugrálni.
Ma valahogy ki kellett almolni alóluk,
de úgy, hogy újabb szökések ne legyenek. És ismét reformokat kellett bevezetni, mert a tálban kínált indítótápot kikapirgálták a fűrészporba, így egyrészt indokolatlan pazarlás vette kezdetét, másrészt az alom is indokolatlanul hamar szennyeződött el. Ahol pedig vizet kapott – az itató környékén – a fűrészporba keveredő táp is átnedvesedhetett és megsavanyodhatott a melegben. A romlott, megsavanyodott élelem a madaraknál könnyen vezet bélhuruthoz (vannak fajok, melyek erre különösen érzékenyek, például a Gould-amandina), ami esetükben rendkívül súlyos lebetegedést okozhat.
Ezért mindenképp lépni kellett, s azért is, mert a csibék szemlátomást szépen növekednek. Kiváltképp a szárnyaik és szárnytollaik fejlődnek eszement tempóban. A kis csirkefejek alatt sok madárkánál már szinte komplett fogolyszárnyacskákat látni.
S mennél nagyobbak, annál gyorsabban használják el az almot. (Virágnyelven.)
Nem igazán indult jól a nap mindennek terhe alatt.
Hajnalban feküdtem, szinte egész éjjel ment a lepkészet, miután felébredtem, még a kávét sem ittam meg, de már megírtam az első blogot a Cenwebre, aztán nagy levegő, és nekiláttam. Pontosabban végül ketten végeztünk el mindent, Marával. Így már sokkal könnyebb volt.
Hamar rájöttem, hogy a kis foglyok kireppenésétől már nem kell tartani, hisz amikor benyúlunk a rács alá, ők az ellentétes irányba fognak mozdulni, ahol viszont nem emeljük fel a rácsot, vagyis viszonylag kockázatmentesen tudunk kirámolni és elmosni mindent. Úgy is lett.
Megúsztuk egyetlen foglyocska szökésével, aki tett pár kört a konyhában, mire végül az előszoba ajtajában sikerült megcsípni és visszapaterolni a többiekhez.
Tegnap a kisház rendbe rakása során találtam egy apró kincset. Már napokkal korábban is említettem Marának, hogy olyan önetetőre kell majd átállni, amiből nem tudják kiverni a takarmányt. Találtam egy hagyományos itatót, ami etetésre is épp alkalmas. Így ma nemcsak kicseréltük az almot, és most megint tiszta, szűz, illatos, finom forgácson fekszenek a foglyocskáink, de már kiverni sem tudják a tápot az alomba.
alomba, …hajolj bele a hajamba, …labamba 🙂
És mintha ezt ők is értékelnék,
ma – miután hatalmas adag tápot toltak be az arcukba – a megszokottnál nyugodtabbak, és többet pihennek. Csendesebbek is, elcsilleződtek a tiszta, száraz, illatos almon, s akkor sem riadoznak erősen, ha fényképezem őket.
Ezzel az új metódussal, meg az új alommal elvagyunk komolyabb gond nélkül 2-3 napig. Addigra jó volna beállítani a kisházat, sőt: ki kellene használni a hőséget és szárazságot, és most kellene letarolni az Angolkertben a füvet, hogy a friss zöldszénával teletömhessem az új fogoly-házat.
Unatkozni továbbra se fogunk, de napról napra egyre bizakodóbb vagyok fogolyügyben. És még egy tegnapi kérdésre válaszolva: megvan még mindegyik fogoly-gyerek. Még nincsenek veszteségeink, s azon vagyunk, hogy ne is legyenek. Csak épp kellene még hozni 50-100 kis foglyot, hogy a visszatelepítés hatékonysága nagyobb legyen, és nagyobb eséllyel fussunk neki az első kivadításnak. Emiatt egyelőre jobban fáj a fejünk. Amúgy meg minden kicsi fogoly nagy örömünk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nagyon édesek, és gyönyörű a szárnyuk színe is már. 🙂
Ugye? A mi is “babáink”. Erősen foglyosodnak! 🙂
Még 50 vagy száz fogolycsibe? Te jó ég Te aztán kifogyhatatlan vagy az ötletekből meg a feladatokból, lassan követni sem bírjuk itt az oldalon, annyi minden zajlik egyszerre. Ha egy reggelt kihagyok itt az olvasásban, akkor mire visszaérek van egy csomó új írás, nincs is idő belemerülni egyikbe sem – soha nem látott bőség- nekem ez olyan mint egy versenyfutás- mivel is és miért is? Szóval kedves Cen kivérezteted magad ezzel az őrületes tempóval- úgy tűnik az infarctus utáni állapot kissé mániássá varázsolt Téged. Szóval lassíts- a fogolycsibék nagyon édesek, ha róluk írtok minden nap az is bőven elég- bocsi a saját nevemben beszélek természetesen.
Alomba labamba? 🤣🤣🤣