Miért írok kevreset infarktus után?
Tegnap némi szünet után rövid írással jelentkeztem ITT, és egy videóval a patreonosoknak (sétáltunk a birtokon ismét). A Patreonon felmerült egyikőtökben az a kérdés, ami nem először kerül elő. Rinyálásaim közepette miért nem “temetkezem” inkább az írásba? Az oké, hogy egy ilyen kishalál után tilos a fizikai munka (bár módjával a kertben is sertepeltélek), de mi akadályoz abban, hogy írjak? Végtére is író vagyok ráadásul korábban ömlött belőlem az írás. Akkor most mi a fuck van? – kérdezheti joggal bárki. Ezért idemásolom a Patreonra írt egyik válaszomat. De még előtte egy idézet, ami némi beszélgetést indukált, és ami valóságos orvosság most nekem (hisz tegnap is arról számoltam be, hogy küzdök, lázadok, akkor is, ha lázadásaimat a test vérbe fojtja szinte minden nap).
Íme:
“A gyönge nem harcol. Aki erősebb, Harcol talán egy óra hosszat. A még erősebb hosszú évekig küzd. De egész életén át küzd a legerősebb, A legerősebb nélkülözhetetlen.” /Bertolt Brecht/
Köszönet annak, aki a Patreonon küldte.
És akkor most az írással kapcsolatos beszélgetésből egy rész:
Én: Bevallom, türelem nem mindig van. Alapesetben körültekintő és másokkal sokáig türelmes vagyok, de sosem voltam igazán szelíd ember, és most ez nagyon kijön. Az infarktus megvadított, bizonyos értelemben talán elvadított, és ennek a velem egyébként tökéletesen kompatibilis vadságnak is medreket kell találnom valahogy.
Válasz: Az írás nem jelenthetne segítséget? Vissza kellene találnod hozzá valahogyan!
Én: Most az írás megy a legkevésbé – ezt is írtam már valahol. Tudom, elképzelhetetlen ez, de tényleg. Ülni és írni? – ez most abszurdnak tűnik. A kórházban is szinte egész nap fel és alá járkáltam, mint a ketrecbe zárt vadállat, már az infarktus után két nappal is. A harmadik napon egész éjjel kóboroltam a kardiológián, mint egy zombi, és szemet sem aludtam. Gyakorlatilag feküdni és ülni csak akkor tudok, ha semmit sem csinálok, alszom (amit nem tudok) vagy filmet-sorozatot nézek. Amennyire látom, másoknál ez nem így van. Ez a legkétségbeejtőbb, hogy nem tudok fél órát sem a gépnél ülni, holott egész életemben 20 és 30 órát is játszi könnyedséggel írtam egyfolytában. Ha dohányoznék megint, az talán segítene, de egyelőre tartom magam, s immár negyedéve nem gyújtottam rá. A rengeteg gyógyszer sem segít. Rohadtul leszedálnak, s ha véletlenül nem veszem be, sokkal jobb, aktívabb vagyok, többet bírok. Ma szándékosan nem vettem be. Ugyanakkor gyógyszerek nélkül bármikor meghalhatok. Kényes egyensúly ez, illetve ezt még egyensúlynak sem mondanám. Kidöntöttek a tengelyemből, s félő – legalábbis ez a legrohadtabb félelmem -, hogy ez már így is marad. Mint a fa, ami félig kifordult a földből egy viharban. Az ilyen fáról tudjuk, hogy élhet még száz évig, de sosem egyenesedik ki, és élete minden pillanatában benne lesz, akár napfényes napokon is, hogy tovább dől, maradék gyökere is elengedi. Bár azt mondják, s úgy tűnik joggal, hogy ebben az esetben fél év az semmi, és legyek türelmes, legalább a fél évet várjam ki, és csak azután ítéljek a saját helyzetemről és esélyeimről. …és én valóban azon vagyok, megkezdtem a második negyedévet is, szervezem a kaszálást, próbálok válaszolni a levelekre, igyekszem életben tartani a weboldalt (ez utóbbit inkább Mara próbálja), és abban bízok, hogy amint kibekkeltem ezt a negyedévet, kibekkelem a másodikat is, sőt, ha kell, a harmadikat is, és szeptemberre, vagy karácsonyra helyreállhatnak a dolgok. Mindig is sok voltam, mindig is három-négy embernek is sok melót végeztem el, így most megelégednék azzal, ha a régi kapacitás fele egyszer csak visszajönne, még akkor is két ember helyett győzném a gyűrődést, ha meg nem, akkor benne van a pakliban az is, hogy visszavonulok.
Itt tartunk most.
A legjobbakat, üdv, Cen’
Fotó ma reggel.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több blog
még több irodalom
Írtam már párszor: én makacs vagyok és kitartó. S veled ellentétben, türelmes is.
Idemásolom most az előbb neked küldött mail-em utolsó mondatát:
“Szeretném visszakapni a kedvenc írómat. Várom vissza nagyon!! “Mihelyst lehet.” “
Én is várom vissza önmagam 🙂 – hétmérföld-köszönet minden eddigi támogatásért, kitartásért, biztatásért. Remélem, visszatér majd az erőm, legalább a fele, és vele a hit is, hogy érdemes továbbvinni, amit elkezdtem.
Én bízom benne. 🙂
Ez egyszerűen nem történhet másként!!
🙂 🙂
Érdemes továbbvinned, amit elkezdtél! Ne vonulj vissza, ha lehet!
🙂 🙂
Kedves Cen! Fa az egy nagyon jó hasonlat. De egy egészséges, terjedelmes nagyfára gondolj. Gyökereidre is úgy gondolj, hogy azok megtartanak Téged, ereszd le jó mélyre őket. Nagyfa gyakorlat egyébként egy nagyon erős, gyógyító csikungos gyakorlat. Annyi egészséges fa van körülötted engedd nekik, hogy meggyógyítsanak. Szuper, hogy nem dohányzol. Gratulálok hozzá, azért ez nagy dolog. 🙂
Nanááá!!!
Lehet hogy még nem találtad meg a megfelelő “zenét”, ami inspirál?☺️ /természetesen a “zene” tetszésszerint behelyettesíthető.
Kedves Cen, nem úgy ismertelek meg az írásaidból, hogy Te egy külső konrollos ember lennél. Te tudod a legjobban mit bírsz és mikor. Vagyis ne hidd el, hogy Te nem lehetsz az aki vagy. A polypraggmáziát meg különösen nem szeretem, értsd, felírnak egy marokra való gyógyszert amiknek az együtt hatását senki sem ismeri igazán. Személyre szabott gyógyítás, én ebben hiszek nem az átkozott protokollokban amit követnek. Neked van egy csodás birtokod, a természetben élsz, ami a legfőbb gyógyító energia forrás. Olykor az segít- természestesen ha nincs visszafordíthatatlan organikus ok -ha teljesen más alapokra helyezi valaki a saját létét. Neked az írás(is) lételem, a természet is lételem. Bízz abban ami körülötted van. Na most az gondolhatod hülye pszicho szöveg, de tudnék mesélni..Vannak fizikai határok ezt be kell fogadni, de a gyógyulás nem csupán a pirulákban van. Én nagyon hiszek Benned, meg a Te ösztönös gyógyulási cselekedeitben. A legrosszabb amit egy emberrel lehet tenni a tiltások, az alternatívák helyett. Szóval hajrá Cen, ami Benned keletkezett, az Benned el is tud múlni. A legjobbakat Neked..
Kedves Cen!
Mélyen átérzem és átélem ,hogy miért nem tudsz írni.Én is küzdök egy eü problémával,ami a mozgásomban erősen korlátoz.A lételemem a mozgás,az életterem a természet.Mással nem tudom pótolni,pedig voltak elképzeléseim erre az állapotra.Nem bírom a tartós seggelést.Reménykedek,hogy leszek még jobb állapotban.Te is kaptál még esélyt .Van még feladatunk az életben.
Üdv!
Ez a póz, ami most kényelmes, és gyógyító neked , Cen’, ez a legalalkalmasabb az olvasásra. A belefeledkező olvasásra, ami kivisz magadból, az ördögi körből, amiből oly nehéz kikapaszkodnia az embernek. Elmerülni mások sorsában, minden pirulánál többet ér, elfeledkezni magunkról. Hiszen annyi olyan könyv van a könyvtáradban, ami kínálja magát neked, és gyógyít. A történet segíthet most csak neked, Cen’! Lélekmentő.
Ha írni még nem tudsz, talán megsegít az olvasás! Elölről kell kezdeni, Cen’! Origó, ahonnan indultál! Valahogy fel kell építened az új életed, elindulni, elfeledkezni magadról, hozzáigazitani magad a hiányokhoz, a máshoz, az újhoz! Meggyőződésem, hogy csak mások TÖRTÉNETE vezethet el saját történetedhez, önmagadhoz, a gyógyuláshoz!
Ez egy ima lett érted, Cen’!
Kedves Cen!
Most tudtam meg, mi történt, örülök, hogy jobban vagy. Nekem egyszer, kétségbeejtő helyzetben, nagyon sokat segített a könyved. Köszönet és hála. Amit létrehoztál, az megér egy fél év lassulást. Nézelődj, pihenj, csak élvezd!
(Az őzek nálunk sem jekentkeznek ujabban: a kukoricásban vannak. Jó az idei termés!)
Kívánok neked türelmet, erőt, maradéktalan felépülést!
Zsuzsi néni