Magányos géniusz, csak utódai vannak, elődei nincsenek | Szerb Antal Edgar Allan Poe-ról

SZERB ANTAL HÁZA

Középiskolások és egyetemisták jól tudják, hogy ha valamivel ki kellett egészíteni a száraz tankönyvi anyagot, ha imponálni akartuk “felülolvasottságunkkal” az irodalomtanár előtt, akkor kellett lennie a táskában egy Szerb Antalnak. Szerb irodalomtörténeti művei ma is a legkönnyebb utat jelentik műveltségünk elmélyítéséhez.

Olyan könyvek ezek, melyeket haszonnal forgat szakember, elszállt bölcsész és progresszív irodalmár, ugyanakkor bárki, akár egy diák is.

Épp ez a zseniális Szerb munkásságában, épp ezért ma, Edgar Allan Poe születésnapján Szerb világirodalom történetéből azt a részt hozzuk elétek, amit Poe-ról írt. És hogy tovább árnyaljuk a képet, délután egy másik neves és közismert szerzőtől hozunk újabb szöveget. Különösen érdekes lehet a kettő összehasonlítása. Nos, akkor Poe-sodjunk.

SZERB ANTAL: EDGAR ALLAN POE

A nyárspolgárok normális költője után beszéljünk az elit furcsa kedvencéről, Edgár Allan Poe-ról. Poe költészetében nincs semmi amerikaias. A puritán hagyomány, az amerikai élet semmi nyomot nem hagyott művein és Amerikában mindmáig kevésbbé népszerű, mint Európában. De az európai irodalomhoz sincs sok köze;

magányos géniusz, csak utódai vannak, elődei nincsenek.

Három irányban is igen fontos újító:

a lírában,

a novellában

és a költői elméletben.

Nem sok verset írt és a legtöbb azok közül is jelentéktelen, — de néhány költeménye révén a nagyok közé tartozik. Elsősorban nem is a Ravente (Holló, 1845) gondolunk, erre a verselési akrobatamutatványra, hanem inkább azokra, amelyek Poe vizionárius tájaira vezetnek. Szörnyű sötét hallgató tavak és tárnák közt járunk, a partot félelmes liliomok hada szegélyezi, a fák mohos ágairól örökre hull a harmat, láva- és jégfolyók hömpölyögnek, elátkozott angyalok kara suttog a légben eltévedt, tragikus és halott szerelmesek fölött; valahol a világ végső végén járunk, a költött földrajzi nevek is a messzeséget és az elhagyottságot szúggerálják. ( Ulalume, The Haunted Palace, Dreamland, Silence, Eldorado stb.)

A halott szerelmes mindig jelen van az életben maradt körül és misztikus édességű egybeforrásukban nem is tudjuk már, a halott él-e, vagy az élő halt-e meg ?

(Annábel Lee, Fór Annié stb.) A halott szerelmes különös erővel kísért Poe prózájában is. Nőalakjai áttetszőén finomak és előkelőek, mind meghalnak és a történet sokszor csak most kezdődik, a halott nő holtteste vagy sírja körül. Rémtörténeteiben újra meg újra felmerül a sír riasztó képzete: az inkvizíció összezáródó falú pincéje, a borospince, amelybe egy őrült olasz befalazza áldozatát, a tetszhalott síri felébredése stb. A preromantika óta a sír, mint motívum nagyon divatos, — Poeban a mesterkélt divat egyszerre élményként, megszállottságként, mániaként jelenik meg.

Költészetének varázslatában egyszerre hiteles lesz a sok őrület, amit a romantika síri képzelete kitermelt.

Hogy miféle lelki kényszer hajtotta Poet ezek felé a szörnyű képzetek felé, ez a kérdés már az idegkórtan hatáskörébe tartozik. A megszállott, azt lehetne mondani, tisztességtelen versenyt folytat a józan íróval: könnyű E. T . A. Hoffmannak és Poenak jobb rémtörténetet írni másoknál, hiszen e rémségekben személyes, belső élményeiket mondják el. (Igaz, hogy Poe ismerte már Hoffmann írásait.) Poe nem annyira a hátborzongató elemek mesteri elrendezése és fokozása által hat, mint a kísértetműfaj többi klasszikusa, hanem inkább a kísérteties atmoszférával, tehát a költészet eszközeivel. (Legjobb példa: The Masque of the Red Death.) Ezt nem lehet utánozni, ehhez Poe megszállottsága kellett. Nem is kísértethistóriáival alapított új iskolát, hanem a detektívtörténet felfedezésével.

Az elszabadult fantáziájú költő semmire sem volt olyan büszke, mint józan, éles logikájára; ő találta fel az amatőr-detektívet, aki következetes észjárásával a legbonyolultabb bűnügyeket is kideríti;

az ő novelláinak olvasása közben érezték az emberek először azt a könnyű, de izgalmas logikai örömöt, amely a detektívregény hatásának egyik titka és a rejtvényfejtés lelki magatartásának közeli rokona. Novelláinak tudományos fahangja csak növeli a hatást és számos követőre talált. Harmadik és talán legfontosabb újítása a költészetelmélet új felfogása, ő , a megszállott az első, aki szembehelyezkedik a romantikus poétika ihlet-kultuszával

és a tudatos, hideg, logikus alkotás elsőbbségét hirdeti.

Elmondja, hogyan írta meg A hollót, mennyire józan meggondolások alapján kereste ki a leghatásosabb témát, a halott kedves siratását, hogyan számította ki a refrént, hogyan jött rá, hogy a refrén akkor lesz igazán megrázó, ha valaki mondja, még megrázóbb, ha értelmetlen lény mondja; először papagájra gondolt és végül a holló mellett kötött ki. (Philosophy of Composition.) Más kérdés, hogy csakugyan így írta-e, nem detektívregény-e ez is. Elsőnek mondja ki, hogy a hosszú vers nem igazi költészet, nem igazi költészet az oktató költészet sem, a költészet célja nem az igazság és nem az erkölcsi tanulság, hanem „a szépség ritmikus megteremtése. (The Poetic Principle ) Ő veti meg a l’art pour Tart iskolájának alapját, és ami ennél is fontosabb, benne tudatosodik először a poésie pure,

a tanítástól, politikai, valláserkölcsi és egyéb eszméktől mentes, csak a szépséget kifejező tiszta költészet fogalma,

amiért Paul Valéry oly sokra becsüli. Az irodalomban sokszor a kisebb költő indítja el útjára a nagyobbat; Poe tudatos és artisztikus művészetfelfogása révén lett a nála sokkal nagyobb Baudelaire felszabadítója és mintaképe; ez legfőbb irodalomtörténeti jelentősége. Baudelaire-en keresztül növekedett ki Poe poszthumus európai hírneve és nagy hatása a századvég költőire.

* Edgár Poe szül. 1809-ben Bostonban, szülei színészek, korán elveszti őket. Nevelőatyja, John Allan, kinek nevét viseli, részben Európában iskoláztatja. Az egyetemről kártyaadósságai miatt kicsapják, megszökik nevelőatyjától, katona, majd újságíró Philadelphiában és New Yorkban. Első verseskötete 1827-ben jelenik meg. 1849-ben, közvetlenül második házassága előtt hal meg: részegen elalszik az országúton és tüdőgyulladást kap.

Fotó: Szerb Antal egykori háza Budapesten (II. kerület, Torockoi utca 9) | Fotó: Wikipédia

4 hozzászólás

  1. Néha igazán sajnálom, hogy nem oszthatom meg a bejegyzést!

      1. Én is ezt mondogatom magamnak! 🙂

    1. Author

      Kedves Edit, tegnap egy írást azért tettem át február ötödikére, hogy már megosztható legyen, de a helyzet az, hogy a már felrakott posztok némelyikét elővesszük később – ez könnyen lehet – és ti is előkereshetitek majd, ha akkor még aktuális.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük