Kószapocok, régi nevén vízipocok az új emlősfajunk!
Titokzatos kisemlős került elő a Nagypatakon 2024.04.05-én, ami egyúttal új emlősfaj is a birtokon. Ritka nap az ilyen, mert kisemlősökre nincs még tervezett, intenzív kutatásunk, holott akad két remek példa arra, mennyire ultra-hatékony és eredményes lehet egy átgondolt és következetesen kivitelezett kutatás.
Előre is elnézést a kitérőért,
de a kószapocok megkerülése kapcsán, muszáj újra átgondolni, milyen irányokat kell fejleszteni a közeli jövőben.
2021-től vizsgáljuk lámpázással az éjjeli lepkéket, de csak 2024 tavaszától folytatjuk a vizsgálatokat profik útmutatása alapján (és némi befektetést sem sajnálva például speciális izzókra), ennek eredményeként 2021-től 2023 év végéig körülbelül 60 éjjeli lepkefajt regisztráltunk. 2024-ben viszont ez a szám (2024.06.30.) elhagyta a 250-et! Ebben a tempóban az év végéig elérheti a 350-400 fajt is.
Ami még fontosabb: a felmérés során számos faj került elő, melyeknek hangsúlyos szerep jut a jövőben a területkezelésünkben.
Ennél is jobb példa
a szintén 2024-ben megkezdett Rana projekt, a kétéltűek kutatása, melynek során nem egyszerűen megtaláltuk az első gőtéket, hanem bizonyítottuk a ritka gyepi béka és az alpesi tarajosgőte (Magyarország legritkább kétéltűje!) jelenlétét, ráadásul „véletlenül” fogtunk két védett halfajt is, holott korábban nem gondoltuk volna, hogy élhetnek itt halak is. Nem mellesleg egy olyan országos szinten gyakori fajról, mint amilyen a vízisikló, teljesen át kellet alakítanunk a korábban alkotott képet.
Bocsánat a hosszú bevezetőért, de valóban:
hatalmas hiányosságunk,
amit hamar pótolni kell, hogy míg számos csoport (madarak, fák, virágos növények, gombák, kétéltűek, hüllők, éjjeli lepkék, nappali lepkék, valamelyest a rovarok…) alaposan kutatott, és egyre magabiztosabban mondhatjuk, hogy a birtok Magyarország legalaposabban kutatott magánterülete, legalaposabban kutatott privát természeti rezervátuma, addig a kisemlősökre semmiféle tervünk nincs.
Így csak alkalmi megfigyelések adódnak, és a kisemlősök világáról csak nagy-nagy szerencsével nyerhetünk újabb adatokat időnként, ahogy a mókusról vagy a sárganyakú erdeiegérről legutóbb.
2024.04.05-én
végképp nem számítottam új emlősfajra, mivel a Jászmaróti odútelep kötött le. Épp odúkat telepítettem a Nagypatak túloldalán az égerláperdőben, amikor a Nagypatak középtáján – ott, ahol a legtöbbet járok és ahol később varsáztam is (lásd térkép!) – belebotlottam egy termetes pocokba. Fényképezőgép kivételesen nem volt nálam, mert az odúkat költöztetem át a patakon, létrát és szerszámokat kellett cipelnem. Bár tisztában vagyok vele, hogy bármikor elém kerülhet bármi, ezért időnként még akkor is nálam van a fényképezőgép, ha csak a boltba megyek, vagy épp csak tennék pár lépést a ház előtt az Angolkertben, ezen a napon viszont egyszerűen nem fért el annyi minden a kezemben.
Másrészt a kószapocok
– ahogyan az elvárható egy rágcsálótól – nem várta meg, amíg alaposan szemügyre veszem, esetleg felmegyek a völgyből a házhoz, majd vissza, hogy lefényképezzem. Csak pillanatokra láttam, és csak a rutinomnak köszönhetően tudjuk végül is, hogy kivel találkoztam aznap. A pocok már első pillanatban is szokatlanul termetesnek tűnt, olyannyira, hogy régi vízparti emlékeket előhívva az első reakcióm azt volt, hogy talán pézsmapockot látok. Ugyanakkor azért nem érte el a pézsmapocok méretét.
Amikor az égerláp-erdőből kiléptem a patakpartra, a pocok a parton volt, ahonnan hamar a patak vizébe surrant, és viszonylag hosszan, folyásiránnyal szemben felúszott a legközelebbi nádfoltba, míg maga mögött nagy iszapfelhőt hagyott. Ezen a napon viszonylag alacsony volt a vízszint, ezért az iszapfelhőt az alacsony vízszintnek tudtam be.
Bevallom: egy ideig bizonytalankodtam
az állat határozását illetően. Azt tudtam, hogy új faj, nyilván nem egy mezei pocok vagy valamelyik átlagos méretű pocokféle. Egy mezei pocok vagy csalitjáró pocok nem veti magát a vízbe, és nem fog a víz alatt úszkálni! Eszembe jutott a vízipocok, újabb nevén a közönséges kószapocok (Arvicola terrestris), de nem esküdtem volna meg rá.
Az odútelepítés után ellenőriztem, helyes-e az elképzelésem. Csak akkor szembesültem azzal, amit a kószapocokról korábban nem tudtam: a kószapocok a víz alatti menekülés során a farkával szándékosan keveri fel az iszapot, hogy hamarabb tűnhessen el a zavarosban.
Magyarán pontosan azt a stratégiát alkalmazza, mint az óceánokban a tintahal, aki saját maga állítja elő a „felhőhöz” szükséges anyagot. Ügyes! Nagyon is az.
Bár ez a felhő főként akkor működik, amikor egy ragadozó elől kell eltűnni a vízben, de engem is megtévesztett, s én is hamar szem elől tévesztettem az úszó pockot, csak a felhőt láttam a vízben.
A kószapocok
– ahogyan korábbi neve: a vízipocok is mondja – jellemzően vízpartok lakója. Számunkra ez azért is fontos, mert 2024 kutatási eredményei jelentős részben arról szólnak, hogy a birtok jóval inkább vizes élőhely (is), mint ahogyan azt korábban hittük. Nemcsak a kétéltűek és halak miatt, hanem számos rovarfaj (például a kisasszony szitakötő vagy a búvárpoloskák hihetetlen rajzása), köztük nagyon sok lepkefaj is arra utal, hogy a völgyben egy tipikus hegyvidéki vizes élőhely faunája él.
A kószapocok ismételten egy olyan faunaelem, ami ezt a képet erősíti.
Bár az is igaz, hogy amikor a kószapocok megkerült, még nem tudtam, milyen eredményeket fognak hozni a későbbi kutatások, de ma már remekül beilleszthető ebbe a képbe a kószapocok is.
Amint sikerült azonosítani a kószapockot – termete, élőhelye és viselkedése alapján – rögtön eszembe jutott, hogy a megfigyelés helyétől alig pár méterre, a patak patron, a mi oldalunkon kisebb „kotorékot” találtam pár héttel korábban, amit alaposan megvizsgáltam, de nem tudtam eldönteni, hogy ki készítette. Most már világos volt: ez lesz a kószapocok vára. Legalábbis az egyik kijárat.
Pár héttel később a rendszeres varsaellenőrzések során – még mindig az első megfigyelés helyszínétől és a patakparti üregektől körülbelül 10-15 méterre – alacsony vízállásbál, főként áradás után, a hátramaradó lágy iszapban többször is láttam egy termetesebb kisemlős nyomait az iszapban. Ezek megint csak nem származhattak más, átlagos méretű pocoktól. Nagyon valószínű, hogy ismét csak a kószapocok nyomait láttam.
A kószapocok mindenütt gyakori, főként vizes élőhelyeken és azok közelében, de mégis van itt egy további érdekesség.
Miért nem találkoztunk eddig sosem?
Egyfelől igaz, hogy soha annyit nem barangoltam és kutattam a birtokon, mint az idén. De van még valami: még sosem lehetett vegetációs időszakban lazán végigsétálni a patakparton, hisz azt minden évben járhatatlanná tette a berki növényzet. 2024 tavaszától viszont egy széles sétány visz végig a Nagypatak jobb partján. Ezen a sétányon nemcsak egy rövid füvű szegély kialakítását kezdtük meg, egy „sétány” kialakítását, ami később virágos növényfajok (például herefélék) betelepítésével mézelő zónaként is funkcionál majd, hanem aprómagos területeinket kiterjesztettük a patakpartra is. Erről írtunk is tavasszal pár alkalommal.
A kószapocok elsődleges tápláléka
eredetileg és eredeti élőhelyén a vízinövények, többek között a nád gyökérzete volt, de később – vélhetően – „ráfanyalodott” a gabonafogyasztásra is. Erre vonatkozóan nem találtam konkrét forrásokat, de sok cikket találunk arról, hogy az egykor vízipocoknak mondott faj elhagyta eredeti élőhelyét, és gyakorivá vált a kertekben és a mezőgazdasági területeken. Utóbbi hogyan volna lehetséges – vagy másként: miért volna indokolt? –, ha a kószapocok, hasonlóan más agrárterületeken megjelenő rágcsálókhoz (mezei pocokhoz például), nem a szemeseket fogyasztaná.
Talán azért jelent meg épp 2024-ben a kószapocok, mert a Nagypatak partvonalát ebben az évben több körben is gazdagon megvetettük zabbal, búzával, vörös kölessel, moharral. Jelenleg, 2024.06.30-án azt is elmondhatjuk, hogy számos helyen már érik a zab a patakparton, de másutt is, ahol ilyen aprómagvas vetésre került sor, még az Angolkertben is!
(Ennek elsődleges célja az volt, hogy a verebek és sármányok számára biztosítunk természetes, organikus táplálékforrást a költési időt követően.)
A kószapockot a legtöbb cikk ádáz kártevőnek tartja,
és többet olvasni megfékezésének lehetőségeiről, mint amennyit az állat szokásairól. Ugyanakkor Angliában például hatalmas területekről kipusztult, és arra is találunk példát, hogy amint nálunk a hód visszatelepítésére szerveződtek programok (nem várt sikerrel), úgy Angliában a kószapockot próbálják visszatelepíteni bizonyos területekre.
A kószapocok ökológiájáról – az angol nyelvű wiki-cikken kívül – magyar nyelven a legteljesebb képet a Pannon lexikon és Brehm adja. Ezeket a szócikkeket igyekszünk mihamarabb felrakni a Cenwebre, mi pedig – remélhetően már 2024-ben! – több figyelmet, több átgondolt kutatást szentelünk nemcsak a kószapocoknak, hanem általában a kisemlős-faunának is.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Megint egy érdekes nevű állat: kószapocok.
Miért kósza? Lehet, hogy nem lesz állandó vendég a birtokon?
A fajmeghatározás is mennyi izgalmat rejthet! Sejtések, sejtelmek, kétkedés, elbizonytalanodás, megbizonyosodás, öröm. Olyan, mint egy nyomozás! Lehet, hogy nekem való volna, ha értenék hozzá? 🙂
Milyen kedves lény- tök cuki, ahogy a mellső lábaival- vagy kezeivel? mert olyan- letörli magáról a vizet. A gabonatárolókban az egereken kívül lehetnek akkor mindenféle pockok is. A kószáló elnevezés nagyon találó- illaberek nádak erek- lelécel :-))) csupán értő szemek tudják ki járt a patakban az iszapban.
Ez a kószapocok név nagyon ari. Pont, mint az állat. Mennyi cukiság lakik itt, az ember nem győz olvadozni.