Kétéltűek védelme | 2025-ben újraindul a Rana-projekt!
Valójában nem egészen ez volt a terv. Többek között a regényírás miatt sem. Az év elején még úgy gondoltam, hogy 2025-ben kicsit lazítunk majd a kutatások feszességén. Egyrészt 2024 hihetetlenül sikeres volt, nemcsak elértük az 1000 fajt (több mint ezer faj jelenlétét bizonyítottuk és dokumentáltuk, többnyire fotókkal és videókkal a 11 hektáros birtok területén), hanem jelentős természetvédelmi „befektetéseket” tudtunk véghezvinni (az egyik legjelentősebb a Jászmaróti odúkolónia telepítése volt), ugyanakkor megdöbbentő eredményeket kaptunk. A jelenleg 1013 fajt lajstromozó listánkra egészen ritka és veszélyeztetett fajok is felkerültek, az éjjeli lepkék és a kétéltűek közül is.
Voltak meredek elképzeléseim arról, hogy a birtok különleges, reliktum („későjégkorszaki”), hegyvidéki jellege miatt, mi minden élhet itt, de az még engem is megdöbbentett, hogy ezek közül milyen gyorsan, mondhatni játszi könnyedséggel kerültek elő olyan ritkaságok, mint amilyen Magyarország legritkább kétéltűje, az alpesi tarajosgőte (két alkalommal is megtaláltuk, először egy hímet, aztán pedig egy nőstényt). Arról nem szólva, hogy sikerült bizonyítani a gyepi béka jelenlétét, és „járulékos” meglepetésként olyasmit is fogtunk a varsákkal, amire álmunkban sem számítottunk, méghozzá halakat, rögtön két védett halfajt is,
- a fürge csellét elsőként (egy nászkiütéses hímet),
- aztán kövi csíkokat.
A menyországban jártunk 2024 tavaszán.
Épp e sikerek miatt és egyéb tennivalók okán úgy terveztem, hogy 2025-ben kicsit lazítunk. Nem hagyunk fel semmivel, nem erről szóltak a tervek, csak épp egy kicsit emberségesebb tempót diktálunk majd, egyrészt, hogy pihenhessünk is valamennyit, másrészt, hogy az írói tennivalók is jobban haladjanak.
Csakhogy van egy gond.
És nem kis gond van. És ha már megtaláltál valamit, ha tudod, hogy ott van, tudni fogod azt is, amikor baj van. Ha tudod, kivel élsz „egy fedél alatt”, felelősséged is van. Ha már egyszer örömödet lelted benne, kötelességed védened, és ott lenned, amikor „helyzet van”.
Már tavaly is sokat írtam, beszéltem róla,
hogy a kétéltűek védelme érdekében aktívan kell tennünk valamit, elsősorban a vizet kell megtartani a magunk területén. Bele is fogtunk a duzzasztásokba, támogatókat is találtunk (bár még mindig nem eleget), de amikor idén év elején azt láttuk, hogy a tavaly vízzel teli záportározó tök üres, és a patakban is épp csak csordogál valami, így jó eséllyel az idén az ébredő kétéltűek szárazon találják a korábbi szaporodóhelyeket, világos lett, hogy bármi volt is a terv, bele kell taposni a gázba, és 2025 év elején már jelentősebb változtatásokat is meg kell lépni. Nincs mese.
Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a hegyvidéki erdős-sztyepp élőhelyből fel kell fejlődnünk vizes élőhellyé.
Ha valaki most hallana rólunk először, vagy ha valaki tavaly óta elfelejtette volna: az egyik legütősebb élmény 2024-ben az volt, hogy miután egy felhagyott kukoricaföldet 25 év alatt visszavadítottunk, s ökológiai szempontból a tarlótól elvittük az erdős sztyepp-jellegű élőhely szintjéig, 2024-ben az új élőhely erdőssztyeppi mivoltát olyan fajok igazoltak vissza, mint a sakktábla-lepke tömegessé válása vagy a hatfoltos csüngőlepke megjelenése. Ez az élőhelytípus a Kárpát-medence egyik legértékesebb ökoszisztémája, talán csak egy van, ami ennél is gazdagabb: a vizes élőhely, a mocsár és a láp. Tegyük hozzá hamar: a legkomplexebb élőhelyeke azok, ahol az erdőssztyepphez vizes élőhelyek társulnak.
Durva előnyünk itt, ezen a 11 hektáron, hogy arra is lehetőségünk van, hogy a hajdani parlagot végül betoljuk a vizesélőhelyekkel kombinált erdőssztyepp minőségbe, s nemcsak a két patak miatt, hanem mert a birtok északi végében, a Kisberekben van 23 forrásunk is.
Röviden: miután látjuk, hogy vészhelyzet van a kétéltűek frontján,
legalábbis, ha azt akarjuk, hogy ne maradjon el az idén a ritka és értékes kétéltűfajok násza, emelni kell a téten. Ehhez még az utóbbi hetekben is találtunk pár támogatót, szerencsére, ezért napokon belül olyan drasztikus beavatkozásokba vágunk bele, amihez foghatót a birtok még nem látott. Azt reméljük, hogy legkésőbb március közepén már nem lesz túlzás azt állítani, hogy vizes élőhellyé váltunk. Azt mondhatjuk majd, hogy a víztestek méretét több ezerszeresére növeltük. Elmondhatjuk majd, hogy bárhogy nézzen is ki a környékünkön bármelyik szaporodóhely az idén vagy bármelyik évben az aszály és a megváltozott klíma miatt, nálunk akkor is – évről évre – stabil szaporodóhelyet találnak azok a fajok, melyek talán az utolsó jégkorszak óta itt „lapulnak”.
Ha pedig ilyen léptékben alakítunk ismét az élőhelyen, az lehetetlen, hogy ne monitorozzuk a változásokat. Magyarán: nemhogy csökkentjük a kutatások intenzitását, hanem logikusan növelni kell. Muszáj. Ti pedig olyan kalandban lehettek részesek velünk együtt, ami talán egy életre szóló kaland lesz.
És ha már így alakult, visszatérhetünk a kiindulási pontra is.
Oda, amikor 2024-ben, év elején elmondtam, hogy számos ökológiai és mikroklimatikus paraméter miatt feltételeztem három viszonylag ritka faj jelenlétét. Úgy gondoltam, hogy élhet nálunk
A három faj közül a legritkább az alpesi tarajosgőte szinte azonnal megkerült, ahogy keresni kezdtük módszeresen a gőtéket (az is meglepő volt, hogy a gyakori pettyes gőte milyen nagy számban él itt). Meglett a gyepi béka is. De van egy faj, amit nem találtunk meg, és amit legtöbben a Bükki Nemzeti Parkból ismerünk: az alpesi gőte.
A Rana-projekt egyik meglepetése lehetne 2025-ben,
ha ezt a fajt is pipálhatnánk, és amikor szaporodóhelyeket hozunk létre, akkor „kiirhatnánk”, hogy ez egyúttal az alpesi gőte szaporodóhelye is. A másik, amire joggal számíthatunk: ha 2024-hez mérten is extra intenzíven folytatjuk a kutatásokat, akkor talán megint előkerülnek halfajok, és talán új halfajok is! S ki tudja, mi minden. Ne feledjük el, ott van a Nagypatak-elmélet is! Az új víztestek annyi új fajt vonzhatnak, amiről most talán még elképzelésünk sem lehet.
Akkora kaland jöhet, amihez foghatót még sosem láttunk itt. És persze miután hihetetlenül jó érzés kimondani: több mint ezer növény- és állatfajt regisztráltunk az egykori parlagon, most majd kimondhatjuk talán azt is, hogy országos szinten is jelentős természeti értékeknek adunk menedéket egy magánterületen!
Dübörögni fogunk. Dübörögjetek velünk – és ha tehetitek, támogassátok a Rana-projektet adománnyal is. Az első jelentős gépi beavatkozás 2025.02.29-én, szombaton lesz. Reméljük, nem jön közbe semmi. A következő posztban áttekinthetően, térképpel mutatjuk, milyen változtatásokat szeretnénk elérni még az idén, ha lehet, két héten belül.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Talán most van némi remény egy kis csapadékra is. De annyi biztos nem esik sajnos, hogy valami tartalék is maradjon.
Meglátjuk, örülök az esőnek, de – ahogyan azt hamarosan egy másik blogban megírom – most a lehető legrosszabbkor érkezett.
Szurkolok a brekuszoknak🥰amùgy az én hétvégi tùràm is érdekes lesz az eső miatt, örülök neki mert legalabb nincs hideg.
Végre újra lesznek ebik! <3
Jó érzéseim vannak, szerintem még a tavalyinál is nagyobb meglepetésekben lesz részünk. Az is nagy lenne, ha végre alaposan megfotózhatnánk egy gyepi békát! Esetleg nász közben!
<3 <3 <3