Alpesi gőte Magyarországon és védelme a Bükk hegységben
Az alpesi gőte közepes termetű, széles fejű, 8-10 cm hosszú kétéltű. Nyugalmi állapotban színe szürkés fekete, ez csak nászidőszakban változik meg. Ilyenkor a hímek nászruhája kékesszürke vagy gyönyörű világoskék, míg hasa narancssárga. A fej és test oldala fehér, kis fekete pettyekkel tarkított. A nőstény világos vagy sötétszürke, feketés jól kivehető márványozással. Hasa szintén narancssárga.
Az alpesi gőte Magyarországon
a hűvös, csapadékos területekhez kötődik, előnyben részesíti az erdei élőhelyeket. Élőhelyei főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben találhatóak. Szaporodása kis vizekhez kötődik, amikben a pontosan két hét alatt kikelt peték mintegy három hónap alatt fejlődnek ki teljesen. A viszonylag hosszú idő miatt is szükségessé válhat az élőhelyük védelme.
Nászidőszakban tiszta vizű hegyi patakokban, forrásokban, ciszternákban, kiöntésekben vagy keréknyomokban kialakuló tócsákban él. A párzást és peterakást követően a kifejlett állatok elhagyják a vizet. A szárazföldön kidőlt fák, kövek, moha, avar alatt tanyáznak.
A faj Észak-Európa déli részétől Dél-Európáig, illetve Franciaország középső részétől Romániáig fordul elő. Magyarországon az Északi-középhegység, a Bakony valamint a Délnyugat-Dunántúl magasabb régióiban találkozhatunk vele. Leginkább a 7-800 méteres tengerszint feletti magasságot kedveli, ami nálunk a legjellemzőbb a Mátrában, de 440 méteren is megtalálni.
Szeptember végén, október elején vonul telelni fagymentes sziklák, gyökerek alatti üregekbe, vastag avar alá. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll. A lárvák alsóbbrendű rákokkal, szúnyoglárvákkal és kisebb testű vízi rovarokkal táplálkoznak.
A rá leselkedő veszélyek
Az alpesi gőtét hazánkban legfőképp a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány, valamint az erdők túlzott kitermelése veszélyezteti. Szintén egyre gyakoribb jelenség a szaporodásának fő helyszínéül szolgáló időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása, ami a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye. Fenyegeti még ezentúl az elhibázott, kizárólag gazdasági érdekből vezényelt haltelepítés és a vizek szennyezése is.
A farkos kétéltűekre nézve új, kiemelt veszélyt jelent az Európában 2013-ban felbukkant szalamandraevő kitridgomba (Batrachochytrium salamandrivorans), mely az alpesi gőtét is megbetegítheti.
Hogyan védhetjük meg?
Az alpesi gőte hazánkban szinte kizárólag védett területeken fordul elő, és a fennmaradása érdekében is legtöbbet a helyi erdőgazdaságok, természetvédelmi területek tehetik. A víztestek körüli erdők megtartásával, valamint mesterséges szaporodóhelyek létesítésével a visszaszorulása megállítható. Az erdészeti utak mellett kisebb-nagyobb mélyedéseket szükséges kialakítani, az utakon viszont a tócsák kialakulását meg kell akadályozni, hiszen így nem eshetnek gépjárművek áldozatául a lárvák. Ezekkel a beavatkozásokkal a természetes élőhely vízpótlása is biztosítható.
Az alpesi gőte hazánk egyetlen fokozottan védett kétéltűfaja, természetvédelmi értéke 100 000 forint.
Így segítik az alpesi gőtéket a Bükki Nemzeti Parkban
A Bükki Nemzeti Park területén a természetvédelmi őrszolgálat vesz részt aktív mentésükben, ugyanakkor civil összefogásra, segítségnyújtásra is volt már példa. A korábbi években gyakran még március-áprilisban is zajlott a fakitermelés, ami nem volt pozitív hatással az állatfajokra és szaporodásukra, hiszen folyamatos zavarást jelentett. A faanyag vonszolásos szállítása során az erdészeti feltáró nyomokban, erdészeti utakban kátyúk keletkeztek, amik vízzel telítődve kiváló élő- és szaporodó helyei lehetnek az alpesi gőtének (Ichthyosaura alpestris). Ha azonban a fakitermelés vegetációs időben történik, ezek az élőhelyek ökológiai csapdaként viselkednek, és az állatok elpusztulnak bennük a gépjármű forgalom miatt. Ezért a Nemzeti Park mindent megtesz, hogy ezekből a pocsolyákból kimentse a kétéltűeket.
A ’90-es években a természetvédelmi őrök még drótból, lyukas női harisnyából tákolt eszközökkel, vödrökkel felszerelkezve járták a területet, és több-kevesebb sikerrel telepítették át a gőtéket. Voltak olyan szerencsés napok, amikor több száz állatot mentettek át főleg a parádi Pisztrángos-tó mesterségesen kialakított tavacskájába, valamint a térség nagyobb égerlápos vizeibe, a parádi illetve Rudolf-tanya melletti úgynevezett fekete tavakba.
A 2010-es évek közepén azonban megjelent egy kétéltűeket tizedelő betegség,
a kitridiomikózis, emiatt az állatok mentését felfüggesztették, hiszen a mentéssel a kór terjedését segítették volna elő. Viszont ebben az időszakban már fakitermelést – a Nemzeti Park beavatkozására – a vegetációs időben már nem végeztek, így legalább ez nem veszélyeztette az állatok épségét. De a faanyag szállítása miatt így is sok példány pusztult el, végezte az erdészeti járművek kerekei alatt.
Ezért merült fel az ötlet, hogy lokálisan biztonságos kisvizes élőhelyeket hozzanak létre. Erre a 2020-as, ’21-es években került sor, amikor mintegy 189 mesterséges kisvizes élőhely született.
Mivel az alpesi gőte legjelentősebb élőhelyei Észak-Magyarországon, a Mátra, Bükk és Zempléni-hegységben vannak, a BNPI a ’80-as évek elejétől figyelemmel kísérte a faj állományát, melyre hosszú évtizedeken keresztül negatív tendencia volt jellemző.
A Bükkben és a Mátrában
egy-egy nagy, több száz egyedes élőhely volt jellemző. Ám ezek rendkívül sérülékenyek voltak, így védelmük ellenére (körülkerítés, vízszint megemelése, figyelmeztető táblák kihelyezése, fokozott ellenőrzés) alkalmasságuk csökkent, az előbbiről el is tűnt a faj.
Az MME Bükki Helyi Csoportja– a BNPI hathatós támogatásával – több mint két évtizede foglalkozik a faj átfogó védelmével: az élőhelyek felderítésével, az in-situ (természetes élőhelyen történő) védelemmel, új élőhelyek kialakításával és ivadéknevelési-visszatelepítési programmal. A faj élőhelyvédelmét, mesterséges élőhelyek létrehozását az utóbbi években hivatásszerűen a BNPI látja el.
A projekt az alpesi gőte szaporodásához, ivadékneveléséhez ideális paraméterű akváriumok berendezésével kezdődött 2005-ben. A gőték nászidőszakában néhány kifejlett egyedet (általában két hímet és két nőstényt) befogtunk, és páronként külön akváriumba helyeztük őket. A nőstények két hét alatt lerakták a petéiket az akvárium növényeire, ezt követően a kifejlett gőtéket természetes élőhelyükön szabadon engedtük. Ezután ellenőrzött körülmények között a petékből kikeltek a lárvák és fejlődésnek indultak. Ideális esetben 60-100 fiatalt sikerült így felnevelnünk egészen a lárvaállapot végéig. Ekkor az állatokat visszahelyezzük a számukra ideális természetes vagy mesterséges élőhelyekre.
A két évtizede folytatott védelmi gyakorlat jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az alpesi gőte bükki állománya ismét megerősödött. Azonban mi, civilek is tehetünk az alpesi gőte fennmaradásáért: ha az erdei utakon körültekintően közlekedünk, megőrizzük a holtfákat, és a nemzeti parkokkal együttműködve, gőtementő akciókkal is segítjük a védelmet.
Borítókép: Wikipédia | Köszönet a cikkben látható fotókért Szitta Tamásnak
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több gőte
A mi privát rezervátumunk fauna-térképét az tenné teljessé, ha az alpesi tarajosgőte után megtalálnánk az alpesi gőtét is. Elgondolni is reményteljes, mekkora öröm volna. Van rá esélyünk, és közeledik a tavasz.
Csodálatos kis élelőlények! Gyerekkoromban halásztam ki tarajos és pettyes gőtét a budapesti városligeti tóból – rengeteg volt benne – és sokáig tartottam őket egy akva-terráriumban. Az alpesiről azt hittem, hogy csak az Alpokalján él, nem is kerestem „beljebb”…..bár pannon gyíkot is találtam olyan élőhelyen amiről az akkori kutatók sem tudtak és ennek nagyon örültem…..
Meglepő! Érdekes volna utánajárni, milyen adatokat találni a városligeti tó gőtéiről. Csak a rend kedvéért tegyünk hozzá annyit, hogy a gőték (és valamennyi kétéltű) már jó ideje védett 🙂
Igen, tudom. Ha számolok kb 12 éves lehettem ekkor , most 52 vagyok, tehát ez – hogy kihalásztam őket – 40 éve történt. Egyébként pár hónap után oda is vittem vissza őket!
Nem megrovóan írtam, csak hogy mindenkinek világos legyen: ma már minden kétéltű védett.