A jégmadár védelme | Már háromszor láttuk egy nap alatt!
2025. július 09-én örömmel számoltam be arról, hogy először a birtok történetében jégmadarat (Alcedo atthis) észleltünk az új vizeinken, konkrétan a Kisberekben a Forrás-tónál. Előzőleg 24 év alatt mindössze három esetben találkoztunk vele, 2021-ben először (egyszer), és 2024-ben kétszer (márciusban és júniusban). Valamennyi megfigyelésnél átrepülő madarakról volt szó, illetve egy esetben vadászó jégmadárról, ami azonban a szomszéd birtok taván állt meg. Így tehát nagy lépés végre a saját területünkön látni jégmadarat, s főként nagy lépés, hogy kétszer is láttuk ugyanott, vagyis a jégmadár visszatért a birtok területére.
Ez előszele lehet annak is, hogy egyszer szórványos vagy rendszeres vendég legyen nálunk.
Mindezt tetézte, hogy a posztot követően, 2025. július 10-én újra láttuk, valószínűleg ugyanazt a madarat, szintén a Kisberekben, ám ezen a napon már három alkalommal, ráadásul már nemcsak a Forrás-tónál, hanem a Tőzeg-tó vízbe dobott fűzfaágain is „rajtakaptuk” egyszer. Ezeket az ágakat tavasszal azért dobáltuk a tavakba, hogy a békák könnyebben találjanak a még „szűz” tavakban petézőhelyeket.
Az is igaz, hogy a rendszeres területbejárások ellenére az utóbbi egy hétben már nem láttuk a jégmadarat, de ez természetes. Első körben kóborlókra számítunk csak, fiatal jégmadarakra, akik új területeket fedeznek fel, és időlegesen bukkannak fel nálunk. A birtok vizeibe eredetileg szerettünk volna őshonos halakat telepíteni, és ha ez megtörténik, talán ma is mindennapos volna a jégmadár, de a békák és általában a kétéltűek védelmét fontosabbnak tartottuk. Így amikor megbizonyosodtunk arról, hogy a birtok Magyarország legritkább kétéltűjének, az alpesi tarajosgőtének (Triturus carnifex), és egy kimagaslóan értékes barnabéka-faunának ad otthont, letettünk a haltelepítésről.
Más kérdés, hogy a Nagypatakban él két védett halfaj
(2024-ben fedeztük fel őket), a kövi csík (Barbatula barbatula) és a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), és – ez szintén újdonság a birtok életében – 2025. az első év, amikor bizonyítottan és tömegesen ívtak nálunk, és az ívásból halivadékok is megjelentek. Ezek a fajok idővel (elvileg) válhatnak annyira gyakorivá, ami a jégmadarat is hosszabb időzésre készteti. Ez főként a fürge csellére igaz. Ugyanakkor, miután 2025-ben már ötször észleltünk jégmadarat, míg előtte 24 év alatt három alkalommal, újra elgondolkodtunk, hogyan lehetne megoldani a jégmadár ellátását anélkül, hogy a kétéltűeket veszélyeztetnénk a haltelepítéssel.
Régebben is gondolkodtunk azon, hogy a Kisberek forrásvizét egy árkon keresztül a Hermelines irányába is elvezessük, ahol egy kis tómedret megtölthetnénk vele. A Hermelines nevű parcellán ezen a részen semmi más nincs, csak nagy csalán (Urtica dioica) és kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), kárt tehát nem tennénk semmiben.
A Kisberek remekül vizsgázott a bődületes aszály idején,
úgy tűnik tehát, hogy van vize bőven, és elbírna egy kisebb, mély tavat. Ebbe rakhatnánk honos halfajokat, bodorkát (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszegeket (Scardinius erythrophthalmus), szélhajtó küszt (Alburnus alburnus), compót (Tinca tinca), széleskárászt (Carassius carassiu), szivárványos öklét (Rhodeus amarus). (Védett fajokat természetesen csak abban az esetben, ha tudunk legálisan szerezni.) A Kisberekből vezethetnénk úgy a vizet, hogy az egy zárható csövön át jusson be a kis tóba, vagyis onnan a halak nem tudnának átmenni a Kisberekbe. Már csak egy kérdés van:
Hogyan tartjuk távol a kétéltűinket a kis halágytól?
Mert továbbra is fontos, hogy ritka és veszélyeztetett kétéltűfajaink ne olyan vízbe petézzenek, ahol aztán a lárváikat felhabzsolják a halak. Erre egyszerű megoldás lehetne a halágy körbekerítése tavasszal, épp úgy, amint a közutaknál terelik el a békákat. Ráadásul, ha úgy gondolnánk egyszer, hogy már nem akarunk egy ilyen halágyat, a mérete miatt sem lenne gond kipakolni a halágyból a halakat.
Ugyanakkor egy ilyen halakban igazán gazdag halágy hosszú ideig itt tarthatná a kóborló jégmadarakat, talán még fészkelésre is sor kerülhetne, ha a szomszédos Horgász-tó, a Nagypatak megerősödő cselle-állománya és az új halágy együttesen már erős táplálékbázist jelent. A fészkelőhely biztosítása nem gond, a jégmadár épp úgy falakba vájt lyukban fészkel, mint a gyurgyalag. Ilyen fészkelőhelyet játszi könnyedséggel alakíthatunk ki a Nagypatak mentén szinte bárhol, és sok helyen ma is vannak kisebb-nagyobb leszakadások.
A halágy tervének megvalósítása mellett szól,
hogy más halfogyasztók is megjelenhetnének. Nagyobb eséllyel bukkanna fel például törpegém (Ixobrychus minutus), amit eddig egyszer sem sikerült megfigyelnünk a területünkön. Nyilván gyakrabban járnának gémek, elsősorban persze szürke gém (Ardea cinerea), de a nyár végén bakcsók (Nycticorax nycticorax) is sűrűbben fordulhatnának elő, és ami talán a legszebb: ideális kis víz lehetne a fekete gólya (Ciconia nigra) számára. Az égeresek közé eldugott, gólyahíresek és dagonyák szomszédságában található, halban gazdag kis tó lehet annyira vonzó a félénk fekete gólyának is, hogy legalább időnként ő is megjelenjen.
A halágy mély vize számos vízirovarnak nyújthatna menedéket, akár telelésen is. Újabb élőhely lenne szitakötőfajoknak, tegzeseknek, búvárpoloskáknak, kérészeknek… Hozzájárulna ez a víz is a birtok biomassza-termeléséhez, ám diverzebb módon, mint egy csalános. Újabb, viszonylag jelentős vízvisszatartást eredményezne, javítaná a Hermelinesnél a talaj vízellátását.
Markolóval az egész projekt,
az átvezető csatornával és a halágy medrével együtt elkészíthető egy nap alatt. A Kisberek három tavacskája márciusban három nap alatt telt meg forrásvízzel. Úgy gondolom, hogy egy 150-200 centiméter mély halágy is megtelne körülbelül 8-10 nap alatt, és aztán épp úgy stabil víz volna benne, amint a Kisberek tavaiban sem csökkent fikarcnyit sem a víz a legdurvább hőség és aszály idején sem. Újabb élőhelytípus lehetne, hiszen igazán mély állóvizünk nincs, és eddig nem is terveztünk ilyet. Halak esetében viszont indokolt mély vizet készíteni (körben sekély padkával), hogy elég hűvös és oxigéndús legyen, és elég nagy lehessen az élettér. S nem utolsó sorban: elég mély a vermeléshez.
Csodálatos volna, ha ezt a halágyat elkészíthetnénk még 2025. őszén, mondjuk a szarvasbőgés után, valamikor októberben (akkor talán már telelő jégmadarunk is lehetne) – s reméljük, találunk majd ehhez is támogatókat.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
A jégmadár a kék madár ami pl. Katona Klári dalban is van?
„Szállj kék madár,
Várnak rád az emberek,
Szállj kék madár
Mosolyt hozz és ünnepet
Szállj kék madár,
Hozzánk szállj
Én majd integetek, hogy idetalálj.”
Nahát a újabb víztest lesz aki oda csábítja ezt a szépséges madarat. Bioakvárium.
Óriási ötlet a halágy, mielőtt mèg végiolvastam volna, én is az őszi létrehozásra gondoltam több okból is.
Bízzunk benne, hogy ősszel talàn lesz elég csapadék is, bár a forrástavak az igazi főnyereménye a birtoknak.
Mondtam én, hogy hosszú életű leszel, mert sosem fogysz ki az ötletekből! 🙂
S mit esznek majd a halágyban a halak, ha megfosztjátok őket a fincsi kétéltű lárváktól? Olyan nagy veszteség lenne, amit ott ők megesznek? Hiszen van még hely a békáknak petézésre bőven.
(Csak egy észrevétel: a víz a halágyba nem a másik irányból érkezik, mint ahogyan a fotón jelölted? )
(Bár attól függ, hogy honnan nézzük: a patak felől vagy a birtok felől. 🤔🙂 Én megpróbáltam összevetni a térképpel is.)
A birtok felől készült a drónfotó, tehát a vízbevezetés iránya mégis helyes. Csak a régi térkép tájolása más. 🙂
Igen, később gondoltam erre én is. 🙂