Mit hozott a második csapadékhullám?
Részletesen beszámoltunk arról (itt), hogy miután június negyedikén „megállt a patak”, vagyis annyira megcsappant a vízutánpótlás, hogy a gázlókon nem bukott már át a víz, s ezt követően hosszan és végül már drámaian csökkent a duzzasztott patakszakaszokban a vízszint, szóval beszámoltunk róla, hogy mit hozott az első fellélegzés, a július hetedikén érkező csapadékhullám és front.
Két tanulságot szűrtünk le akkor.
Egyrészt az egy hónapos szélsőséges aszály ellenére sem száradtak ki a medreink, sőt: ahhoz mérten, hogy július hetedikére az aszály mértéke meghaladta a tragikus és történelmi 2022-es aszály augusztusi mértékét, mindaz öt mederben maradt víz, a Felső-vízen pedig egészen sok. A kis tavainkat (három kisebb tó a Kisberekeben) egyáltalán nem érintette az aszály, a források masszívan és stabilan táplálták őket.
A háromnapos július eleji csapadékhullám arra volt elég, hogy pár vizünket visszatöltse, de már a két alsó duzzasztott patakszakaszba nem jutott víz. Így természetesen elmaradt a Nagyberek elöntése is. De kétségkívül előrébb jutottunk és sok vizet töltött be a talajba az Árasztó-csatorna. Tehát sokat javult a „rajt pozíciónk”.
Épp ezért néztünk nagy várakozással az újabb front és csapadékhullám elé,
ami elvileg ebben a pillanatban is tart (2025.07.17. 18:36). Kiadós, tartós, háromnapos esőt remélt a meteorológia, ezért felcsillant előttünk a lehetőség, hogy mintha kívánságműsorban volnánk, épp július 15-20. között ismét áraszthatunk. Sokszor megírtuk már, hogy július 20. körül indul a madárvonulás, s mennyire ideális lenne július közepén öntésterülettel fogadni a vonulókat. Ennek reménye élt is bennünk pár napig a prognózisokat figyelve, ám végül csalódni kellett. Bár hétfő óta sokszor eredt el az eső, épp csak annyi esett, ami elverte a port és megöntözte a mézelő zónáinkat.
A levegő valóban lehűlt, éjjel kimondottan hűvös az idő, mintha a Bükk-hegység mély völgyeit járnánk az ősz elején. Szél is volt időnként. Csapadék viszont csak mutatóban, és annyira kevés, hogy a mai ellenőrzés során azt kellett megállapítani:
semmit, de semmit nem emelkedett a Nagypatakban a vízszint.
Cseppnyi áradás nem volt. A víz a Kispatak betorkollásánál is tökéletesen áttetsző (zavarosság utalhatna a vízutánpótlás növekedésére), és bár hőség egyelőre nincs, máris mérsékelten apad a víz a patak alsóbb szakaszain. Így tehát amennyiben ismét száraz, nagy hőhullám érkezik, a fokozott párolgás miatt, ismét ott találhatjuk magunkat rendkívül hamar, ahol július hetedikén jártunk már egyszer: az évszázad aszályánál.
Arról az álomról egyelőre letehetünk, hogy lássuk végre, milyen egy tisztes árasztás, amikor a víz megjelenik a Nagysás-réten is.
Elvileg sokat javult a helyzet.
Július hetedike előtt a súlyosan aszályos területek közé sorolták ezt régiót hivatalosan, mára itt elvileg megszűnt az aszály (bár az ország jelentős területein továbbra is súlyos a csapadékhiány).
Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján úgy gondoljuk, hogy a jövőben kétféle aszályt fogunk megkülönböztetni (reméljük a lehető legritkábban). Figyeljük majd továbbra is, hogy a hivatalos agrometeorológia milyen kategóriába sorolja ezt a kistájat, mivel ez mutathatja meg, mennyire száradt ki a talaj. Az pedig erősen befolyásolja, mennyi csapadék kell ahhoz, hogy a patakon folyamatos legyen a vízutánpótlás és esetleg áraszthassunk is.
Ha már telítettek a talajok, egy kisebb eső is áradást okozhat, míg olyan esetben, mint amit július hetedike után láttunk, bőséges esőket is nyomtalanul nyelnek el a földek, ami pedig eljut hozzánk a patakmederbe, azt jó ideig elissza (elraktározza) a Nagyberek.
Itt helyben az aszályt onnan számítjuk, amikor a patakban megáll az áramlás és a gázlókon már nem bukik át a víz. Ez fordulópont, mert amíg a patakon jön a víz, addig a területünk nem szárazodik drasztikusan, de ha eltűnik a gázlókról, akkor gyors szárazodás indul meg, és a korábban talajba betárazott víz is rohamosan fogyatkozik.
Nálunk tehát hivatalosan ebben a pillanatban nincs aszály, de ami a patak vízhozamát illeti (ez most a párolgás miatt már negatívban van), igenis aszályt él meg a terület.
Persze az aszálynak is vannak előnyei.
Sosem írtunk még erről, de mivel a gázlók márciusban készültek, vagyis még mindig fiatalok (belső szerkezetük laza és bolygatott), ezért a stabilitásuk növekedését, a tömörödést elősegíti, hogy „kiszáradnak”. Rendes vízellátás mellett maradtak volna továbbra is lágy, iszapos „földdugók”. Ráadásul mivel nem mossa őket a víz, erősebben zöldülnek. Lassan teljesen beteríti őket a fű és a nád. Olyanná válnak, mintha mindig is ott lettek volna, és a patakmeder természetes „zátonyai” volnának.
További előny – bár ezt jobb lett volna egy tekintélyes méretű, sekély öntésterületen tapasztalnunk –, hogy először a birtok történetében planktonvirágzást észleltünk 2025. július 16-án délután a legalsó víztestben, a Hód-vízben, ahol is rózsaszín felhők jelentek meg a part mentén. Ez roppant látványos, érdekes, ökológiai szempontból pedig nagyon ígéretes jelenség, amiről hamarosan látványos videókat is hozunk.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Még az aszály sem tudta elvenni ennek a területnek a szépségét. Milyen klassz a nádas között sétány , még a szék is bele illik. Füves, zsombékos zátonyok:-)) Milyen jó lesz amikor egyszer majd úgy írsz a birtokról, hogy mocsár lett belőle, s majd jöhet a lyukas ladikos történet is újra :-)))