Helyzetjelentés aszály után a Nagyberekből
Kérdeztétek a nagy esőzések idején, hogy mi a helyzet nálunk, visszakapta-e a vizet a korábban kiszáradt Nagyberek és megindult-e ismét a víz a patakon. Jogos a kérdés, annál is inkább, mert leghőbb vágyunk szerint a madárvonulás kezdetén, vagyis július 20. körül kellene újra árasztanunk (eddig három árasztásunk volt), lehetőleg jóval intenzívebben, mint eddig. Álmaink árasztásán továbbra is „csak” dolgozunk még, hisz egyrészt csak ebben az évben hoztuk létre a vizes élőhelyeinket, így még nem tudtuk igazán kihasználni az adódó lehetőségeket, de nem is igen voltak lehetőségek.
Március óta gyakorlatilag most először (július hetedikén) érkezett komolyabb eső. Igaz, egy áradásunk volt május 23-án is – abból árasztottunk harmadszor –, de akkor az áradást leginkább az tette lehetővé, hogy a talaj még fullon volt azzal a vízzel, amit kora tavasszal tároltunk be.
2025. május 23-án jött egy kisebb árhullám a Nagypatakon
de két héttel később, június hetedikén a Nagypatakban már megszűnt a víz áramlása. A duzzasztott szakaszokban továbbra is magas víz állt, ahogyan a Cselle-öbölben vagy az Árasztó-csatornában is, de utánpótlás annyira kevés érkezett, hogy a gázlókon már nem bukott át a víz. Ezt követően szép lassan elfogyott a víz a Nagyberekből, és július elejére tökéletesen kiszáradt a Nagyberek-csatorna, az Árasztó-csatorna és a Cselle-öböl is. Csak az 5 duzzasztott patakszakasz tartotta magát sokáig, bár július első hétvégéjére már ott is látványosan leesett a vízszint. A Kisberekben a három kicsi, forrásokkal táplált kis tavat a forróság és az aszály nem érintette.
A vízszint csökkenésének ütemét figyelve úgy becsültük, hogyha nem érkezik csapadék, akkor is kitartanak a patakszakaszok legalább augusztus elejéig, és akkor sem száradnak ki cserepesre, legrosszabb esetben nagy tömegű lágy iszap és pár centis víz maradna a meder alján. Arról már letettünk, hogy belátható időn belül, s főként, hogy a madárvonulás elejére árasztással készülhessünk.
Amint országosan, úgy nálunk is három napig tartott a csapadékos idő, de ez nem jelentett folyamatos esőzést. Sajnos. Három hullám érkezett, három jelentősebb zápor. A csepergéses időszakokkal nem érdemes foglalkozni, mert azoknak semmiféle hatása nem volt, hiszen a talaj már kőkeményre szikkadt, és a kis intenzitású szemerkélések meg sem látszottak rajta.
A három hullámnak megfelelően a birtok vizei is három fázisban reagáltak.
Az első fázisban, hétfőn még épp csak észlelni lehetett, hogy a Felső-víz mintha emelkedett volna. De nem változott meg a színe, nem lett zavaros, tehát semmi jel sem utalt arra, hogy jelentősebb mennyiség jutott volna el a patakmederig az első felhőszakadásból. A második körben viszont már szemlátomást megemelkedett a vízszint, közel járt ahhoz is, hogy a patak vize újra beáramoljon a Cselle-öbölbe (a torkolatnál a színe is megváltozott).
A második kör egyébként is tölteni kezdte
a csatornákat és a Cselle-öblöt is, de ebben a fázisban a patak továbbra is el volt vágva a környező területektől. A harmadik zuhé után végre a Felső-víz feltöltődött egészen addig, hogy a patak vize már befolyt a Cselle-öbölbe és az Árasztó-csatornába. Szerda délelőtt elindult a víz az Árasztó-gázlón, délutánra feltöltötte a Dalmatina-vizet, és a Dalmatina-gázlón is elindult a víz, hogy a következő szakaszt, a Nagyfűz-vizet feltöltse. Mivel ez a legnagyobb víztest a patakduzzasztások között, úgy gondoltuk, hogy a szerény csordogálás mellett szükség lehet 2-3 napra is a feltöltésre, ha csak nem érkezik újabb zivatar. Mivel az Árasztó-gázlónál folyamatosan és intenzíven áramlott be a víz a Nagyberekbe és az Árasztó-csatorna a „rizsföldnél” már szinte peremig megtelt, azt reméltük, hogy egy-két napon belül újabb árasztás következhet be.
Ezzel szemben csütörtök reggel az Árasztó-csatornában csökkent a vízszint. Az Árasztó-gázlónál is kevesebb víz csordogált a Cselle-öbölbe, ezért kicsit tágítottunk az átfolyáson (elég volt csizmával lejjebb taposni a kifolyásba rakott homokzsákot). Csütörtök délben teljesen leállt a víz áramlása a gázlókon. A Nagyfűz-vízen sokat segített ez rövid töltés is, körülbelül 20 centimétert emelkedett a vize, ám ez messze van még attól, hogy megteljen a meder újra.
Péntekre sem változott a helyzet, vagy talán csak annyiban, hogy a Felső-vízből a Cselle-öbölbe áramló víz egészen „vékony” lett. Árasztás biztosan nem lesz a közeli jövőben. Hacsak nem érkezik újabb jelentős eső.
Összefoglalva
Az aszály végére a húsz víztestünkből mindössze nyolc maradt (de legalább a nyolc legfontosabb).
Az 5 duzzasztott patakszakasz:
- Felső-víz
- Dalmatina-víz
- Nagyfűz-víz
- Sakál-víz
- Hód-víz
És a 3 tavacska a Kisberekben
- Pelso-tó
- Forrás-tó
- Tőzeg-tó
Az öt patakszakaszból kettőt teljesen feltöltött ez a csapadékhullám, egyet pedig félig. A két alsó vízen rendkívül alacsony a vízállás továbbra is. A Hód-vízen a legsekélyebb rész 10-15 centiméter mély (bár még így is 3-4 méter széles).
Továbbá ismét vízzel telítődött:
- A Cselle-öböl
- Az Árasztó-csatorna
- A Nagyberek-csatorna
- És a Sakál-tóka
Utóbbi azért rendkívül fontos, mert lassan egy hónapja a lepkék számára kulcsterület. A Sakál-tóka iszapján százával járnak a legkülönfélébb lepkefajok (erről külön posztban írunk majd), de az aszály végére ez a tóka is kiszáradt, s a lepkék is eltűntek.
Hová lesz a víz a Nagyberekben?
Három napja folyik be a víz az Árasztó-csatornába, vagyis a Nagyberekbe, és még sincs árasztás, egy kicsi sem. A legnagyobb nádas aljában sem jelent meg a víz, sőt a Nagyberek nagy részén továbbra is kőkemény a talaj. Kicsit abszurd, különös élmény látni, hogy csak megy a víz és csak megy a víz, de semmi hatása. Csakhogy olyan aszályon és forróságon vagyunk túl (egyelőre), ami aszályosabb körülményeket okozott, mint amit a történelmi 2022-es aszály. Július hetedikére nagyobb arányú és súlyosabb aszály volt az országban, mint 2022-ben a nyár végén, augusztusban. A Nagyberekben az Árasztó-csatorna is nem egyszerűen kiszáradt, hanem cserepesre tört a medre.
Világos tehát, hogy most mi történik: a beáramló víz addig nem fog árasztani, amíg a Nagyberek talaját vissza nem tölti. Először a talaj, és csak azután a felszín. Ebből is látszik, hogy a vízvisszatartás abban a formában, ahogyan mi (is) csináljuk, miért fontos. A felszíni víz a leglátványosabb, de a visszatartott víz nagyobbik része a felszín alatt van! A kimerült talajvízkészletet kell visszapótolni először (erre tavasszal még nem volt szükség), s aztán van esély bármi másra.
Eddigi megfigyeléseink alapján úgy gondoljuk,
hogy legalább még egy ekkora csapadékhullám, legalább három kiadós, egyenként legalább 60-90 perces intenzív zuhé kellene ahhoz, hogy egyrészt az alsó duzzasztások is megteljenek, másrészt hogy a Nagyberekben ismét lehessen legalább egy alapszintű árasztás, amikor mondjuk még ha az Edward-csatornáig nem is jut el a víz, de a Nagyberek nádasai alá már jut bőven.
Durván tíz nap múlva indul a madárvonulás, bár az is lehet, hogy már a napokban meglódulnak bizonyos fajok a front és a lehűlés hatására. A terület előkészítésével végeztünk, szerdán csepergő esőben szártépőztük a Nagysás-rét területét és a Nagyberek aranyvesszőseit is, így tehát, ha volna víz, nagy tocsogókat tudnánk létrehozni. Erre viszont egyre kisebb az esély.
De nem vagyunk elégedetlenek.
Egyrészt fontos tapasztalatokat szereztünk. Rögtön a vizes élőhelyeink első évében, sőt: az első hónapokban (négy hónapja vágtunk bele a vizes élőhely-rehabilitációba) megtapasztalhattuk, hogyan állják a sarat a vizeink a legextrémebb helyzetben. Elégedettek vagyunk, körülbelül az történt, amire számítottunk. Nagy csodát nem tudunk, de stabilitást a legszélsőségesebb aszály idején is nyújthatunk a nálunk élő fajoknak. Jelentősen csökken a víztömegünk, de olyan nincs, hogy mindenki alól eltűnne az utolsó csepp víz is. Élhető marad a birtok, a vizes élőhelyeink biztonságosak az ebihalaknak és halaknak, szitakötőknek és mindenféle vízi élőlénynek.
Másrészt a jövő hét elején ismét nagyobb eséllyel érkezhetnek felhőszakadások (bárcsak kapnánk párat!). Ha csak augusztus második felében tudnánk árasztani, azzal is beérnénk. Mert bár a madárvonulás napokon belül beindul, a csúcsidőszak augusztus 15. és október 10. közé esik. Addig pedig bármi megtörténhet, akár az is, hogy végre akkora öntésterülettel lepjük meg a madarainkat, amivel soha korábban.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Az a három kis forrás-tó a főnyeremény.
Lenyűgöző az a sok buja zöld ott nàlatok. 🌿☘️🌿☘️