Villámárvíz a birtokon, drukkoljatok! | Blog

Villámárvíz a birtokon, drukkoljatok!

---

Ahogy kamaszkorunkban, legidétlenebb időszakunkban szoktuk volt mondani: „Itt van, amire vágytál, egy világító ágytál.” Talán abban az időszakban hallottam ezt, amikor fél éveket feküdtem a kórházban a lábam miatt, amikor azért küzdöttek a Karolina úti klinikán, hogy ne kelljen levágni, de még ha ott hallottam is, ennek a mondásnak nem sok értelme van, mert ugyan ki látott már világító ágytálat, s mi értelme lenne annak, ha egy ágytálat kivilágítanánk?

Durván két és fél hónapig azért könyörögtünk, hogy nagy zuhék ne jöjjenek, nehogy a frissen épített gázlókat elvigye a víz. Miután viszont elértünk a terelősáncokkal a kritikus pontig, már inkább azt óhajtottuk, hogy érkezzen végre nagyobb víz. Egész pontosan pár napja óhajtjuk ezt, annak ellenére, hogy a Nagysásréten a szártépőzésig még mindig nem jutottunk el, holott fontos lenne, mert ha tényleg sikerül árasztani, akkor ebben a pillanatban combig érő kanadai aranyvesszőre menne rá a víz, nem pedig arra, amire kellene, rövid gyepre, vagy kaszálóra.

Aztán megjött a front és a csapadék,

de csak annyi eső esett, ami épp elverte a port, és ami a mézelő zónákat felfrissítette. El is temettem a harmadik árasztás lehetőségét (eddig kétszer tudtunk árasztani). Gyakori az utóbbi években, hogy jön a hideg, a szél, a csepergés, a ború, az ígéret, aztán ami leesik – már ha esik valami – olyan szánalmasan kevés, amiért kár a nagy hűhóért. Most is úgy tűnt, ez a forgatókönyv jön, csakhogy tegnap, 2025 május 22. estéjén megérkezett a vihar, a felhőszakadás, és olyan kiadós esőt kaptunk, ami nem hagyott kétséget: a patak vízszintje emelkedni fog. Ez jó hír, mert jó ideje csökken, és a Nagyberekből is szinte teljesen eltűnt a víz (épp 2025. május 22-re). A ház melletti úton vágtató víz is egyenesen a Kispatakba tartott, így a változás már nem volt kétséges. Talán éjjel le is megyek a patakhoz, ha nem vagyok rettentően fáradt.

Éjjel többször is felébredtem a szélre, hajnalban (6:35) aztán egy fél kávé után rögtön célba vettem a völgyet. Gondoltam, ha igazán nagy víz jön, akkor automatikusan kilép a Nagyberekbe, de igazán sok víz esetén messzebbre jut, mint korábban, akár az Edward-csatornáig is, amit már a birtok felső részéből, a Régilestől is látni fogok. Ezért nem is a megszokott útvonalon mentem le, hanem a Régiles érintésével, és abban a pillanatban, amint megláttam az Edward-csatornát, megértettem: nagy víz jött. A csatornában most először amióta kiástuk (2025. május 04-én), összefüggő víz volt.

A csatornát kísérő sáncon baktatva azt is láttam,

hogy hol csorog bele a víz. A patakhoz kiérve aggodalommal töltött el a víz színe. Zavaros, agyagsárga víz volt a tiszta, enyhén zöld, és hetek óta nyugodt víz helyett. Attól tartottam, hogy annyi víz megy a gázlókon, ami bontja a gázlók talaját is, ettől zavaros a víz. De aztán hamar megnyugodhattam. Feltrappoltam az Árasztó-gázlóig, ahol először fordult elő, hogy a homokzsákokon is átbukott a patak. A gázló fölött átlátszatlan, mustársárga víz van, de amint később láttam, a duzzasztott szakaszaink legalsó gázlójánál, a Hód-gázlónál már csaknem tiszta a folyás. Mert nem a gázlók miatt zavaros, hanem a beérkező áradat iszapos. A mi duzzasztásaink és vizeink valójában annyira csillapítják az áradást, hogy tőlünk végül olyan tiszta víz távozik, mintha áradásról szó sem volna. Erről majd később hozok képeket és videót is.

Most sürgős dolgaim vannak.

Újabb sor homokzsákot kellene felrakni az Árasztó-gázlónál, hogy a Nagyberekben még gyorsabban még messzebbre jusson el a víz. Aztán megpróbálom a lehetetlent, leszervezni még ma délutánra a szártépőzést (azt a szártépőzést, ami május eleje óta halasztódik). Azért lenne ez jó, mert ha az Edward-csatorna megtelik, akkor továbbmehet a víz a Nagysásrétre, és olyan parcellában tudunk árasztani, ahol eddig sosem. A Nagyberekben máris soha nem látott víz van. Az első árasztásunk területe 1400, a második árasztás 3000 négyzetméter volt, most legalább 5000-8000 négyzetméter víz van, és a Nagyberek 40 százaléka már gumicsizmában sem járható. És ez jó, sőt remek.

---

Telefonáltam is már, és a vadászok nem zárkóztak el a lehetőségtől. Most reménykedünk, hogy mára elkészült a traktorjuk. Ha megtörténne a csoda, és tudnánk szártépőzni, estére egy röpke 20 percre megpróbálom idehívni a markolós srácot is, mert egy rövid, 10-15 méteres szakaszon kellene egy „segédárok”, hogy könnyebben, gyorsabban érhesse el (és nagyobb keresztmetszeten) a víz az Edward-csatornát, és onnan könnyebben mehessen tovább a következő parcellára.

Az alsó gázlónál (Hód-gázló) kellene egy hálót rakni a sekély vízbe, nehogy az ebihalakat elvigye a víz. Ahogy megfigyeltem nemigen sodorja ki őket, de láttam párat lefelé, és a duzzasztott vizeinkből kifelé evickélni. Nem lenne jó, ha a mentett ebihalaink tömegével hagynák el az áradás miatt a vizeinket.

Szóval van munka bőven, ez most egy kicsit stresszes helyzet megint. De reméljük, hogy a legjobb sül ki belőle, csak most újabb eső nem kellene. Az áradás biztosan eltart pár napig, ez idő alatt sokat áraszthatunk, aztán kezdődhet egy kis apadás is, hogy a vizeink megnyugodhassanak. Kaland van – drukkoljatok.        

---

Borítókép: Centauri

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️

---

---

még több blog