Hamarosan költöznek a fogolycsibék | A fogolyról
Négy napja, június 12-én érkeztek meg a fogolycsibék az Alföldről a birtokra. Ezek életem első fogolycsibéi. Több mint száz madárfajt mentettem, tenyésztettem, tartottam az elmúlt negyven évben, de foglyokat még nem. (Leszámítva egy 1993-ban mentett foglyot, akit pár nap alatt rendbe raktam.) Ebből következően fogoly sem járt még a birtokon soha. Pontosabban joggal feltételezhetjük, hogy valamikor a nyolcvanas években – a hetvenes években bizonyosan – kellett legyenek foglyok ezen a helyen is, csak épp amint egész régiókból, innen is kipusztultak.
Úgy terveztem,
hogy a csibék legalább egy hétig lesznek abban a nagy dézsában, amiben korábban sokszor neveltem vadrécéket (tőkés récéket), fácánokat, fürjeket, gyöngytyúkokat. De a fogolycsibék sokkal vitálisabbak, elevenebbek, mint a korábban megismert tyúkfélék vagy akár a kiskacsák, és persze nem akármilyen tempóban nőnek.
Az első napon már kiderült,
hogy ha éjjel is világít számukra az infralámpa, akkor éjjel sem pihennek: egész éjjel esznek, isznak. Ezért hamar bevezettem azt a metódust, hogy éjszakára lefedem őket, pokróccal is, hogy ne fázhassanak meg, huzat ne érje őket, de az infrát lekapcsolom, és legalább pár órára teljes sötétben tartom őket.
Nekik is szükségük van pihenésre, nem mellesleg az állandó „partizás és lakoma” felgyorsítja a növekedést, ami első hallásra még jónak is tűnhet, ám valójában sok problémához vezethet.
A hirtelen növekedést a szervezet nem minden fronton tudja követni,
így a „túl gyorsan nevelt” madaraknál, főként a tyúkféléknél – de a réceféléknél is, s kiváltképp az emunál! – fejlődési rendellenességekhez vezethet. Láb és szárnybetegségek, deformációk alakulhatnak ki, de a tollazat növekedésében is rendellenességek léphetnek fel. Ezért, mivel nem hajt a tatár, jobb egy lassúbb, a természeteshez közelibb metrum.
- Végtére is a vadonban az első naptól önellátó kis fogolycsibék nem jutnak olyan magas energia- és fehérjetartalmú táplálékhoz, mint mesterséges körülmények között.
- És persze nem jutnak hozzá ekkora – korlátlan – mennyiségben sem.
- Végül pedig a vadon élő fogolycsibe nem ehet egész nap, hisz éjjel nem lát, és pihennie kell.
Nekünk is inkább ezeket a viszonyokat kell modellezni, ha egészséges állományt akarunk.
Mindezekkel együtt vagy inkább mindezek ellenére, az érkezésüktől számított harmadik napon (akkor voltak tíz naposak), amikor megpróbáltunk élő adást csinálni velük a Youtube-on, már annyit erősödtek, hogy sorra ugráltak ki a dézsából.
Rendkívül gyorsan növekednek, és kiváltképp gyorsan fejlődik a szárnyuk.
Ez egyébként jellemző a tyúkfélékre.
A kicsi fácánokat is sokszor azért nézik fogolynak vagy fürjnek, mert még a szülők méretének hatodát sem érik el, épp csak maroknyiak, valóban akkorák, mint a fogoly vagy a fürj, s mégis remekül repülnek. Nem kell nagy ész, hogy rájöjjünk, miért van szükség arra, hogy a fácán, a fürj, a fogoly fiókái ennyire viharos tempóban váljanak röpképessé. Mivel a földön töltik az életüket, ha ragadozó talál rájuk, csak a szárnyalás mentheti meg őket.
Kicsi foglyaink már a második naptól próbálgatták egészen kicsike szárnyaikat. Egyébként is rendszeresen ugrálnak, futkosnak, szó szerint edzenek az első óráktól fogva. Június 15-re pedig annyira megerősödtek, hogy képesek voltak kiugrálni a dézsából. Bő egy héttel hamarabb, mint ahogyan arra számítottam.
Ezért aztán két dolog történt:
- Elmaradt a közvetítés.
- És előre hoztuk a kis fogolycsapat költözését.
Nem kevés hezitálás után úgy döntöttem, hogy csakúgy, mint a korábban itt nevelkedett kiskacsák, fürjek, fácánok, emuk és számtalan papagáj, és pinty, a kis foglyok is a kisházban kezdik meg első, relatíve szabad időszakukat.
Csakhogy – szégyen vagy sem – a kisház, mivel használaton kívül van hosszú évek óta, amolyan lomtárrá vált, amit kiüríteni, előkészíteni nem egyszerű feladat. Azt gondoltam, hogy az lesz, s egy nagy hórukkal menni fog pár óra alatt, de ma be kellett látni, ez nem fog menni. Ez most több napot is igénybe vehet.
Így megkezdtem a kiürítést,
sok holmi lepucolását, lemosását, a selejtezést, számos dolog mehet a tűzre is, de még kell egy, max. két nap, hogy végezzek. Megint csak az van, hogy egy felesleges percem nem marad semmire sem. Amúgy örülök, hogy a kisház rendben lesz, ez a foglyoktól függetlenül is a tennivalók listáján van jó ideje. És ha már rendben lesz, a foglyok nevelésén kívül számos más feladatra is alkalmas lesz.
Addig pedig áthidaló megoldásként a dézsa kapott egy ponthegesztett rácsot a tetejére. Ezzel – ha a szükség úgy hozza – elvagyunk akár még egy hétig is. De remélem, nem kell végül ennyit várni. Más kérdés, hogy miután a kicsi foglyok kikerülnek a kisházba, ami a dézsához képest valóságos préri, és ahol bizonyos napszakban még sütkérezhetnek is, hogyan lesz lehetséges közvetítés.
A fogolycsapat almozását is megoldottnak tekinthetjük
– és költséghatékonyan oldom meg, összekapcsolva egy másik feladattal. Az idén nyáron – mivel az Angolkert kaszálatlan területeiben nagyítóval kell keresni virágot – ismét tarra vágom (kaszálom) az egész Angolkertet, hogy a növényzet is megújuljon. Így aztán rengeteg friss, zöldszéna keletkezik hamarosan. Ennek a szénának most már helye is van. Az összeset behordom a kisház sarkába, és a sarokból rakom majd időnként a foglyok alá. Ennél jobb alom el sem képzelhető, és nem kell azon aggódnom, hogyan s miből veszek fűrészport alomnak.
De nemcsak a fentiek okán tették mozgalmasabbá az életünket a fogolycsibék, s még csak nem is azért, mert intenzíven gyűjtünk tovább – s még a korábbinál is nagyobb elánnal – minden a fogoly védelmére, tenyésztésére, és visszatelepítésére vonatkozó adatot, hanem máris rendkívül sok érdekes megfigyelésről számolhatnánk be, ami a csibék viselkedését illeti.
Általában egyre többen ellenzik a madarak tartását,
sőt: egyre többen bármiféle állat tartását ellenzik, legyen szó papagájról vagy akár lóról és kutyáról, ugyanakkor én azt is látom, hogy a szélsőséges zöld és radikális (elviselhetetlenül demagóg és agresszív) állatvédő szekta többek között azért alakulhat ki, mert valójában vajmi kevés tudás és tapasztalat áll a véreskezű hőzöngök mögött.
Hogyan is állhatna, hisz elleneznek mindenféle állattartást. Bár épp az állattartás az egyik lehetőség arra, hogy olyasmit értsünk meg a velünk élő állatvilágból, akár fajokból is, aminek megértése és megismerése teljesen kizárt a vadonban.
Kevés olyan embert ismerek, aki annyi fajjal élt együtt, mint én, de minden egyes új faj befogadása, tartása vagy tenyésztése bizonyos szempontból mindig egy vadonatúj világ kapuit nyitja meg előttem.
És bár a fácán és a fürjfajok sokban hasonlítanak a fogolyra, annyit máris mondhatok: a fácán, a japán fürj, a kínai törpefürj, a kaliforniai copfosfürj, a gyöngytyúk, s bármely kapirgáló népség, melyhez volt már szerencsém, gyökeresen más világot képviselnek, mint a fogoly.
A fogoly annyira vitális,
olyan kirobbanó erő van benne, és olyan speciális intelligenciát tapasztalunk náluk, ami – ahogyan az várható is egy önálló fajtól (entitástól) – teljesen egyedivé, meghökkentővé, lenyűgözővé teszi őket, és ami miatt lassan szinte érthetetlenné válik:
egy ennyire okos, ennyire szociális, ennyire tűzről pattant és lenyűgözően az életre, méghozzá az élet naposabb oldalára termett madárfaj hogyan juthat olyasfajta végpusztulásba, mint amilyenbe a fogoly egész Európában jutott?
De minderről és hajmeresztő tapasztalatainkról valamivel később, talán majd akkor, ha már átestünk a nagy fogolycsapat-költöztetésen.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Úgy tűnik, most jó időre a foglyok foglya lettél!🤣
Bár úgy volna! Ezzel párhuzamosan folytatunk mindent, ezen a héten vélhetően befejezzük a békákkal kapcsolatos munkákat, ma éjjel pedig már ismét zajlik az éjjeli lepkék kutatása is. Épp most jöttem be a Nagykarámról, ahol megint felállítottuk a lepkész installációnkat. Majd jövőre pihenünk… 🙂 Van neked lepkész olvasmány is! Délután írtam a sakktáblalepkék repüléséről. 🙂
Jól felcsigázod mindig az embert a megfigyeléseiddel, aztán puff, nincs tovább olvasni- majd máskor:-))).Nagyon érdekes a foglyok viselkedése. Akkor a “túltenyésztett” fajták rövid élete is valami ilyesmi okra vezethető vissza, mint amit a foglyok falánkságához kapcsoltál? Szóval ha jóllakott egy madár akkor is addig eszik amíg előtte van ?
Mindenki megvan? Biztosan nagyon vigyáztok rájuk.
Sosem tudtam, hogy a “díszmadár” “díszhal” stb boltokban honnan hozzák a különleges madarakat, papagájokat, stb. Az egyik nagyon kedves barátunknak volt ilyen boltja, a lányom tőle hozta anno a papagájait- bár az ember lassan már nem mer ilyeneket leírni, hogy fogságban van egy faj:-))) Szóval vannak olyan megszállott tenyésztők, mint Te is- ki gondolná mennyi feladat van van velük. A mi Totónk(ara papagáj-kék sárga) velünk élt vagy 5 évig, aztán fogta magát és úgy halt meg, hogy a rúdról simán lefordult és a hátán fekve égnek álló lábakkal elhunyt. Minden kis állatkáknak a gyerekeim igazi temetést rendeztek, a tengerimalactól elkezdve, a patkányon át a papagájokig. Sosem gondoltam, hogy így is lehet kötődni egy fajhoz- rám ez nem igazán jellemző- de mindig ámulattal tölt el, ha valaki ennyire ismeri és szereti az állatokat. Van egy kutyás barátnőm- én csak így hívom- képes az ország másik felébe elutazni, ha hírét veszi egy beteg elhagyott kutyának, eteti az utcájukban az összes macskát, oltatja és ivartalaníttatja őket stb- ugyanezt csinálja egy másik amúgy barátnőm, akinek a teraszán vagy 10 fekete cica eszik minden nap köztük egy háromlábú is:-)) Nah, bocs a kitérőért, szóval nagyszerű ez a fogoly projekt.
Igen, megvannak mindannyian! Amúgy nem szándékos a “csigázás”, csak egyszerűen nem lehet mindent azonnal megírni (épp most néztem meg, hogy az utóbbi hónapokban csak a “Kert és vadon” rovatba annyit írtam, mint három “Jákob botja”! Azt is láthatod tán, hogy aztán szép sorjában érkezik minden; van, ami kicsi, van, ami nagyobb késéssel, de sorra kerítünk mindent. Meg aztán a foglyok viselkedése, etológiája kicsit más lap, mint praktikusan a tartás körüli tennivalók. És persze a fogoly-projekttel párhuzamosan nem állt le semmi, minden (is) halad tovább, a fogoly projekt “csak” egy plusz, vagyis mostantól még több dolgot csinálunk, még inkább odatesszük minden erőnket a birtok rezervátummá alakításába és a kutatásokba és a cikkekbe is. 🙂 🙂 Madártartásról is sok szó esik majd a fogoly projekt kapcsán!