Senki hangja nem süvített úgy, mint Janis Joplin hangja

Ma 80 éves lenne Joplin, ha nem hal meg 27 évesen herointúladagolásban. Ha lexikont szerkesztenék, az “énekesnő” szócikkhez az ő képét raknám. Nekem mind a mai napig ő Az énekesnő. A beatnemzedék alapvetően három névvel jól leírható:

Jimmy Hendrix, Jim Morrison, és Janis Joplin nevével.

A hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje a 3J időszaka. Ennek ellenére megdöbbenve látom, hogy a magyar Wiki-szócikk gyalázatosan hiányos. Némelyik erősen felejthető magyarországi “híresség” szócikke is többszöröse Joplinénak, míg az angol természetesen mérföld hosszú, és mozivásznon kell olvasni, hogy ne lógjon le a képernyőről.

Egyetlen hangra emlékszem, ami úgy visít, úgy süvít, mintha a magasból sólyom csapna le ránk, és ez Janis Jopliné. Hallgassátok meg! Szerintem félelmetes. Hideglelős. De olyan hideglelés ez, amit folyton kívánunk. Kedvencemben, a Try-ban, főként 2.30-nál szól, száll le belőle közénk a sólyom, az abszolút ragadozó. Férfi szemmel nézve, pontosabban férfi füllel hallgatva, Joplin az a vadóc, akiért egyszerűen meg kell dögleni, de akitől minden este tartanánk is valamiként, mert mintha csak két lehetőség volna ebben a hangban, ebben a lélekben: vagy egy szó nélkül lelécel egy hajnalon, de még csak egy üzenetet sem hagy, egy szál cigit sem, vagy arra ébredünk, hogy épp miszlikbe tép minket, nem is egy, hanem rögtön ezer darabba. Összekarmol ez a hang, és míg csak képletesen teszi, örömmel vetkőzünk neki újra és újra, s büszkék vagyunk rá, hogy a sok évtized alatt, míg ezt a dalt hallgattuk újra meg újra, lassan, de biztosan, minden centinket ellepték a Joplin után maradó hegek.

Fotó forrása: Wikipédia

Talán ez a leghíresebb a dala. Ezt itthon is számos epigonja elénekelte. Bezzeg a Try-t sosem hallottam senkitől élőben.