Élőhely-rehabilitáció | Nádirigó éneke ébresztette a Nagyberket!
Figyelünk az apró jelekre is. Az élőhely-rehabilitációra alapvetően kétféleképp reagál az élővilág: látványos reakciókkal és apró rezdülésekkel. Mindkettőre figyelünk, az apró rezdülésekre is, mert gyakran ezek jelzik előre egy későbbi, de már erőteljesebb változás érkezését. Sokszor pedig csak azt jelzik, hogy melyik irányban lehetnek még lehetőségek. Érthetőbben: amikor például már a terület fölött kering a fekete gólya (Ciconia nigra), azt jelenti, felkeltette a terület a figyelmét; s egyúttal talán azt is jelenti, hogy az öntésterület növelésével a birtok madárvilágának rendszeres tagja is lehetne.
Egyértelmű, erős, nem várt visszajelzés volt például, hogy a gyepi békák (Rana temporaria) jelentős számban szaporodtak nálunk már az első hetekben; s legalább ilyen fontos volt az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) megkerülése. Mellbevágóan gyors visszajelzés és hatalmas lépés, hogy 25 év után végre védett halfajok ivadékait látjuk a vízben.
A vízi szervezetek hamarabb és egyértelműbben reagáltak a rehabilitációra,
mint a madarak, bár rájuk sem lehet panasz, hiszen például a tőkés récék (Anas platyrhynchos) azonnal elfoglalták a vizeinket, és már fiókákat vezetgetnek. Mégis: a madárvilág kicsit lassabban, óvatosabban reagál – bár megkerült új fajként már a kis kócsag (Egretta garzetta) is, és nem zárhatjuk ki, hogy új fészkelőnk lesz a vízityúk (Gallinula chloropus).
2025. május 8-án fontos, érdekes, bár „apró” eredményt értünk el. A hajnali órákban egy nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) kitartóan énekelt az elárasztott Nagyberek nádasában. Ez lehet egy majdani fészkelés előfutára is. Aznap természetesen azt reméltük, hogy attól fogva minden nap ott énekel majd az a hím, de azóta sajnos nem hallottuk a nádirigó énekét nálunk. Az a hím csak hírnöke volt valaminek, ami talán később, talán csak jövőre következik be.
Az előzményekről annyit, hogy a nádirigó bő tíz éve fészkel a szomszéd birtok Horgász-taván. A mi területünkön viszont nem szoktuk látni. Először 2023-ban esett meg, hogy nem egy, hanem két pár költött, s abból az egyik revírje átnyúlt hozzánk a Kisberekben, és így az egyik hím rendszeresen énekelt a Kisberekben. Sőt, amikor kirepültek a fiókák, a Nagypatak mentén és a Nagyberekben is rendszeresen járt a család (erről részletesen írtam itt).
Tehát a nádirigó nem lenne új fészkelő faj a birtokon,
viszont nagy lépés volna, ha a fészkelése rendszeressé válna. Árasztásokkal pedig akár két-három pár is elférne nálunk. Miután május 8-án egy hím kitartóan énekelt a Nagyberekben, másnap ismét találkoztunk nádirigóval (lehetett ugyanaz a hím is) a Hód-gázlónál.
2025. május 18-án a szomszédos birtokon tettünk érdekes megfigyelést. Ismét két hím énekelt, mint 2023-ban. Az egyik hím az évtizedes, megszokott helyen, a Horgász-tó nádasában, s egy másik hím a záportározó immár szárazon álló medrében. Van tehát két pár. E kettő közül az egyik mérhette fel a mi területünket. Vélhetően az a pár, akik a záportározót nézték ki maguknak eredetileg. A tározó kiszáradásával talán átpártolnak hozzánk, hiszen nálunk a Nagypatak medrében állandó a víz, és nádasokat is találni. Bár az az élőhelytípus, amit a nádirigó leginkább keres, a vízben álló nádas, nálunk egyelőre igencsak gyér.
Idővel azonban ez változhat. Sőt: változnia kell, többek között azért is, mert szeretnénk a területünkön nádirigót is. Az olyan nádasok pedig, amelyek alatt folyamatosan víz áll, más fajoknak is fontosak.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
