Áttörést értek el magyar kutatók a rák kezelésében
A Természettudományi Kutatóközpont és a Bécsi Orvostudományi Egyetem Rákkutató Intézet új felfedezése meghosszabbíthatja a rákos betegek életét.
A tanulmány szerint a daganatos betegek egy része rendkívül jól reagál a kezdeti terápiákra: a tumor mérete csökken, és akár teljesen el is tűnhet. Sajnos azonban előfordul, hogy a daganat újra megjelenik és idővel ellenállóvá válik a további kezelésekkel szemben.
A terápiarezisztencia kialakulása
Az elmúlt évtizedekben a kutatás fókusza a terápiarezisztencia mechanizmusainak megértése, illetve a rezisztens daganatok elpusztítása volt, azt feltételezve, hogy a rezisztenciát fenntartó mechanizmusok kiiktatása a betegek hosszabb túlélését, akár teljes gyógyulását is jelentheti. A kutatók most egy új megközelítéssel a már ellenálló ráksejtek helyett a terápiarezisztencia kialakulásának korai lépéseit vizsgálták.
Arra keresték a választ, hogy ha a daganatok jelentős része jól reagál a kezelésre, mivel magyarázható a tumorok kiújulása.
Egy új modellrendszert dolgoztak ki: ebben a nagy dózisú kemoterápiát követően az emlőtumorsejtek zöme elpusztult, néhány sejt azonban túlélt. A vizsgálatok során kiderült, hogy a kemoterápiás kezelést túlélő, úgynevezett drogtoleráns perziszter (DTP) sejtek annak ellenére maradtak életben, hogy súlyos DNS-károsodást szenvedtek. A “tetszhalott” sejtek pedig hetekkel később felébredtek, és újra osztódni kezdtek.
A túlélő sejtek alaposabb vizsgálatával kiderült, hogy egy részük kifejezi a P-glikoprotein (Pgp) nevű fehérjét, amelynek gátlásával a sejtek felébredése teljes mértékben megelőzhetőnek bizonyult.
Ez a felismerés arra sarkallta a kutatókat, hogy megértsék a Pgpnek a DTP-sejtek védelmezésében betöltött szerepét és célzott terápiát dolgozzanak ki. Rájöttek, hogy a kemoterápia után megmaradó DTP-sejtek túlélésének záloga, hogy megszabaduljanak a sejtmérgezés hosszú távú következményeitől. A Pgp feladata, hogy a ráksejtek membránjában ülve felismerje és kipumpálja a kemoterápia gyógyszermolekuláit a sejtekből.
Egy régi gyógyszer új felhasználása
A laboratóriumi megfigyelésre alapozva a kutatók a Pgp-gátló tariquidar hatóanyagot nem a már ellenálló tumorsejtek, hanem a kezdeti kezelést túlélő perziszter sejtek ellen vetették be olyan egéremlőtumorokon, amelyek genetikai módosítások következtében jól modellezik az emberekben előforduló tripla-negatív öröklött mellrákot.
A laboratóriumban kidolgozott modell szerint a gátlószert a kemoterápia után adagolták, egyszersmind megelőzve a korábbi protokollok során tapasztalt mellékhatásokat, melyek során a tariquidar fokozta a vele egyidejűleg adagolt kemoterápiás szerek egészséges sejtekre gyakorolt toxicitását.
Az eredmények egyértelműen igazolták a laboratóriumi modelleket: azok az egerek, amelyekben a korai túlélő DTP-sejteket a kemoterápiás kezelést követően tariquidarral céloztak meg, szignifikánsan tovább maradtak tumormentesek, és tovább éltek társaiknál.
Összességében a kutatók egy régóta használt gyógyszer újfajta felhasználására tesznek javaslatot, így nincs szükség az olykor évekig tartó preklinikai vizsgálatokra. Bíznak abban, hogy nemsokára elkezdődhet az ötlet klinikai tesztelése a rákbetegségek hatékonyabb gyógyításának érdekében.
Forrás: MTI, képek: Unsplash, TTK
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több orvostudomány
még több kutatás
