Végre karácsonyi hangulat volt a birtokon, de mi lemaradtunk róla
Hamar felejtünk – bár én épp nem –, mi sem mutatja ezt jobban, hogy egy hete sincs, amikor váratlanul leszakadt a hó a fél országra, de már nem is beszédtéma. Szokatlan, hogy ennyire jelentős eseményről egy szót se írjak, főként szokatlan annak fényében, hogy épp havazás idején szokott a legnagyobb forgalom kialakulni a madáretetőn.
A múlt héten azonban öt napig a Fővárosban voltunk,
többek között a magazinnal kapcsolatos ügyeket intéztük, az utazás és a programok miatt volt is két gyengébb nap a Cenweben (meg hírek sem igen voltak, csak politika és bulvár, illetve a kettő ötvözete, abból pedig mi nem élünk), de azért szerdán és csütörtökön már fullra toltuk a Cenwebet, s közben jártam K27 barátomnál (akivel mostanában üljük a 35. születésnapunkat), s erről hoztam is egy fotós beszámolót ITT.
Csütörtök éjjelre jósoltak jelentős havazást,
ezért miután K27-től visszaértem Ferencvárosba, az volt a terv, hogy másnap fotózás és élőzés lesz a program, méghozzá tőlünk szokatlan módon Budapestről. Bár amikor jött a nagy áradás, akkor Mara több alkalommal is hozott tudósítást Budapestről, sőt, az egyik ilyen tudósítás a legolvasottabb cikkeink közé került.
Joggal gondoltuk tehát, hogy jó ötlet lesz rászánni egy napot a havas Budapestre, bár már ezer feladat sürgette a visszatérést a birtokra. Csütörtökön ráadásul lomtalanítás volt Ferencvárosban, és emiatt egészen különös hangulat uralta a lomosodó utakat, főként a Mester utca környékén, s kialakult egyfajta lomi-zombijárás,
amiről készítettem egy fotósorozatot (a beszámolót is hozom hamarosan). Mindezek után nagy várakozásokkal vártuk a péntek reggelt, s a tervek szerint a budapesti havasságok fotózása és videózása után még este elindulunk vissza a birtokra, hogy az utazás ne vágja ketté a szombatot.
Ehhez mérten péntek reggel,
amikor kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy bár enyhén havasak a ferencvárosi tetők, az utak nem havasak, a kocsik szélvédői is épp csak kicsit, és már rég nem esik-hullik semmi, vagyis: itt fotózáshoz vagy videózáshoz nem terem sok babér. Borongásra azonban nem maradt idő, mert volt dolog estig így is épp elég.
2024.11.22-őt írtunk – és ez reményeink szerint fontos nap a Cenweb életében, talán ez lesz a magazin negyedik születésnapja. Mara két dolgot mondott ezzel kapcsolatosan:
- Egyrészt nem hisz a számmisztikában,
- másrészt ez a két szám – a 11 és a 22 – jó számok a számmisztika szerint.
De hogyan lehet egyszerre három vagy négy születésnapunk?
Több olyan pillanat is volt, amit kezdésnek tekinthetünk.
- Január 15-én indult az új Cenweb Magazin felépítése egy titkos linken, csak és kizárólag a klubtagok részvételével, és ez három hónapig tartott.
- Március tizenötödikén vált az új magazin bárki számára elérhetővé.
- Egy váratlan elreccsenés miatt én csak októbertől tudtam igazán intenzíven részt venni az új magazin szerkesztésében és írásában, így abban a formában, ahogyan azt korábban terveztük, csak 2023 október elsejétől működtünk.
Ez eddig három fontos fordulópont. De mitől gondoltuk fordulópontnak a múlt pénteket?
Ezen a napon fordult elő először, hogy „külsős” segítőt beengedtünk a magazin legbelsőbb bugyraiba, az adminfelületre, hogy ott teljesen önállóan készítsen cikkeket. A Sasszem nicknéven munkálkodó újdonsült társunk 11.22-én töltött fel először cikket. Többek között azért mentem Budapestre, hogy személyesen mutassam meg neki, hogyan működik a rendszerünk. Ezen a napon kellett még egy kis telefonos instruálás a délutáni órákban, majd eljött a kulcsfontosságú pillanat:
megjelent egy olyan cikk a nyitóoldalunkon, amit nem mi készítettünk.
Nem sokkal később másik támogatónkat és segítőnket vártuk a Ferencvárosba, aki – reményeink szerint – Holsky néven fogja erősíteni a magazin felhozatalát. Vele 17 és 18 óra között vettük át, mi a munkamenet nálunk, és bár közösen még, de már Holsky néven felkerült az első rövid filmajánló (amit többen meg is néztek).
Ezt követően még dolgoztunk egy keveset a magazinon,
majd átmentünk vacsorára egy a szívünknek oly kedves családhoz; azokhoz, akiknek oly sok minden mellett a Jászmaróti odútelepet is köszönhetjük. Miután elköltöttük mennyei hurka-kolbászos vacsoránkat, bepakoltunk a kocsiba, többek között kisebb polcokat kaptunk (amelyekre kigyűjthetem a regényíráshoz használt irodalmat, és nem kell az íróasztalon meg a földön felhalmozni a könyveket), visszamentünk a Mester utcához, vettük a laptopokat, kütyüket, és mindent, hogy az éj leple alatt visszasuhanjunk isten háta mögötti, csöndes tanyánkra, farmunkra, a birtokra, ahol számos madarat és vadat hagytunk hátra pár napra.
Bár a hírek bizonyos régiókra eszement havazást ígértek, és a Cenwebre is kiraktunk figyelmeztetéseket, az meg sem fordult a fejemben, hogy mi is belefuthatunk nehezen járható, havas vagy jeges utakba. A hó mennyisége változó volt. Míg Budapesten csak nyomokban láttunk, addig például Érd magasságában meglepően vastag hóréteget láttunk. Az M7 mentén hol több volt, hol kevesebb.
A birtokon viszont hatalmas hó fogadott
annak ellenére, hogy egész nap olvadt. Éjfél után nem sokkal értünk vissza, mínusz 5 fok volt, a meteorológia a szezon legfagyosabb éjszakáját jelezte előre, recsegett-ropogott minden a fagyban. Holdvilág volt, teljesen nyitott, csillagos ég. Hamisítatlan karácsonyi hangulat. Olyan fehér téli táj, amit újabban télen sem látunk, se decemberben, se januárban, novemberben meg aztán főként nem!
A hó és a hideg mozgalmas napokat ígért, és temérdek madarat az etetőn. Ezért logikus lett volna, ha a szombatot fotózással, és élőzéssel töltöm (úgy is terveztem ismét). De mire a fagyos, kilenc fokra lehűlt lakásban valamelyest elviselhető klíma lett, hajnali négy felé járt már az idő, így végül belealudtam a délelőttbe, amikor pedig felriadtam, kétségbeesetten estem neki a Cenwebnek, hogy lóhalálában rakjam fel a híreket és egyebeket, mindazt, amit hajnalban és reggel nem raktam fel.
Odakinn sok madár volt,
szinte kivétel nélkül mezei verebek (nem mutatkoztak a korábban látott fenyőpintyek és a házi veréb sem), de a hó már erősen olvadt. És persze hamar sötétedett. Így szombaton, amikor még eleinte sok hó volt, és még a fákat is vastag, mesés hóréteg fehérítette, nem jutott idő a fotózásra. Az éjjel ismét fagyos volt, de másnap megenyhült az idő, és még ütemesebben fogyott a hó, és nekem csak ekkor jutott időm arra, hogy rövid sétát tegyek, ellenőrizzem például a sármányetetőt a parkolóban, és a boglyákat is megszórjam zabbal, készítsek pár fotót. De eddigre a csodás behavazottság már megszűnt. Már csak hómaradványok mutatták, hogy két nap erejéig visszatért erre a tájra az ősi, klímakrach előtti tél.
Nem is emlékszem olyanra, hogy lemaradtam volna bármelyik havazásról itt. Amikor havazik, mindig videózok és fényképezek. Nem állítom, hogy ez az első eset, amikor a havazás kimarad nekem, de kivételes eset, hogy itthon vagyok, és nincs időm arra se, hogy pár fotót lőjek odakint.
Mára a hó teljesen elolvadt,
az utóbbi napokban (2024.11.24-26.) kifejezetten tavasziasra fordult az idő. Napközben enyhe, déli szél fújdogált, mintha tavaszodna. El is vitte a havat teljesen. S hogy mit hoz a folytatás, hamarosan meglátjuk, mert bár újabb havat nem jeleznek, de újabb lehűlést a hétvégére igen. Visszatérhet tehát a tél ismét, s meglátjuk, elkerüljük-e egymást megint.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
Nem is értem miért parázol , hogy miről maradtál le s azt gondolod az olvasóid is.
Olvasóként azt mondhatom, itt cikk dömping van, akár havas, akár nem. Szóval minden OK.
Sasszem és K27 írásait pedig akkor szeretjük majd amikor jön, nem érdekes, hogy havas -e vagy sem :-))
Itt az egyik képen azt láthatjuk, hogy sok évvel ezután, amikor már lakhatóvá tettük és belaktuk a Marsot, az akkori marslakók még mindig a Cenwebet olvassák. 🥰
Pontosan, mert ugye összeállt nálunk egy időgép is, amivel hozzáférünk az ilyen jövőbeli infókhoz is. A feliratokon az is nyomon követhető, hogyan változik a nyelv az idők során. 🙂
🙂🙂
A magazin nevére gondolsz? Nekem az tűnt fel – a többi képen is.
És ráadásul egy szép nagy papírújságból és nem az okos telefonról:-))). Ez egy nagyon klassz kép. Mondjuk én a nevet nem tudom kiolvasni -pedig próbálkoztam.