Így él túl az inváziós kagyló a Balatonban

Így él túl az inváziós kagyló a Balatonban

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai azt vizsgálták, miért terjedt el olyan sikeresen az inváziós kvagga kagyló a Balaton táplálékszegény keleti (Siófoki-) medencéjében.

Világhódító útra indul a kvagga

A kvaggát (Dreissena bugensis) először 1897-ben írták le az ukrajnai Déli-Bug folyó Fekete-tengeri deltájában, de az 1980-as években világhódító útjára indult, és számos kelet- és nyugat-európai édesvizet benépesített, emellett Észak- és Dél-Amerikába is eljutott. Korlátozott elterjedési területéről akkor lépett ki, amikor a Dnyeper folyón víztározókat kezdtek építeni, amelyeket gyorsan benépesített. Az 1980-as években kolonizálta az Azovi-tengerbe ömlő Don folyót, majd a ’90-es években átterjedt a szomszédos Dnyeszterre, és otthonra talált a Volga nagy részén is. 2004-ben került be Romániában a Dunába, 2006-ban pedig már a Rajnából gyűjtötték be Hollandiában, ahová valószínűleg a Dunán közlekedő hajókkal került.

A Balatonban 2008-ban jelent meg, és komoly vetélytársa lett az itt már korábban megtelepedett, rokon inváziós fajnak, a vándorkagylónak (Dreissena polymorpha).

Ez utóbbi a Kaszpi-tó és a Fekete-tenger vidékéről származik, és a ’30-as évek elején egy a Dunáról a Sió csatornán keresztül közlekedő hajón került be a tóba. A hihetetlenül hatékony kvagga viszont öt év alatt kiszorította a Siófoki-medencéből, ahol az a tó parti övében addig tömegesen volt jelen. Ezzel szemben a táplálékban gazdag Keszthelyi-medencében a két inváziós kagyló továbbra is egymás mellett él.

A nagy kvagga-trükk

Felmerül a kérdés, hogy mi segíti a kvaggák túlélését a táplálékszegény környezetben. A válasz pedig az, hogy ilyenkor szénhidrát helyett zsírt fogyasztanak és raktároznak el.

A téli időszak (8 Celsius-fok alatti vízhőmérséklet) túlélése szempontjából alapvető az állatok energiaraktárainak feltöltése, táplálékszegény környezetben pedig a kvagga kagyló átállítja az anyagcsere-folyamatait, így előnyre tesz szert a vándorkagylóval szemben.

Mint a kutatók írták, ez az étrend hasonló ahhoz, mint amit a magashegyi mászóknak az utóbbi időben ajánlanak:

a szénhidrátdús táplálkozás helyett a zsírdús, úgynevezett ketogén diéta javasolt, így nyolcezer méter felett, ahol nagyon lecsökken az oxigénfogyasztás és erősen megemelkedik a pulzus, a szervezet a gyorsan kimerülő szénhidrátkészletek helyett a felhalmozott zsírból jut elegendő energiához.

Forrás: MTI, invasions.si.edu, Balogh Csilla: A vándorkagyló megtelepedése (…), kép: Ryan Hodnett/Wikimédia/INaturalist

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

Kérj tőlünk hírlevelet!