Hópárduc | Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A hópárduc (Uncia uncia Schreb.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Hópárducok (Uncia Gray)
A nagymacskáknak ezt a nemét párducszerű megjelenés mellett egyrészt az előbb tárgyalt főmacskákra (Leo), másrészt az utána tárgyalandó jaguárra emlékeztető koponyaalkat jellemzi. Legtávolabb áll a párducoktól. A nemnek egyetlen élő faját ismerjük.
A hópárduc (Uncia uncia Schreb.)
Az irbisz vagy hópárduc nagyságra alig marad el a párduc mögött; teljes hossza 220 cm, farkáé 90 cm, vállmagassága pedig 60 cm körül mozog. Hosszú, sűrű, farkán bozontos bundája szürkésfehér alapszínű világossárga árnyalattal, hátán sötétebb, hasán fehérbe hajló. Az éles fekete foltok a fejen kicsinyek és teltek, a nyakon nagyobbak, gyűrű alakúak, a törzsön pedig sötétebb középi résszel ellátott, gyűrűformába rendeződött foltcsoporttá válik.
A hátközépen sötét csík fut végig, ez a tompafekete foltokkal tarkított farkon szakadozottan folytatódik. A test hasi oldalán a foltok teltek. A rövid, tompa fülek alapjukon és hegyükön feketék, középen pedig fehérek, a négy sorban álló bajuszserték fehérek és feketék.
Már a szőrruhája is elárulja, hogy az irbisz hidegebb vidéken él, mint a párduc. Hazája Közép-Ázsia, föl egész Szibériáig, Turkesztántól az Amur vidékéig.
A Himalájában az irbisz inkább az északi, tibeti oldalon él, ahol az Indus és Satledch magashegységi völgyeiben, nyáron igen tekintélyes magasságban, télen viszont Scully szerint leszáll 3000 m alá, egész 2000 m-ig.
„Az irbisz – mondja Radde – délkeleti Szibériának még olyan vidékein is, ahol a tigris gyakori, igen ritka. Kelet-szajani, bajkálhegységi és transzbajkáliai előfordulására vonatkozólag utazásomon semmi újat nem tudtam megállapítani. Ugyanígy nem tudtam erre vonatkozólag az Amur felső folyásán tett két utazásom alkalmával sem adatokat gyűjteni.
Csak a birar-tunguzoknál vezettek a kérdezősködések biztos eredményre, úgy, hogy az irbiszt mint igen ritka állatot a Burejahegység állatvilágának tagjai közé sorozhatom. Ebből következik, hogy nyugati Szibériában kissé gyakoribb, hiszen Lessing szóbeli közlése alapján egyesével Krasznojarszk vidékén is mutatkozik és a déli Altáj-hegységben egyáltalában nem ritka. A birar-tunguzok szerint a Szungari mentén elterülő, magas fűvel benőtt, pusztaszerű vidéken él az irbisz.
Arról is tudtak ezek,
hogy örömest valami fára mászik fel és onnan veti magát prédájára, akárcsak a hiúz; de ismertető jelként rögtön említették a hosszú farkot. Sok mindenfélét tudnak a turpisságairól beszélni, de távolról sem félnek tőle úgy, mint a tigristől, sőt azt állítják, hogy néhány jó kutya felkergeti a fára.
A Himalájában vadjuhot, vadkecskét, rágcsálókat, madarakat eszik, de elrabolja a kisebb háziállatokat is, sőt állítólag a lovat is megtámadja. Ezzel szemben Blanford szerint sohasem volt rá példa, hogy embert támadjon meg.
Még régebben az irbisz európai állatkertben igen nagy ritkaság volt, addig ma már elég szép számmal van belőlük, különösen a Tiensán nyugati részéből. Az éghajlatunkhoz azonban nehezen tud alkalmazkodni, mint sok más magas hegységi alak, így sokkal nehezebben is szokja meg az életet Európában, mint pusztai rokonai.
Azt ugyan már el tudták érni, hogy szaporodjanak, a fiatalok felnevelésére irányuló fáradság azonban eddigelé hiábavalónak bizonyult.
Fotó: Wiki, Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több nagyragadozó
Milyen légies és méltóságos. Hogy tudják túlélni a sziklás oldalakról a zuhanást? Nem semmi egy ilyen eseményt videóra venni.
Mint azok a madarak akik elhagyják a fészket és lezuhannak a vízhez, pattognak a kicsik mint a labda és mégsem törik a csontjuk – akikről Cen hozott már kétszer is cikket- sajnos elfelejtettem a nevük.
Apácaludak 🙂 | https://centauriweb.hu/pokoli-megprobaltatassal-kezdodik-az-apacalud-elete-video/
Óh, valóban, köszönöm- jó kis borzongató a vasárnap reggeli minuszokban:-)))
Egyszer láttam egy werkfilmet arról, hogy milyen melós a hópárducok filmezése. Hetekig másszák a brutál sziklás terepet, hóban fagyban, és néha hetek alatt is csak pár percnyi értékelhető film jön össze. Ezt meg ugye műteremben nem igazán lehet elkészíteni, mint nagyon sok természetfilm kockáit.
Ilyen hihetetlen vadásztechnikájú és strapabíró állat nem sok van a Földön!
https://www.youtube.com/shorts/vtpGRXYSCJo
Kecses, ruganyos , csodaszép.
Vajon nálunk miért nem hóleopárd.lett 🤔