Év végi, karácsonyi blog | Nyitással zárunk, zárással nyitunk
Általában nincs bennem olyasfajta öröm az év végén, ami megkülönböztethető lenne más örömöktől. Az idei év vége viszont más. Talán mert nem volt még olyan év, ami annyira mozgalmas és termékeny lett volna, mint 2024. Nem kell megijedni, nem rohanok előre az év értékeléséig karácsony napján, de már hetek óta ez a felismerés határozza meg a ritmusunkat a Cenweben. Régi olvasók talán arra gondolnak: mennyi minden van már a hátunk mögött, és milyen mozgalmas évek voltak eddig is! Ott volt például a Jack London-túra éve, amikor pár hónappal később már a Zafír-túrán jártam és aranyat mostam a Börzsönyben. Annál hogyan is lehetne mozgalmasabb év bármelyik? De akkoriban hetek, hónapok voltak mozgalmasak „csak”, 2024-ben viszont minden áldott hónap, s szinte valamennyi hét.
Felfoghatatlan, mi minden történt az idén.
Ebből az évből némi túlzással csak az hiányzott, hogy könyvem is megjelenjen. Attól sem választott el sok. Ami a legszebb, miután annyi minden teljesült 2024-ben, 2025-ben az ideinél is teljesebb, intenzívebb, sikeresebb év jöhet, akár könyvvel is! Nem tudom, vártam-e ennyi bizakodással, ennyi izgalommal bármikor is egy új esztendőt.
S mint minden év végén, ezúttal is igyekeztem mindent lezárni, minden mulasztást bepótolni az év végére, hogy a lehető legtisztább lappal, a lehető legkevesebb adóssággal forduljunk rá a következő évre. Meglepve láttam, hogy bár jelentős penzumok vannak hátra, de nem is oly sok, mint gondolnám, vagy mint amennyi penzum a nyakamon szokott maradni. Ráadásul olyan helyzetben vagyunk, olyan intenzív folyamatok kellős-közepén, hogy ezúttal indokolt a megszokott metódust felrúgni kicsit. Amiatt is, hogy a fennmaradó tervek, írások között akad pár húzósabb is, amelyeket nem célszerű karácsony környékén elővenni.
Nem vagyunk grincsek,
így tehát az év tényleges lezárását átrakjuk a karácsony utáni időszakra, az is lehet, hogy az év első hetére. Addig nem veszünk elő igazán necces vagy drasztikus témákat. Elmaradásaink között ugyanis olyan elmaradások is vannak, amelyek aligha emelnék az ünnep fényét. Említeni sem most kellene talán, de csak az érthetőség kedvéért: a szeptemberi fecskepusztulásról az utolsó beszámoló és videó elmaradt, ezt mindenképp pótolni kell, legkésőbb január első hetében.
A másik kicsit nyugtalanító téma olyan, amivel kapcsolatosan ígéretet nem tettem, de talán célozgattam rá, hogy Marával régóta, talán már egy éve is tervezünk egy sorozatot az ismert, estenként világhírű pszichopatákról, mivel évek óta úgy látjuk, hogy a közéletet, a nyilvánosság tereit egyre inkább ők uralják és a trollok.
Ez annyira elhatalmasodó kortünet, amivel érdemes foglalkozni.
Azt még nem tudom, hogy Marával mikor tudjuk elindítani ténylegesen ezt a sorozatot, de azt tudom, hogy én személyesen is akarok írni erről. Azért is, hogy maradjon digitális lenyomata annak, amit erről most gondolok. Szeretném jegyzőkönyvezni, hogy a magam részéről nem voltam részese egy olyan folyamatnak, amire idővel szégyenkezve gondolnak vissza majd nagy tömegek, amit majd nyilván eltagadnak, amennyire csak lehet, amiről majd nem szívesen beszélnek. Azt akarom, hogy legyen akkor egy „igazolásom”, egy hitvallásom, egy rövid elemzésen, ami igazolja majd évek múltán: én nem vettem be ezt a maszlagot, engem nem szippantott be a tömeghipnózis, és nem vettem részt abban, hogy egy nagy, közös sárgaházzá tegyük a közéletünket.
Más, kissé komor penzumról nem tudok. A fentieken túl csak édes adósságaim vannak, mint amilyen a beszámolóm a Remény Farmon tett látogatásomról.
Az év minden reményünket felülmúló módon úgy zárul,
hogy a Cenweb életében hatalmas nyitást hajtunk végre, méghozzá sokkal hamarabb, mint ahogyan azt terveztük. A gyakornoki programunk jó esetben is január-februárban indulhatott volna, de ötcsillagos önkéntesünk, Sasszem például már 11.22 óta tolja a kontentet a Cenweben. Két hete már folyamatosan működik az új állatvédelmi rovat is, s egyelőre úgy tűnik, hogy legalább egy éven át ez így is marad.
Most pedig karácsonykor bemutatunk két új szerzőt, két új gyakornokot, akik első cikkeikkel már a két ünnep között is jelentkeznek. Az ünnep és az év vége tehát a nyitás jegyében telik majd nálunk, s 2025 első hete telik majd a zárások igézetében. Az év elején több nagy összefoglalót is tervezünk, hisz például a természetvédelmi területünkön sosem történt annyi minden, mint az idén. Azt sem ünnepeltük meg, hogy elhagytuk a regisztrált fajok számában a bűvös, és még 2021-ben célba vett ezres határt.
A birtokon regisztrált növény- és állatfajok száma 1012.
Akadnak még feldolgozásra váró felvételek is, főként éjszakai lepkékről. Ezeket legalább részben igyekszünk még az év végéig szintén feldolgozni, így egy viszonylag pontos fajszámmal zárhatjuk az egész évet, s minden kutatásunkat. Az ezzel kapcsolatos összefoglaló szintén 2025 elejére marad.
Addig pedig örüljünk a „nagy nyitásnak”, a továbblépés lehetőségének, és az új embereknek az ünnepek alatt. Sok jel utal arra, hogy csodálatos lehetőségek előtt állunk. Sok jel utal arra, hogy olyan év jöhet a Cenweb és mindannyiunk életében, ami hosszú időre 2024-nél is emlékezetesebb marad.
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
„Nem tudom, vártam-e ennyi bizakodással, ennyi izgalommal bármikor is egy új esztendőt.” Azért a 2016-os évet sem várhattad közömbösen, úgy gondolom! 🙂
Nagyon várom már a beszámolót a Remény Farmról! Reménykedem, hogy belefér még az idei évbe.
2016 annyiban más volt, hogy nem tudhattam, mi vár rám. Utólag már persze tudjuk, hogy például ismertséget hozott, de az indulás pillanatában egyedül voltam, nem számíthattam szinte semmire. Most egészen más a helyzet: most nagyon sok mindent tudok már, most sokan vagyunk, sok elvégzett munka után, sok véghez vitt terv után, nem egy út elején, hanem a kellős közepén… Remélem, érthető a különbség. 2016 még mindig a vetés ideje volt. 2025 már lehet egy kicsit az aratás is. 🙂
Ja, értem! Így is lehet nézni, természetesen. Sokféle izgalom létezhet. 🙂
Nagy nyitás volt ez a 2024, rengeteg minden áramlott ki az ajtón, ablakon, és a kertkapun. Bízom benne, hogy jövőre még szélesebbre tárod majd!
Nagyon szép ünnepet kívánok, szeretettel, Neked és Marának is!!
Köszönjük! Nem akarok lelőni semmi poént, de ha minden igaz, ma még Mara is jön egy érdekes, nosztalgikus karácsonyi cikkel 🙂 🙂