Legszebb emlékeim: Compóhorgászat és műholdképre esőfelhőt rajzoló árvaszúnyograjzás
Legszebb emlékeim
Nehéz leírni azoknak, akik még nem láttak ilyen rajzást, hogy a balatoni árvaszúnyog (Chironomus balatonicus) rajzása mennyire látványos. Ha nem egy apró, és viszonylag jellegtelen szúnyogfajról volna szó, lazán túltenne a mára híres látványossággá vált tiszavirágzáson is. De hát az árvaszúnyog csak egy szúnyog. Azon belül is „árva”. Ebben az esetben a név sem kedvez a faj marketingjének. Akkor sem, ha most már évről évre elmondja mindenki: ez a faj egyáltalán nem vérszívó, és a Balaton élővilágának olyan kulcsszereplője, aki nélkül nem egyszerűen szegényesebb volna a balatoni élővilág, hanem egyenesen összeomlana. Nemcsak a Balaton anyagforgalmában játszik perdöntő szerepet – főként tömegessége miatt –, hanem a halállomány reprodukciója is elképzelhetetlen nélküle. Szinte valamennyi halfaj ivadéka e faj lárváin növekszik fel. És akkor nem részleteztük, hány madár és kétéltű élete függ tőle.
Kétségtelen, hogy a rajzás csúcspontján megdöbbentő és bizonyos esetekben zavaró tömegben jelenik meg. A gyötrőszúnyoggal ellentétben nem „vadászik” ránk, így nem megy be tudatosan a lakásokba sem. Annál inkább vonzódik a fényforrásokhoz. Bármiféle lámpa közelében olyan felhőt alkothat, ahol szinte lehetetlen aztán megmaradni.
Számos esetben futottam bele ilyen rajzásba,
de az egyik különösen emlékezetes maradt, mivel aznapra egy jó koncert is esett. 2013.06.08-án a Uriah Heep zenélt Alsóörsön. Barátokkal mentünk a koncertre, ahol egy ponton le kellett állni az árvaszúnyogok rajzása miatt.
Még mielőtt Alsóörsre értünk volna, tankoltunk a füredi MOL-kúton, ahol a lámpák alatt a földön is körülbelül 20-30 centi magas, négyzetméteres halmokban, szó szerint kiló számra állt az árvaszúnyog. A lámpák fénykörében meg irgalmatlan felhőben milliószám keringtek minden egyes izzó körül. Mivel hajnalra horgászatot terveztünk, látva az eszement rajzást, az egyik volt tanítványommal rögtön elhatároztuk, hogy visszafelé feltankolunk árvaszúnyogból, amit a horgászatnál az etetőanyagba keverünk majd.
A koncert több szempontból is emlékezetes maradt. Egyrészt Bernie Shaw élőben is rokonszenves figura és klassz énekes. Másrészt a koncerten találkoztunk egy spanunkkal, aki a Uriah Heep fanatikus megszállottja volt. Nem mellesleg nagy darab, magas, viking, amolyan Baaland-alkatú ember. Könnyen kiszúrtuk, mert minimum egy fejjel a nézősereg masszája fölé magasodott, ám a tömegen nehezen verekedtem át magamat hozzá, hogy jelezzem: mi is itt vagyunk. Amikor megkérdeztem, milyen végre, életében először élőben is látni egy Uriah Heep koncertet, meglepő választ adott:
„Hát, baszd meg, nem hittem volna, hogy ezek ennyire kicsik.”
Tény és való, hogy hozzá képest – de egyébként is –, mondjuk Bernie Shaw nem egy óriás. Ráadásul a barátunk az énekhang alapján képzelte el Bernie Shaw-t, s így minimum olyan termetesnek hihette, mint amilyen ő maga volt. Ám most látni kellett, hogy nem mindig érvényes a „nagy hang = nagy ember” összefüggés. Mindenesetre jót kacagtunk azon, hogy a Uriah Heep egyik legfanatikusabb rajongója, az első élő találkozás alkalmával csak ennyit mond.
A koncerten legalább 20-30 perces szünetet tartottak a szúnyogok miatt.
Visszafelé ismét megálltunk a füredi MOL-kúton és zacskókba lapátoltunk körülbelül fél kiló árvaszúnyogot. A tervek szerint még aznap éjjel elkocsikáztunk egy olyan bányatóhoz, amiben igen szép, de roppant nehezen fogható compók (Tinca tinca) éltek. Kifejezetten compóra nem is horgászott azon a környéken senki, kivéve egy herpetológus ismerősünket – róla már írtam, ő volt az, akit a kilencedik emeleti lakásom fürdőszobájában megmart a homoki vipera (Vipera ammodytes) –, és az ő titkos módszere az volt, hogy gilisztákat turmixolt le, és az így kapott fehérjében, hormonokban meg illatanyagokban gazdag masszával keverte be a haletetőanyagot. Mert amint azt nem győzte hangsúlyozni: a compó apróállat-evő. Ebben egyébként igaza volt. Néha persze felvesz szinte bármit, de alapvetően gilisztára megy, abból is a kisebbekre, és rendszerint annyira óvatos, hogy az beválik paranoiának is. Ezért nehéz fogni, célzottan meg sokak szerint nem is lehet. Mi azért próbálkoztunk ezzel rendszeresen, több-kevesebb sikerrel.
Füreden az volt az elképzelésünk,
hogy az árvaszúnyognál ideálisabb csalétek aligha található. Mert az aztán igazán apróállat, vagyis a compónak való. Ráadásul abból indultunk ki, hogy mivel szinte minden hal ivadék korában szúnyoglárvákkal táplálkozik, ezért ez az ízvilág ismerős lesz a compóknak, sőt, talán életük egyik legderűsebb időszakát idézheti fel. Amikor könnyebb volt még táplálékot szerezni. Mert hiszen lárvákból többnyire a vízben is irgalmatlan tömeg van. Ezért – gondoltuk mi – az árvaszúnyogok íze és illata minden másnál erősebben hathat a compókra.
Már ha jól okoskodunk. Sosem hallottunk olyanról, hogy bárki szúnyogokkal keverte volna be az etetőanyagot, de hát nem is csoda. Hiszen szúnyogokat olyan tömegben beszerezni, hogy kiló szám keverhessük az etetőanyagba, nem lehet. Kivéve a Balatonnál árvaszúnyograjzás idején.
Tihanynál még lekanyarodtunk a Gödröshöz
és csobbantunk egyet éjjel. Onnan pedig már megállás nélkül mentünk hajnalig a kiszemelt tóig, míg a kocsiban CD-ről üvöltött a Uriah Heep.
Még világosodás előtt felszereltünk,
elfoglaltuk a helyeinket, és hozzáláttunk a horgászathoz. Nekem annál a tónál akkoriban megvolt a kedvenc helyem. Ez egy rendkívül kicsi, rozoga, és a legkisebb mozdulatra is imbolygó stég volt, ahonnan az alig két méterre lévő gyékényes szélébe horgásztam feltolós szerelékkel, de azért azzal a cimborával, akivel kiagyaltuk az árvaszúnyogos etetőkeveréket, felfértünk mindketten. Csak a korábbiaknál is fokozottabban kellett figyelni minden mozdulatunkra, nehogy a vízbe essünk a kis stégről. Főként akkor kellett résen lenni, ha kapás volt. A többiek a közelben egy nagy és tágas stégről, jóval kényelmesebben , de kevesebb eredménnyel horgásztak.
Amikor világosodott, bevetettük az újításunkat. S lássunk csodát, reggel kilencig úgy jöttek a compók, akár máskor a keszegek. Ketten együtt fogtunk 10-12 compót, s többnyire szép nagy compókat. Ez volt életem legeredményesebb compózása. Se előtte, se utána nem fogtam ennyit ebből a pompás és egészen óvatos, vad és ügyes halfajból.
Azt az emlékezetes hajnalt 2013-ban, ami valamivel később egy novellát is ihletett (Lápi antropoid) egy olyan gigászi árvaszúnyograjzásnak köszönhettük, amihez hasonlót az idén is észleltek. Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „szúnyogfelhő”, ám alig akadnak páran, akik láttak valódi felhőt alkotó szúnyogtömegeket. 2026 júliusának közepén azonban már annyira erős volt az évről évre egyre csak combosodó rajzás, hogy a szúnyogok ténylegesen egy Balaton-alakú esőfelhő képét rajzolták ki a radarokon.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Legszebb emlékeim”
De rég kaptunk új emléket. Örülök nagyon! 🙂🙂
Ez az emlék az enyémek közül is előhozott egyet. Én ugyanis már láttam hatalmas árvaszúnyog felhőt.
A 80-as években minden nyáron vitorláztunk egy hetet a Balatonon – kölcsönzői hajókkal.
Emlékszem, volt egy nyár, amikor rengeteg volt az árvaszúnyog. Nagyobbak voltak, mint az addig ismert szúnyogok, és zöld színük volt.
Nem csíptek, csak kellemetlen volt, hogy ott voltak mindenütt. A tetemeik tömegével lebegtek a víz tetején. Hatalmas rajokban repültek, és alkonyatkor ellepték a hajó vitorláit és a fehér fedélzetet is. Balesetveszélyes volt az agyontaposott szúnyogoktól csúszós fedélzet, és ha nem vigyáztunk beszéd közben, még a szánkba is berepültek.
Kíváncsi lennék, hogy a Uriah Heep tagjai mennyit nyeltek le belőlük. Nem lehetett kellemes ilyen körülmények között koncertezni!
Azért is köszönöm a hozzászólást, mert így rájöttem, hogy a Uriah Heep nevét következetesen rosszul írtam, nem tudom, miért 🙁 De már javítottam 🙂
Észre se vettem! 🙂
Én sem, de vsz.én már a javított verziót olvasom.
Még nem futottam bele ilyen mértékben, ahogy Ti, de volt hozzájuk szerencsém. Nagyon zavaró, de ha az ember olyan kontextusba teszi, hogy miért kellenek, akkor csak ki kell bírni, vagy el kell kerülni a rajzási időszakot. Nagyon szerettem a Uriah Heep zenéjét- de jó , hogy hoztad őket a compó horgászattal együtt:-)). A lápi antropoidos írás is nagy kedvenc. Az ember szinte el is hiszi, hogy vannak ilyen furcsa lények.
Ó, Uriah Heep, gimis osztálytársam imádta őket, èn kevésbè, bocs.🙂