Tartjuk a havasi formát: tüzesfejű királyka és búbos cinege a kertben!
Újabb öröm a kertben. Ma (2024.10.16.) az írás és szerkesztés közben tartottam egy őrült rövid, három perces szünetet. Ki sem mentem az udvarra, de még a konyhába se baktattam le (de mindjárt lemegyek megint egy kávéért), csak épp kiléptem a könyvtárszoba erkélyére, hogy kapjak egy kis késő őszi, erdei levegőt, meg természetes szűrt fényt.
Elsőként az tűnt fel, hogy egy csuszka szálldos a régi szárny háztetője és a szomszédos telek között. Mint kiderült – és ahogyan erről írtam már korábban itt – mivel a szomszédban valaki megkezdte az etetést, a csuszka jó szokása szerint ezzel egyidőben hozzáfogott a spájzoláshoz, és a szomszéd etetőjéről a napraforgót az én régi házam cseréptetője alá kezdte el felhalmozni (ennek fognak örülni az egerek is).
Amúgy is jó mozgás van az udvarban, főként az Angolkertben, az Őskökényesben, és esetenként a Kiskarámon. Most is sok cinege volt, és rigók, és füzikék (az október énekesmadarakban és énekesmadár-ritkaságokban, főként ritka füzikékben az egyik legérdekesebb, leggazdagabb hónap), énekelt a vörösbegy, aztán megláttam a ház délnyugati sarkán álló nyírfán egy apró, füzikeszerű madárkát, erős, rikító, fehér szemsávval. Sokat forgolódott, ahogy az ilyen apróságoknál az megszokott, ezért kellett 10-15 másodperc, hogy lássam:
tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus).
Többször is írtam már róla, bár a legtöbb kertben ez a madárka nem fordul elő. Először is azért érdekes, mert Magyarország és Európa legkisebb madara fajrokonával, a gyakori sárgafejű királykával együtt. Erről is olvashattok egy cikket itt.
Másodszor azért érdekes, mert viszonylag ritka. Nálam szerencsére rendszeres átvonuló, épp ilyenkor, októberben a leginkább. Novemberre, november végére szinte mindig tovább állnak az utolsók. Ide feltehetően az Alpokból és Kárpátokból lehúzódó, majd dél felé elmozduló madarak érkeznek.
Ráadásul – és ez már csakugyan kiváltság – azon rendkívül kevés kertek egyike a miénk, ahol fészkelőként is jelen volt, legalábbis 2023-ban. 2024-ben tüzesfejű királykát nem észleltünk fészkelési időben, ellenben sárgafejűt igen. Szóval az is lehet, hogy mindkét királykafaj költött már a háznál, és ez egy kerttől valóban ritka szép teljesítmény. Legalább annyira, mint az, hogy a fenyvescinege 2022-es megtelepedésekor (és 2023-ban is) egyszerre 5 cinegefaj fészkelt a birtokon. Az idén ez kis híján 6 cinegefajra módosult (ami abszolút rekord lett volna, ennél több fészkelő cinegefaj ugyanis nincs Magyarországon), mivel 2024 tavaszán költési időben pár napig egy kormosfejű cinege énekelt szintén az Angolkertben.
De nagyon elkalandoztam. Van viszont egy másik, biztosan alpesi, alhavasi, fenyvesekhez köthető fészkelőnk a birtokon, ez pedig a búbos cinege. Ő szerencsére 2024-ben is itt volt, mint fészkelő, és a tüzesfejű királyka után egy perccel ő is felbukkant, a ház északkeleti oldalán a ház sarkán álló, több mint 30 méter magas lucfenyőn.
Sokszor említem, hogy a mi kis természetvédelmi területünk sok szempontból mutat alpesi, hegyvidéki, alhavasi jellegzetességeket, s nemcsak a madarak terén. Több olyan hegyvidéki éjjeli lepkénk is van, akiket leginkább a szubalpin Őrségben vagy a Bükkben találni meg (apáca púposszövő vagy a rendkívül nehezen határozható szürke szigonyosbagoly, de akiről megbízható bizonyító fotónk van), vagy kétéltűek közül a gyepi béka, és az ország legritkább kétéltűke, az alpesi tarajosgőte.
Így tehát azt mondhatom ma: a birtok, főként az Angolkert, továbbra is hozza az alhavasi, alpesi hangulatot – már csak néhány keresztcsőrű vagy zsezse kellene (zsezsék tavaly voltak, keresztcsőrűek az idén is már).
Miért is jó és fontos ez nekünk?
A tüzesfejű királyka átvonulása újabb adat a birtok szubalpin ökoszisztémájához, és ha rendszeresen átvonul itt továbbra is, az megnöveli az újabb fészkelés esélyét. De tőle nemsokára – valószínűleg – búcsút vehetünk, nem maradnak itt télre. Akkor se, ha enyhe telünk lesz megint.
A búbos cinege viszont nagyon masszívan van itt az Angolkertben. Hónapok óta naponta látni, ez pedig azt jelenti, hogy ha és amennyiben ez így is marad – maradjon így, kérünk téged Gaia! –, akkor ha elindulnak az közvetítések a madárbalkonról (várhatón november elsejével), a búbosokat is láthatjuk. S mennyire szép és jó volna, ha a mindennapok rész lehetne a madáretetőn filmezett, fotózott, kommentált búbos cinege, egészen 2025 tavaszáig.
Legyen így – vagy így valahogy!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Királyka néha itt is előfordul, már ma is halottam “cincogni”, (még a tamariska bokrokban pókászik) de egy búbos cinegéért adnék tíz házi verebet. 🙂
Lehet, hogy ha gyakrabban tartanál ilyen rövid, háromperces szüneteket, már a zsezsét is megpillanthattad volna? 🤔🙂
Többet kellene kint lennem, ez tény. Ma voltam is többet és többször, és holnap hajnalban a lapostetőről akarok megfigyeléseket és fotózást végezni.