Miért mohó a csuszka? | A madáretetők titkai
Csaknem minden madárfajról tudunk valamit, amit csak kevesen tudnak. Minden madárfaj – sőt minden faj a Földön – rejtvények és titkok tárháza. Gondoljunk arra, hogy az ember több ezer éve igyekszik kiismerni önmagát, és még ez a munka sem ért véget. Azon túl, hogy a Homo sapiens jó ideje önmagát tartja a legérdekesebbnek, semmi sem utal arra, hogy más fajok kevésbé volnának érdekesek, sőt: az utóbbi két évtizedben rendre az derül ki más fajokról, hogy alaposan alulértékeltük őket.
40 éve
hogy szakadatlan kíváncsisággal megyek a madarak után, újabban pedig megteszek mindent azért, hogy ők „jöjjenek utánam”, hozzám, a kertembe és udvaromba, ligetembe és nádasomba; 40 éve olvasok róluk, beszélgetek róluk, írok róluk, de még ma is mindennapi tapasztalatom, hogy egy faj elmélyültebb megismerése nem alagsori ablakot, hanem egy katedrális grandiózus kapuit nyitja meg számunkra, melyen keresztül beléphetünk a bioszféra szentélyébe újra és újra.
Most egy olyan madarat mutatok, akivel bárki találkozhat, s ott lehet egy madáretetőn is. Fogadjátok szeretettel, osszátok meg másokkal is!
Nyilván akadnak köztetek olyanok, akik rendszeresen etetik a madarakat. Sok etetőn felbukkanhat a csuszka is, és ha felbukkan, azt tapasztaljátok, hogy a csuszka talán a legszorgosabb, „legmohóbb” madárvendég. Megállás nélkül sürög-forog, ráadásul egyszerre több, néha 3-4 napraforgóval távozik, de csak azért, hogy rendkívül gyorsan visszatérjen.
Ezeket a magokat nyilván nem eheti meg ebben a tempóban, de akkor miért hordja el esetenként az utolsó magot is?
Madáretetős emberek megszokták, hogy az aprónép állandóan pörög, de még közöttük is feltűnően hiperaktív a csuszka. Rendben van, hogy egy énekesmadár gyakorlatilag mindig éhes, de a csuszka úgy viselkedik, mintha minden percben az életéért küzdene. Gyakran akkor is az etetőn sürög-forog, ha más nincs ott.
Joggal merülhet fel bennünk a kérdés:
Hogyan lehet a csuszka éjjel-nappal ilyen végzetesen-viharosan éhes?
Valójában nem az. Kevesen tudják, de a csuszka a madarak mókusa. Trükkös jószág sok szempontból, s abban is különbözik a többi etetőre járó madártól, hogy raktárokat tart fenn. Az elhordott magokat titkos helyeken felhalmozza. Volt olyan tél, hogy megkerestem, hová hordja a magot. Egy mesterséges odúban bukkantam rá a készletekre – s az odú csordultig volt már napraforgóval.
A csuszka, épp ahogy a szajkó vagy a mókus, raktárokat készít. Nem mohó, hanem előrelátó. Amíg táplálékbőség van, igyekszik mindent elspájzolni, így közeli odvakban, hasadékokban halmozza fel a magot, hisz nem tudhatja, hogy a madáretetőn egész télen gondját viselik.
Ebben a videóban pedig az is jól látszik, hogyan gyűjt a csőrébe több magot:
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madáretető
még több “Kert és vadon”
Bölcs előrelátás? Kapzsiság? 🐦
November elején ő jött elsőnek az etetőre, akkor még egyedül, mostanában ketten vannak, látszólag békében. Lehet, hogy ez már mátkaság? Olyan szédületes mozgásúak, hogy lehetetlen lefényképezni őket. Egy nagy fenyő törzsén van az etető, azon lefelé csúszkálva mennek be a magért.
Érdekes, sosem gondoltam hogy emiatt “pakol fel” amikor az etetőn van. Mi is rendszeresen etetjük a madarakat, és azt vettük észre, hogy a barátcinege is 2, 3 db szotyival távozik. Többször láttuk, nem egy alkalom volt. Erre lehet magyarázat a sima mohóság vagy ők is spájzolnak valahol? 🙂