Könyvfesztivál, perspektívák

könyvfesztivál lead

Könyvfesztivál, perspektívák


Szombaton valamivel fél hat után érkezem az ipari romantika egyik csodálatos fellegvárába, a Millenárisra. Új perspektívákat keresve jöttem, és ennek jegyében most először fel is megyek az átkötőhídra abban a reményben, hogy fentről jó fotótémának kívánkozik a lenti pezsgés.


Zöldfal a híd alatt, ez még nem a lenti pezsgés

Fotó: Mara

Végül nem sikerül fentről jó fotókat lőnöm, viszont a hídról leérve rögtön szembe ötlik a Nemzeti Táncszínház előtt kígyózó sor: Jón Kalman Stefánsson dedikál. Ő az idei fesztivál külföldi (izlandi) sztárszerzője, aki már hatodik alkalommal jár Magyarországon. Szeretjük a skandináv irodalmat, ami abból is látszik, hogy a norvég Jo Nesbo, az északi krimik egyik legjobbja is itt volt, aki viszont a médiazajban mintha kissé háttérbe szorult volna. Hozzám például csak most utólag jutott el a hír, hogy személyesen mutatta be a Vérségi kötelék című, legújabb könyvét, amit valószínűleg meghallgatok majd hangoskönyvként.


Fotó: Mara

Irodalom vs. társadalmi felelősségvállalás

Stefánssont gyakran kérdezik a hírportálok politikai témákban, és az ezzel kapcsolatos mondatait gyakran ki is emelik a címekben, ami félrevezető lehet, és egy aktivista író képe bontakozhat ki belőle. Pedig egy interjúban azt mondta, hogy az írók esetében a legfontosabb, hogy jó könyveket írjanak, és nem várhatjuk el tőlük, hogy társadalmi témákban is megszólaljanak. Ezt én is így gondolom. Noha persze érdekes, akár fontos is lehet, hogy az írók a lét általános jelenségeinek közepette általános társadalmi jelenségekre is reflektáljanak irodalmi eszközökkel, ahogy tette ezt Orwell, Huxley vagy Kafka, az aktuálpolitikai állásfoglalás, ideológiai átitatottság, főleg, ha az népszerűségnövelő céllal történik, nem biztos, hogy jó irány a művészi függetlenség szempontjából.


Nagyon mennek a merchök, fotó: Mara

Sally Rooney ír írónőt például, akinek Intermezzo című könyvét sokan várták idén, sokan kritizálták éppen azért, mert a könyveinek nem tesz jót az ideológiai átitatottság. Nesbót viszont sokkal inkább kérdezik a regényeivel, mint a politikai véleményeivel kapcsolatban, igaz, ő nem a klasszikus értelemben vett szépíró.


Fotó: Mara

A ChatGPT szerint az irodalomban egyre nagyobb szerep jut a társadalmi felelősségvállalásnak, és a fiatalok is egyre jobban igénylik ezt. Nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre biztos, hogy nem ez az egyetlen erőteljes irányzat. Mert itt vannak a fiatalok, akik az irodalomtól nem mást, mint szórakozást várnak. Erről tanúskodik a következő hosszú sor épp átellenben, a Handmade by Julie Scott standjánál, ahol már háromnegyed 6-tól gyülekeznek az emberek Vörös Viktória és Orgován Ramóna dedikálására.


Fotó: Mara

Művelt Lányok by Julie V. Scott

Bevallom, én itt egy számomra teljesen új és tökéletesen ismeretlen világba csöppentem, ami ugyan már küldözgette a jeleit Facebook-csoportokon és Goodreads-listákon keresztül, eddig nem vettem komolyan. Most azonban rájöttem, hogy itt bizony komoly erővel állunk szemben.

Mindkét fiatal szerző már tizenévesen elkezdett szórakoztató romantikus könyveket írni a kortársainak, regényeiket pedig a furcsa módon ódon hangzású Művelt Nép Kiadó adja ki, melyet a Szilvásy György volt polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter alapított. Elképesztően érdekes találkozás ez a múlt és a jövő között. Utóbbit az említett szerzők mellett a Handmade by Julie V. Scott is képviseli, amit szintén egy fiatal lány, a huszonhat éves Reha-Visnyei Veronika Júlia alapított. A márka olyan, kellemes és hasznos kiegészítőket árul az olvasáshoz, mint például könyvjelzők és a különböző regények hangulatának megfelelő illatgyertyák (egészen eredeti ötlet szerintem, noha a dizájn nem teljesen az én világom). A girl power és a vállalkozóvá váló, önmagukat menedzselő fiatal lányok helyet követelnek maguknak a könyvpiacon és a kollektív tudatban.


Fotó: Mara

Az önmenedzselő fiatal szerzők egészen elterjedtek már ebben a korosztályban. Saját magukat a közösségi médiában influenszerként építik és követőket gyűjtenek, akik utána meg is veszik a könyveiket, melyeket vagy magánkiadásban, vagy erre szakosodott online kiadóknál adnak ki.


A Bookline komolyan vette a feladatot, és igazi fesztiválhangulatot teremtett

Az indie mennybe megy

Bár ez a fesztivál főleg a nagy kiadókról szól, egyre jellemzőbb trend, hogy a fiatal szerzők keresik a függetlenséget, és ki akarnak maradni a nagy hálózatokból és a nagy sarcokból, amiket a kiadók és terjesztők vesznek le a bevételből. Nyugaton már régóta jellemző a független, vagyis independent, indie alkotók dicsérete, szinte minden útleírás arra bátorít, hogy az adott városban keressük fel az indie könyves, zene vagy ruhaboltokat. Most itthon is megjelenni látszik ez a tendencia, ami máris érdekes folyamatokat indított el a könyvpiacon.


Fotó: Mara

Felmerülhet persze, hogy milyen hatással van ez az egyébként sem túl nagy minőségi elvárásokra. Az egyre nagyobb dömpingben egyre nehezebb szűrni. Itt a könyvfesztiválon sem egyszerű eligazodni a hatalmasan gazdag kínálatban, azt sem tudom, hogy mihez nyúljak. A tájékozódást pedig nagyban nehezíti a tömeg. Bár fesztiválnak hívják, felszabadult fesztiválhangulatról szó sincs: ez egy koncentrációt és elmélyültséget igénylő műfaj, a legtöbben pedig átszellemülten kerülnek egyik könyv hatása alól a másik alá, vándorolnak transzban egyik standtól a másikra.


Fotó: Mara

Elképesztően ingergazdag a környezet, rengeteg az információ

A könyvfesztiválra úgy érdemes jönni, hogy az ember már előre átböngészi a kiadók kínálatát, és tudja, hogy mibe akar beleolvasni, kivel akar találkozni, milyen előadást akar megnézni. Nekem sajnos nem volt időm rendesen felkészülni, így leginkább csak a benyomásokat gyűjtöm. Ugyanakkor a helyzetemet az sem könnyíti meg, hogy iszonyúan kritikus és válogatós vagyok még kompromisszumokkal együtt is.


Fotó: Mara

Rengeteg a rossz fordítás és a szépirodalomban sem kell sokáig keresni a közepes minőséget. Ha pedig valaminek vállalható a stílusa, akkor meg a témája nem mozgat meg, szóval abszolút nem én vagyok az ideális közönség. De látom, hogy sokan vannak, akik nem tudják már hová pakolni a könyveket, amiket megvettek, szóval úgy tűnik, a könyvnek még nem áldozott le. Találok azért én is néhány érdekességet itt a fesztiválon, főleg klímatémában, amiket külön bemutatok majd.

A Libriből néhány éve kivált Openbooks standjánál megpillantom a mosolygós Kepes Andrást, és váratlanul “megörülök” neki, rámtörnek az emlékek. A ’90-es években még gyerekként néztem és szerettem a Desszert című műsorát. Aztán a következő hírek már arról szóltak, hogy rákbeteg lett, és sokan aggódtak miatta. Majd szerencsére felépült, én pedig azután már nem követtem a munkásságát. Most viszont itt áll és már 76 éves, amit egyébként meg nem mondanék róla. Idén egy regénye jelent meg Két macska voltam címmel. Szintén most dedikál Spiró György és Kőváry Anett, aki újságíró-műsorvezetőből vette az irány a jóga felé, és igen nagy érdeklődés övezi az erről szóló könyvét.


Fotó: Mara

Jól mutat majd a Bookstán, Booktokon?

Sok standot úgy alakítottak ki, hogy be lehet menni, mintha egy miniatűr könyvesboltban lennénk. Ami még feltűnő, hogy senki nem furcsállja, ha az ember fotóz, videóz, és a köszönés sem feltétlenül elvárás, az eladók sem érzik szükségét. Pár (jó pár) éve még nem volt ilyen “laza” a hangulat. Az egyik munkatárs viszont, amikor látja, hogy fotózom az egyik könyvespolcot, kedvesen beszélni kezd a könyvekről. Eredetileg azért akartam lencsevégre kapni, mert jól mutatott, de most azt is megtudom, hogy ez egy klasszikus krimisorozat része. Mivel a krimi a gyengém, nem kizárt, hogy közelebbről is megismerkedem majd velük. Meg is mutatja, melyik a sorozat első része, és tartja nekem, hogy le tudjam fotózni. Igazi marketinges véna.


Fotó: Mara

A közösségi médiumokban külön könyves szegletek alakultak, az Instán a Bookstagram, a TikTokon a BookTok, és sorra készülnek az irodalmi tartalmak, ahol persze a külcsín is fontos.

A másik feltűnő trendet a mindenféle tárgyak, merchök, kiegészítők képezik, első helyen a vászonszatyrokkal, de találni kitűzőket, könyvjelzőt, írói kézírásos bögrét, nesszeszert.


Fotó: Mara

És ami a kedvencem: az írók iratainak boritójával készült jegyzetfüzetek: Füst Milán igazolványa, Csáth Géza leckekönyve, Márai Sándor útlevele, Móricz Zsigmond vasúti bérlete.


Fotó: Mara

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több könyv

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Megjelentek Kertész Imre feljegyzései

Megjelent Kertész Imre Lét és írás. Feljegyzések 1959-1973 című kötete. A Sorstalanság című regény keletkezéstörténetét árnyaló mű a korábbi forrásoknál…Tovább

9 hozzászólás

  1. Nagyon klassz ez a színes rendhagyó forgatag. Nagyon jól teszik a fiatalok, hogy a könyvkiadásban is új utakon mennek. Imádom a skandináv krimiket, meg a belőlük készült összes filmet ami fellelhető már meg is néztem. Brutál pszichó mindegyik, sosem hittem, hogy ott fent északon egy eldugott tanya pl. milyen borzalmakat rejt, ebben a dánok az élen járnak. Jo Nesbo, Camilla Lackberg, vagy Jussi Adler Olsen- klassz könyveik vannak én is imádom a krimiket. Az influenszeres lányok könyveiből a ” Nem akarok bele szólni “pl. talán már 2 éve nagy siker volt, én is azonnal megvettem és azonnal ki is olvastam. A Jón Kalman Stefansson “Ásta”c. könyvének több mint felén túl vagyok- mit mondjak, nem rossz egy vasárnap délutánra. Fontos problémáról ír, az északiak alkoholizmusából adódó többgenerációs problémákról, vagy a korai szeparációból adódó életutakról amiben függőség, depresszió , öngyilkosság is jócskán benne van. Szóval jó a könyv, azt hiszem el fogom olvasni a többit is. Klassz fotókat csináltál. Nem tudom az Akadémia kiadónál jártál-e, én a Buzsáki György “Agyunk belső nyelve ” könyvére vadászom, most jelent meg magyarul, Amerikában már 2019-ben sajnos eddig csak elektronikusan volt itthon elérhető. Totál megdönti amit eddig az agyi funkciók, leginkább a memória szerveződéséról tudtunk. Jól klappol az egyik itteni cikkedhez, ami halak reakciójáról szól a zenére-háááát- , szóval az nem is úgy van hogy külső inger és reakció, hanem “belülről kifelé a meglévő mintázatokból választ az agy – nagyon érdekes- itt a link.
    https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

    1. Author

      Úgy látom, eléggé képben vagy a skandinávokkal, felírom
      a többi szerzőt is, jól fog jönni, amikor épp nincs ötletem, hogy mit olvassak. 🙂

      Az Akadémiai kiadó nem rémlik, szerintem az valahol kimaradt, de ez a könyv nagyon érdekesnek hangzik, köszi a linket!

      Azért ez elképesztő. Az ember ezek szerint tényleg “azt látja, amit látni “akar””..

  2. Köszönöm ezt a színes beszámolót, Mara! 🙂
    Nálam ez a fesztivál idén nagy valószínűséggel kimarad, így aztán pláne hálás vagyok.

    1. Author

      Nagyon szívesen, örülök, ha valami kicsit elhozhattam neked a fesztiválból. 🙂

  3. Elképedtem a sok újdonságon, Mara, köszi, hogy megmutattad.
    Három dolgot emelnék ki: Az önmenedzselő fiatal szerzőket és velük a Handmade By Julie V, Scott kiadót, ha jól értettem, A függetlenedő indie – szerzőket és itt a koffert a végén, az írók kéziratainak nyomataival, ami a legjobb értelemben vett “vásári” jelleget adott ennek a hatalmas kavalkádnak. 🙂

    1. Ha már Jón Kalman Stefansson, ma a Csorba Győző könyvtár oldalán jelent meg egy verse, amit egy tegnap esti rendezvényen hangzott el.
      Ide másolom, ha soknak találod, töröld ki légy szíves!

      Van-e igazi élet
      A tizenhatodik századról olvasok,
      várom, hogy lefőjön a kávé,
      közben Nina Simone énekel a másik
      nőről. November van,
      reggel, a sötétség odakint,
      akár egy hegység
      A másik nőről énekel,
      aki álomba sírja magát,
      lelkében hegyekké
      nő a sötétség
      dúdolom a dallamot,
      várom már a nappalt,
      de hirtelen fájó szomorúság ébred bennem
      Nem tudom, mi az oka,
      a tizenhatodik század, amit arról olvasok,
      vagy Nina
      és a sötétség
      bár lehet, hogy a másik nő,
      a másik férfi
      és lehet, hogy
      a kételkedés
      hogy vajon az ember azt az életet éli-e
      amit neki szántak
      és a mélyben moccanó
      szomorúság
      talán a fájó hiánya
      mindannak, amit
      soha nem fogunk megélni
      a hiánya
      azoknak, akiket
      valamikor,
      valahol
      ölelnünk, csókolnunk, szeretnünk kellett volna
      A másik nő,
      a másik férfi
      és a szomorúság
      hegyekké nő bennünk
      mert fáj az élet
      amit nem élünk
      Ez a vers is a szerző Versek című, most megjelent kötetében található, fordította: Egyed Veronika, 2024, Typotex Kiadó

      1. Author

        Dehogy sok, köszi szépen, hogy megosztottad! 🙂

    2. Author

      Ezek mind nekem is teljesen újdonságok voltak. 🙂 Örülök, ha tetszett a beszámoló! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük