Új fészkelő madárfajunk van, tőkés réce fiókái úszkálnak a Hód-vízen!
53 nap telt el azóta, hogy a markoló az első adag földet kivette a rétből. 53 napja annak, hogy a kétéltűek megmentése érdekében elkezdtünk duzzasztott patakszakaszokat csinálni. Persze abban a reményben, hogy ezzel a munkával egyszer eljutunk arra a szintre is, ahol már a madárvilágra is jelentős hatással lesznek a vizeink. Ezért aztán nagyon örültünk akkor is, amikor három nappal később már észleltük az első vízimadarakat; és akkor is, amikor a duzzasztott vizeinken rendszeressé vált a tőkés réce.
Bár a tőkés réce Magyarország leggyakoribb récefaja,
a birtokon csak alkalmi vendég volt, általában a légtérben tettek egy kört a szomszédos tóról. A közelben akadtak fészkelések. 2024 májusában egyetlen fiókát vezetgetett egy tojó a záportározón. Később, júniusban pedig kissé távolabb, a belvízen vezetgetett egy tojó hat kiskacsát. Mivel a birtok nem volt vizes élőhely, hisz a patakunk vízjárása kiszámíthatatlan volt, s többnyire alig pangott az alján némi víz, tőkés récét évente mindössze 2-3 alkalommal vertünk fel róla. Fészkelésére esély sem volt. Más récefaj csak egyszer fordult meg a patakon. 2020 tavaszán, amikor az első kis duzzasztást csináltuk akkor még kézi erővel. A „Hód-gát” elkészítésének másnapján, 2020.04.14-én láttunk egy pár csörgő récét.
Most viszont fordult a kocka.
Most már nehéz úgy végigmenni a parton, hogy ne találkoznánk tőkés récékkel. Legalább három párnak kell lennie. Nem feltétlenül a patakon, hisz a récék egyetlen vizes élőhelyként kezelik a birtok új víztesteit, és a szomszédos tavat, illetve a víztárolót. Mindenesetre több esetben is láttunk 6 madarat (3 párt), illetve nem egyszer találkoztunk a gácsérokkal, amint kötelékben, a tojók nélkül bandáznak (ilyenkor a tojók nyilván már kotlanak). Nem voltunk biztosak abban, hogy bármelyik tojó konkrétan nálunk épített fészket, abban viszont minden nappal egyre biztosabbá váltam, hogy fel fognak bukkanni kiskacsákkal.
Azt is jeleztem előre, hogy az eddigi munkánknak erős igazolása lenne, ha ez tényleg bekövetkezne. Nyilván jelentős fegyvertény, hogy sikeres gyepibéka-szaporulatról számolhattunk be már az első hónapban, és az is siker, hogy a kiszáradó belvízből átmenthettünk 12 ezer ebihalat. Siker az a rengeteg gőte és hal is, amit az utóbbi egy hónap során fogtunk, de azért szívet melengető ez az új visszajelzés is, amit ezúttal a madárvilág ad, és nem halak vagy kétéltűek.
2025.04.23-án a szokásos varsaellenőrzésre érkeztem a Hód-vízhez.
Ez a birtok kellős közepe. Alig értem a partra, a szemközti bozótból egy tőkés réce tojó vetette magát a vízre, és sietve az abban álló bokrosokba úszott, s szinte ugyanabban a pillanatban 7-8 frissen kelt kiskacsa is. Sokszor neveltem napos kiskacsákat, így meg tudom ítélni, hogy milyen idősek. Ők még egészen kicsik, legfeljebb 1-2 naposak. Talán a fészek is ott van valahol a Hód-gát környékén, hisz gyakran találkoztam ott egy tőkésréce-párral. Sokszor onnan tudtam, hogy ott vannak, mert a szürcsölgetésüktől és tapicskolásuktól zavaros volt a patak vize.
A kis család annyira ügyesen vette be magát az ágak közé, hogy tisztességes fotót sem tudtam róluk csinálni, de nem is akartam. Féltem, hogyha sokáig zavargatom őket, még a végén a tojó átviszi a csipetcsapatot a szomszéd birtokra. Ezért beértem pár rosszul sikerült képpel, meg egy videóval, amelyen látható a Hód-víz is, mintegy bizonyítva: valóban a birtokon fotóztuk a kiskacsákat.
Sok érdekesség és meghökkentő eredmény után most végre már azt is elmondhatjuk: új vizes élőhelyeink új fészkelő fajt is adtak a birtoknak! Pedig talán épp azt a legnehezebb elérni a madaraknál, hogy újabb faj telepedjen meg. Megtalálni könnyebb őket. Bármikor átrepülhet felettünk egy batla vagy egy havasi sarlósfecske, és püff, máris van egy új fajunk. De rávenni őket arra, hogy itt rakjanak fészket, itt neveljék az utódaikat, az egészen más tészta.
Mégis, erősen reméltük ezt. De azt kevésbé, hogy az első új fészkelőhöz elég lesz 53 nap. És ez csak a kezdet. Amint beáll az egyensúly a Nagypatak mentén, a mocsárréten és a Kisberekben, várhatóan újabb fajok jelennek meg, köztük újabb fészkelők is. Legalábbis ezt reméljük. Hamarosan hozunk is egy összefoglalót arról, hogy terveink szerint pontosan milyen hatással lesznek a vizes élőhelyeink a birtok madárvilágára.
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Micsoda öröm látni pici buksifejüket ott a bozótban 🦆🦆🦆
A tojàsokat milyen fészekbe teszi a vìzen, vagy az nem is ott van, hanem a vizes helyen a növények között a parton vagy a partközelben valahol?
Készíthetnek fészket a vízen is (a tojó együtt épít a gácsérral, csak a kotlás idejére marad magára), mondjuk egy zsombékon, kisebb nagyobb szigeteken, zátonyokon a sásba, a nádba, a fűbe rejtve. De a parton is, jól eldugva egy rönk alá, egy sás tövében, de akár elfoglalhat magának üreget, akár fa odvát is, viszonylag magasan is. Ilyenkor a kiskacsák az odúból kiugrálnak (ahogyan az apácalúd fiókái is leugrálnak a szikla szirtekről).
https://centauriweb.hu/pokoli-megprobaltatassal-kezdodik-az-apacalud-elete-video/
Városban fészkelő párok rendszeresen foglalnak el virágládákat. Szóval rendkívül változatos helyekre fészkel, nem válogatós, vagy úgy is fogalmazhatunk: kimondottan leleményes. Talán nem véletlenül ő a leggyakoribb réce 🙂
„Városban fészkelő párok rendszeresen foglalnak el virágládákat”- micsoda meglepetés lenne egy szép napon egy fészkelő réce a teraszomon. Kár, hogy nem a patak partján lakom.