Máris befejeződött a béka és- gőtementés a belvízről! | Videók
Ez egy édeskeserű történet. Azért álltunk neki ádáz elszántsággal az idén a vizes élőhelyek létrehozásának, mert láttuk, hogy a birtokon és a környéken élő kétéltűek nagy bajban vannak és pórul járhatnak az idén is. 2025 elején a megszokott helyeken nem volt víz. Később telítődött a belvíz és a záportározó, amiről részletes beszámolót hoztunk látványos képekkel itt.
A birtoktól körülbelül 200 méterre eső belvíz valószínűleg évtizedek óta fontos szaporodóhely a gőték és békák számára. Ugyanakkor az egyre szárazodó tavaszok békacsapdává teszik. A békák és gőték megszokásból odajárnak petéiket lerakni, csak épp már nem marad meg a belvíz annyi időre, hogy a lárvákból kis békák és gőték fejlődjenek. Vagyis beleszáradnak a pocsolyákba.
Az idén akadt egy huzamosabb esős időszak,
amikor a belvíz feltöltődött. Már korábban is petéztek bele békák, de a feltöltődés után megjelentek benne a levelibékák és pettyes gőték is, később pedig az első ebihalak. A belvízben láttam az első ebihalakat 2025-ben, igaz egy nappal később már a saját vizeinkben is megtaláltam őket, elsőként a Tőzeg-tóban (ez volt az első eset a birtok 25 éves történetében, hogy ebihalat találtunk).
A monitorozás része volt a belvíz is, mint fontos szaporodóhely, ám húsvét előtt pár nappal (04.18-án), már nem lehetett belerakni a vízbe a varsát, az annyira összezsugorodott. Előtte pedig a varsa leginkább ebihalakat fogott, és semmi mást. Ezért elkezdtem az ebihalak költöztetését, mentését. Három alkalommal szállítottam át hozzánk ebihalakat. Az első két alkalommal azokat, akiket a varsából szedtem ki, s még szedtem hozzájuk a gyűjtőüvegembe. Harmadik alkalommal már – látva a vízszint csökkenését – egy nagy vödröt vittem le, és abba annyi ebihalat fogtam össze kis hálóval, amennyit csak bírtam.
- 2025.04.17.-én körülbelül 1000 ebihalat hoztam át.
- 2025.04.18-án szintén 1000 ebihalat.
- 2025.04.19-én viszont körülbelül 12 ezer ebihal kerülhetett a vödörbe.
A mentett ebihalakat nem akartam keverni a saját ebihalainkkal,
és mivel csak a Tőzeg-tóban találtam saját ebihalakat, ezért a mentetteket a Pelso-tóba raktam. Hetekkel ezelőtt is az volt a terv, hogy a Pelso-tavat használjuk majd mentésre, mert abban találni a legnagyobb kiterjedésű sekély vizet (ez hasonlít a leginkább a belvízre), épp ezért rendeztük be már egy hónapja ágakkal és tuskókkal. A két első transzport után úgy ítéltem meg, hogy máris nagy az ebihal sűrűség a Pelso-tóban, ezért a harmadik, minden korábbinál népesebb csapatot a Forrás-tóba helyeztem ki. A Forrás-tó víztömege a legnagyobb, és talán ezért alkalmasabb egy jelentősebb ebihal tömeg befogadására.
Fontos cél volt, hogy sehol ne legyen túl sűrű az ebihalállomány, mert az megkönnyíti a ragadozók dolgát. Az ebihalakra ugyanis számos ragadozó vadászik, elsősorban vízi rovarok. Halak is, de épp a kétéltűek védelmének érdekében nem telepítettünk halakat. A vízi rovarok jelenlétét viszont nem tudjuk kizárni. Egyébként is természetes, ha a vízi rovarok megtizedelik az ebihalakat, de azért kedvezni nem akarunk nekik. Főként addig nem, amíg a kétéltűink állománya nem erősödik meg.
Összesen tehát körülbelül 14 ezer ebihalat mentettünk át a Kisberekbe.
A Nagypatak duzzasztott vizeiben volt a legélénkebb a békanász, ott rakták le a legtöbb petecsomót is, főként gyepi békák, kisebb részben mocsári és erdei békák. Becslésünk szerint ott további 60 – 120 ezer ebihal kezdte meg az életét a húsvét előtti napokban. E becslés számtani közepét véve (90 000), és összeadva a mentett ebihalakkal, jelenleg a birtok 104 ezer ebihalnak ad otthont.
Szomorú hír viszont, hogy mivel húsvétkor nem voltunk itt, két napra leálltunk a belvízi mentéssel. Csodálkoztam ugyan, hogy milyen erős tempóban tűnt el a víz nagy része a belvízből, de nem hittem, hogy két nap alatt képes elillanni a maradék víz is. Szombaton még legalább 10-12 méter hosszú volt a belvíz. 2025.04.22-én reggel érkeztem ismét vödörrel, és azzal az elhatározással, hogy a maradék vizet is megszűröm és a hátramaradt ebihalakat is áthozom hozzánk, de legnagyobb megdöbbenésemre aznap reggelre az utolsó csepp víz is elpárolgott, és a hátrahagyott ebihalak sajnos elpusztultak.
Rendkívül nehéz megbecsülni,
hogy az ebihalak hányadrészét mentettem ki, de talán úgy 40-50 százalék lehetett. Sajnálom persze azt a szaporulatot, ami így kiesett, de okultam az esetből, és legközelebb még éberebb leszek. Miután a belvíznél legjobb szándékunk ellenére is elvesztettünk néhány ezer ebihalat, délután Marával együtt átmentünk a zárportározóhoz ellenőrizni az ottani helyzetet. Ott is jelentősen csökkent a vízszint, de még messze van attól, hogy kritikus legyen a helyzet. Mindenesetre mostantól folyamatosan ellenőrizzük, annál is inkább, mert igen szép számban úszkálnak benne ebihalak. Így tehát, ha marad az aszály, és a tározó vízszintje tovább csökken, megkezdjük a mentést onnan is.
Ellenőriztük az égerláp-erdőben azt a dagonyát is, ahonnan 2024-ben az első ebihalakat mentettük, akkor még jobb híján akváriumba. Az aszály miatt abba a dagonyába az idén szerencsére már petecsomó sem került. Talán azért sem, mert a közelben a duzzasztott vizeinkbe álltak be a békák, s nem is volt szükségük egy ennyire kicsi vízre. Innen tehát nem kell menteni az idén.
Mindennel együtt, jelenleg több mint százezer ebihal fejlődik nálunk biztonságban. Ha nem fogtunk volna bele a vizes élőhellyé válásba, akkor ez a szám most pontosan nulla volna. Továbbra is naponta ellenőrizzük az összes víztestünket, pár hét múlva pedig már nekiláthatunk egy újabb izgalmas feladatnak: időnként megnézzük majd, hogy milyen az ebihalrajaink fajösszetétele. Ez megint roppant érdekes és értékes adatokat jelent majd a kétéltűfaunánkról.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Miért nem akartad keverni a mentett ebihalakat a sajátjaitokkal?
A cikkben ebihalakról írsz. Olvasom a neten, hogy a gőtéknek lárváik vannak. (Nem értek hozzá!) Velük mi a helyzet? Gőte lárvákat is mentettetek?
A Tőzeg-tóba „természetese úton” is petéztek békák, de csak akkor tudjuk meg, hogy milyen arányban a különböző fajok, ha majd az ebihalakat megvizsgáljuk. Ezért nem akartam közéjük vegyíteni más terültek ebihalait (az torzította volna az eredményeket).
Ami a gőtéket illeti (sajnos ezt kihagytam a posztból), őket is mentettük. Konkrétan 12 pettyes gőtét áthoztam a Pelso-tóba 04.17-én és 18-án (6+6 példányt), mert akkor már látszott, hogy nem lesz nyerő, ha a belvízben petéznek. Gőték azonban már márciusban is voltak a belvízben, talán petéztek is, és talán már lárvák is akadhattak a vízben. De nem jutott arra idő, hogy átbogarásszam a kis háló tartalmát. Válogatás nélkül hoztam mindent és mindenkit, akit tudtam. Könnyen lehet, hogy akadtak gőtelárvák is a szállítmányokban.
Köszi! Egyszer majd kiderül, hogy miket sikerült mentened. 🙂
De jó lenne majd látni, amikor az ebihalból tényleg poronty lesz, és megy mindenki a maga útján.
Az a terv, hogy amint most is pontról pontra figyelünk, mérünk, fotózunk, dokumentálunk és mutatunk mindent, a poronytokat is mutatni fogjuk! Mi is várjuk nagyon! Az megint olyan adatdömping lesz a számunkra, mint amit átéltünk márciusban a gyepi és mocsári békák nagy nászidején.