Kacsanyom és patanyom
Újjá alakul az élet a Nagypatak mentén, és már nemcsak a békák és gőték és halak miatt, és nemcsak azért, mert már mindenütt látni molnárpoloskákat meg keringőbogarakat, s nemcsak azért, mert már a kis tókák is benépesülnek lassan, hanem mert a vadvilág is rááll arra, hogy mostantól más a helyzet itt, mint volt az elmúlt 50 évben.
A vízimadarak megjelenéséről írtam már, bár még nincsenek jelentős fejlemények. A legutóbbi blogban már azt latolgattam, hogy megtelepszik-e a tőkés réce a Nagypatakon, valahol a duzzasztásaink egyikén.
Mindez azért vetődött fel, mert míg korábban évenként csak 1-2 alkalommal láttunk tőkés récét a patakon, az árasztást követően már gyakrabban is találkoztunk velük. A helyzet azóta annyit változott, hogy most már az a ritkaság, ha nem reppen fel előlünk réce valahol. Főként a Nagypatak vizein látjuk őket, de az Árasztó-csatorna elkészítésének másnapján már az Árasztó-csatorna és Árasztó-tóka vizéről is felvertünk egy tőkés réce párt.
Legutóbb pedig 2025.03.25-én az Árasztó-csatorna átjárójában láttunk kacsanyomokat. Amikor már a patakparti iszapban is ürüléknyomokat és kacsanyomokat találunk, azok már egyértelműen jelzik, hogy a tőkés récék nem alkalmilag vannak a vizeinken. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ha sikerül tartani az élőhelyátalakítás irányát és tempóját, előbb-utóbb, akár már az idén is megeshet, ami soha korábban:
s végül egyszer kiskacsákat fogunk látni a területünkön.
A szürke gém már korábban is felbukkant a Kisberekben.
2025.03.26-án már az Árasztó-gázló környékéről reppent fel, vagyis felfedezte a patakot is, amiben napról napra egyre pezsgőbb az élet.
A patakparton pedig napról napra egyre több a vadnyom, főként szarvasok és őzek patanyomai, de borzok, rókák nyomait is gyakran látni. A vadak szép lassan ráállnak arra, hogy már nem lehet bárhol meglábalni a patakot, ezért elkezdtek hosszirányban mozogni, párhuzamosan a patakkal, a hosszú patakparti sétányon, és átkeléshez a gázlókat választják – vagy inkább elsétálnak a duzzasztott szakaszok végéhez, és ahol a patakmeder a régi, vagyis ahol alig van víz, ott kelnek át.
Ennek az is oka lehet, hogy a gázlók nem egészen olyanok, mint amilyennek elképzelnénk. Nem lehet rajtuk átkelni, rendkívül süppedősek (kivéve a kavicsborítású Sakál-gázlót meg a Hód-gázlót). Leginkább egy mocsárhoz hasonlatosak, szóval, átkelni rajtuk még a vadaknak is problémás, ha nem akarnak vizesek és sárosak lenni.
A gázlókat idővel várhatón gazdag vízinövényzet borítja el,
mi pedig majd farönkök segítségével biztosítjuk, elsősorban a magunk számára, hogy a gázlókon mégiscsak át lehessen kelni a Nagypatak bal partjára is. Addig is, ha csak a nyomokat nézzük, jól látszik: a patakpartra koncentrálódik az élet, ahol olyan életközösség van kialakulóban, amihez foghatót nem láttunk az elmúlt 25 évben. Az igazán nagy élet majd a tartós meleg érkezésével, április végén alakul ki, s ma még aligha tudhatjuk, mi mindent hoz nekünk a tavasz második fele, de egy egészen biztos: fogunk látni olyat is, ami ma még eszünkbe sem jutna.
Borítókép: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Olyan jó buli ez a nyomolvasás is, nem látni az állatot, de ott a bizonyíték, hogy arra járt.
Nekem az utolsó képen látható mancsnyomok tetszenek nagyon! 🙂
A karmok nyomai miért nem láthatók?
Válaszolok a kérdésemre:
Ha kinagyítom a képet a telefonon, akkor a felső mancsnyomnál láthatók.