Ritka békák | Először sikerült mocsári békát fotózni az új víztestekben!
Más elgondolni, fantáziaképeket gyártani vagy álmodozni arról, hogyan néz majd ki az a víz, amit a békáknak és madaraknak készítünk, és megint más, amikor egyszer csak ott állsz a parton. Tök váratlan már az is, hogy eljutottál odáig, hogy víz van ott, ahol addig nem volt. S annyi víz, amennyit itt még senki sem látott. S olyan víz, ami minden jót ígér. És megint más, semmihez sem hasonlítható, amikor szórod a virágmagot a Nagypatak partján, mert ott is mézelő zónát akarsz, 2025.03.22-én, miután végeztetek Marával a nagy Méz-gát bevetésével, körülbelül 15 óra felé, és amint battyogtok, egyszer csak az orrod előtt megpillantasz egy hím mocsári békát, amint az egy petemezőben a víz tetején terpeszkedik.
Egy mocsári békát, akiről alig pár órája (aznap reggel!) derült ki, hogy él a birtokon, amikor az egyik varsa a Kisberekben fogott egy nőstényt, szóval ott állsz, és látod a kéklő torkú békát az új vízben, az új petecsomóban, és életedben először fotózhatod is, ráadásul rögtön otthon, a magad portáján.
Azért ez nem semmi.
Azon túl – ahogyan Mara is mondta – gyönyörű állat a mocsári béka. Meg az összes béka.
Azzal együtt is emlékezetes pillanat marad ez, amit szerencsére fotók és videók is megtartanak az utókornak, hogy akkor még abban a tudatban voltam, hogy akit fotózunk, egy másik ritka faj, a gyepi béka. Ma már tudom, hogy tévedtem, de azt is tudom, miért volt nehéz a faji kérdéseknek a végére járni (erről hamarosan részletes poszt érkezik). Miért oly nagy a tanácstalanság sok szakmai csoportban is. Ez egyelőre mindegy is.
Egy biztos, az a pár perc 2025.03.22-én délután felejthetetlen marad, és valamiként magába sűríti mindazt, amit a jövőtől, a visszavadítástól, a vizes élőhelyektől várunk. Mindazt, amit várunk, de azért igyekszünk felkészülni az elmaradására is. Mert ezek a dolgok nem olyan egyszerűek. Nem úgy megy az, hogy kitalálod, megcsinálod, és aznap, amikor megemelkedik a víz, délután már ott is a nászruhás mocsári béka, akit rommá fotózhatsz és filmezhetsz ideális fények között. A világ nem ilyen. Az élet szar és nehéz, ha nem tudnád.
Vagy mégsem?
Mert nekünk sokszor egyáltalán nem az. Nehéznek nehéz, nem mondom, gyakran. Munkás, melós, konfliktusoktól sem mentes, nehezen kommunikálható létforma ez, sok nélkülözéssel, sok megterheléssel, túlterheléssel jár, de a másik oldalon annyira gyönyörködtetően hatékony, hogy néha az ész megáll. Eszement érzés az is, hogy a kocsiba se kell beülni, se buszba vagy vonatra ahhoz, hogy ilyesmit lássunk-fotózzunk. Elég lemenni a partra, ahol azzal a jó érzéssel állhatunk meg, hogy ezt a élőhelyet ráadásul, így ebben az ideális formában, mi hoztuk létre – és most fajok százai, egyedek milliárdjai fogják itt megtalálni maguknak a jövőt, mi pedig ugyanitt fogjuk megtalálni magunknak az értelmes jelent.
Látogass vissza ehhez a poszthoz később is, mert hamarosan videókkal frissítjük!
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nem tudom, hogy érthetően meg tudom-e fogalmazni, de ez az a helyzet, amikor visszaadsz a természetnek élőhelyet, ami már rég nem volt az övé és azon nyomban élet pezsdül benne, ahogy az volt valamikor régen, talan a reliktumban. 🐸🐟🦎🐊🐦