Ebben a pillanatban (2025. augusztus 14.) már csöndes a nádas. Nem állítom, hogy nincs élet benne, mert hiszen épp pár napja kaptunk egy új madárfajt, a foltos nádiposzátát (Acrocephalus schoenobaenus), de a nádiposzátáink többsége, a rengeteg nálunk fészkelő énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) elvonult már, zömmel júliusban, és nádirigót sem láttunk hetek óta. Lassan itt az ideje lezárni a fészkelő madárfajaink aktáját, hiszen alig akadhat még olyan madárpár a rezervátumban, aki még fészkelésben van.
A vizes élőhellyé alakulásunkra – sok más faj mellett – a nádirigó is élénken, s igen jól reagált. Igaz, fészkelő pár konkrétan a rezervátum területén nem volt, legalábbis nem sikerült igazolni, hogy itt költöttek, de még soha nem volt olyan rendszeres és nagy számú, mint az idén.
Az előzményekről annyit, hogy egy pár körülbelül 2010. óta fészkel a rezervátummal határos Horgász-tó nádasában. 2023-ban egy pár helyett kettő telepedett meg, és közülük az egyik pár revírje átlógott a Kisberekbe, így lett a nádirigó abban az évben az új költő madárfajunk.
2024-ben nem költött nálunk.
2025-ben viszont az elárasztott Nagyberekben énekelt. Ez korábban sosem fordult elő. 2023-ban a Kisberek északi végében, vagyis szó szerint a rezervátum legszélén énekelt. Ezúttal viszont a kellős-közepén, igaz csak egyetlen napon. Viszont később is észleltünk egy nádirigót. Július hetedikén sikerült megbizonyosodni arról, hogy a mi területünkről, konkrétan a Nagyberek nádasából hordja az élelmet a fiókáinak a szomszédos birtokra.
Amiről aztán még nem számoltunk be,
holott fontos, és a jövőben ennek nagy jelentősége lehet még, hogy ez a madár később áthozta a kirepült fiatalokat a mi oldalunkra! Először a Hód-gázló környékén, a Kissásrét kicsi nádasában és a patakmederben vezetgette és etetgette őket, aztán már feljebb is találkoztunk velük, a Nagyfűznél és a Nagyberekben.
Valamivel később, körülbelül egy hetes csúszással a másik nádirigó-pár is áthozta hozzánk a fiókákat, így már két komplett család etette nálunk a repülős fiatalokat. Összesen körülbelül 10-12 nádirigó mozgott ekkor a területen, gyakorlatilag a völgy teljes hosszán. Gyakoriak voltak egészen délen is, a Sitke-sétány környékén. Szerettek a patakmeder mélyén mozogni.
Ennyi nádirigó, és ilyen huzamosan még sosem tanyázott nálunk.
Jellemző, fontos adat az is, hogy korábban, azokban az években, amikor június-szeptember között madárgyűrűzés is folyt a birtokon, egyszer sem került meg a nádirigó. Ha most lettek volna hálózások, bizonyára nem telt volna el egyetlen nap se nádirigó-fogás nélkül. Mindez egyrészt remek visszajelzés, és azt mutatja, hogy a vizes élőhelyekhez, nádasokhoz kötődő fajok jól reagáltak az élőhelyrehabilitációra.
Másrészt azt is remélhetjük, hogy azok a párok és fiatalok, akik menet közben, az első adandó alkalommal átbútoroztak hozzánk a fiókákkal, 2026-ban már eleve nálunk indulnak neki a költésnek. Reméljük, hogy tudunk biztosítani nekik magas, sűrű nádasokat. Ha 2026-ban több vízzel indulunk neki a májusnak, mint az idén, akkor jó eséllyel lehetnek már fészkelő nádirigóink az új vizes élőhelyeken, s az sem kizárt, hogy több pár is. Ezen a durván két hektáros vizes élőhelyen elvileg elférne 2-3 pár nádirigó is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Fotók: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
