Először bukkant fel kék kövirigó Amerikában
Április végén Michael Sanchez 41 éves középiskolai zenekarvezető kiment sétálni az oregoni tengerpartra, hogy újdonsült hobbijának, a fotózásnak hódoljon. Egyszercsak észrevett egy kis fekete madarat, aki jó fotótémának tűnt, ezért lőtt róla néhány képet. Hazaérve azután látta, hogy a madár valójában nem fekete, hanem kék. De az igazi meglepetés csak akkor érte, amikor kitette a fotókat a Facebookra. Akkor tudta meg ugyanis, hogy egy rendkívül ritka madarat sikerült lencsevégre kapnia, messze európai, afrikai illetve ázsiai elterjedési területétől.
Az American Birding Association szerint 1997 óta, amikor a fajt Brit-Kolumbiában észlelték, ez az első kékkövirigó-észlelés az észak-amerikai földrészen. A korábbi észlelést a szervezet elutasította, mert viták folytak arról, hogyan érkezhetett a madár a területre. Az oregoni megfigyelés hatására azonban felülvizsgálhatják az 1997-es döntést is.
Brodie Cass Talbott, az oregoni Bird Alliance oktatója alaposan megdöbbent, amikor értesült a történtekről. Mint mondta, a hím madár a délkelet-ázsiai alfajhoz (Monticola solitarius philippensis) tartozik. Ez az egyetlen alfaj az öt közül, amely példányainak vörösesbarna hasa van. “Igazi sokk volt. Ez lehet a legritkább madár, amelyet valaha Oregonban láttak” – tette hozzá a szakember.
Az államban rendszerint nem nagyon találkoznak kóborló madarakkal, és a madarászok szerint ennek a kék kövirigónak sem volt kézenfekvő úti cél Oregon. A kövirigó, amely valószínűleg Japánból indult észak felé, gyorsabban eljutott volna például Alaszkába. Ezért arra gyanakszanak, hogy a madár nem teljesen a saját szárnyán szelte át a Csendes-ócánt, egy vihar sodorhatta le a vonulási útvonaláról, esetleg hajón tette meg az út egy részét.
Alig néhány nappal később újabb kék kövirigót észleltek San Francisco partjainál, de az is lehet, hogy ugyanaz a madár volt, és talán megpróbált hazarepülni.
A kék kövirigók Dél-Európától, Északnyugat-Afrikáig és Közép-Ázsiától Észak-Kínáig és Malajziáig megtalálhatók. A philippensis költőhelyei Szibériától Kínáig és Japánig terjednek, telelni Indonéziába jár.
Mindenesetre könnyen lehet, hogy a hobbifotóst ez az élmény indítja el a madarászpályán. Mint mondta, ezután biztos, hogy jobban észreveszi majd a madarakat.
Forrás: NPR, kép: Wikimedia, CC BY-SA 3.0 DEED
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Ó, eszembe jut most, amikor egy sálat keresgéltünk Málta délnyugati partjainál, és rátaláltunk a kék kövirigókra. Ó, de gyönyörűen énekeltek, és mennyire klassz volt az “Adam Sude-öböl” és a máltai Robinson titkos tengerparti kertje is! ………………….Pár héttel a pandémia kitörése előtt.
Nekem is eszembe jutott! De jó volt! 🙂