Kárókatonák vonulása ma reggel a birtok fölött!
kert & vadon
Pontosabban a birtoktól északnyugatra, de viszonylag közel. Olyannyira, hogy rövid ideig úgy tűnt, leszállnak a szomszédos kis tóra. Az Angolkert kapujából vettem észre őket. Végeztem az első cikkel, így a következő cikk és következő kávé előtt kiugrottam terepszemlére. Ebben az időszakban az is indokolt volna, ha álló nap az eget lesném.
A kárókatona nem látványos, nagy vonulásairól híres.
Inkább arról válik egyre hírhedtebbé, hogy sok halat pusztít. Anélkül, hogy most belemennénk ebbe a kérdésbe, tegyük fel azt a kérdést is: Miért nincs elég hal? Mert ha a kárókatonák halfogyasztása probléma, legyenek bármennyien, ez mindenképp azt jelenti, hogy nincs elég hal.
Nemcsak azért éleződött ki a kárókatonák körüli vita, mert egyre többen vannak (valaha nem is költött Magyarországon, 1947-ben telepedtek meg az elsők a Kis-Balatonban), hanem mert a telelők vannak egyre többen.
Régen a kárókatonák elvonultak télen. Azok is, akik északról érkeztek. Szóval az itt költők elmentek, és bár sokan vonultak át a Kárpát-medencén, télre szinte senki sem maradt, hisz hamar érkezett a hideg, a jég, a fagy. Ma már egyre ritkább a jég, ennek megfelelően a kárókatonák is tovább maradnak, s egyre nagyobb számban egész télen.
De még mindig sokan vonulnak az Adria partvidékére vagy Olaszországba, és még mindig szép számmal vannak kárókatonák, akik ősszel csak átmennek rajtunk, tavasszal meg vissza. Ezek közül láttam ma reggel nyolc madarat.
A kárókatona vonulási szokásai rendkívül összetettek.
Szinte már a tőkés réce bonyolult mintázatával vetekednek.
Ott kezdődik a történet, hogy a fiatal, épp kirepült kárókatonák kóborlásba kezdenek, ami azt jelenti, hogy szó szerint a szélrózsa minden irányába spriccelnek szét. Egy fiatal káró bárhol felbukkanhat a kontinensen.
Aztán vannak
- állandó
- részleges vonuló
- és teljesen vonuló
populációk, sőt alfajonként és régiónként is más a módi. Ja és nemenként is.
Ha valaki képes igazán kiigazodni a kárókatona vonulási szokásain, az kizárólag egy kárókatona lehet. Már ha bárkiben – beleértve a kárókatonákat is – van erre igény.
Mivel a birtok közelében fészkelők nincsenek (legközelebb a Kis-Balatonnál), telelésre alkalmas víz sincs itt, minket csak a valóban vonulók érdekelnek. Róluk azt tudjuk, hogy a gyűrűzési adatok alapján (szerencsére sok áll a rendelkezésünkre), leginkább
- svéd,
- finn,
- és lengyel
kárókatonák mehetnek át a fejünk fölött.
Két vonulási csúcs van:
- Az őszi csúcs (ez erősebb) októberben van.
- A jóval gyengébb tavaszi csúcs márciusban.
Nem először látok átvonuló kárókatonákat itt, bár az is igaz, hogy legalább 3 éve nem volt szerencsém hozzájuk. Korábban akadtak olyan októberek, amikor akár naponta többször is láttam 20-40 fős csapatokat, amint délre-délnyugatra tartottak. 2023-ban a jóval ritkább kis kárókatonák örvendeztettek meg, új fajt adva a birtok fajlistájához, de a gyakori kárókatona nem mutatkozott. Ősszel sem, az októberi csúcs idején se, holott soha olyan intenzíven nem figyeltem az őszi madárvonulást, mint 2023-ban.
2024.03.25-én reggel (8:03) délnyugat felől
bukkant fel a csapat, körülbelül 200-300 méter magasan. A birtokhoz legközelebb úgy 1000 méterre lehettek. Először láttam olyat, hogy kárókatonák nemcsak átmennek itt, hanem keringésbe kezdenek. Reggel nyolckor még termik sem volt, amit kihasználhattak volna.
A kárókatona ugyanis időnként termikel, mint a ragadozók. Ezúttal viszont erről szó sem lehetett. Azért sem, mert élénk, változó irányú szél fújt, abban pedig termikelni egyáltalán nem lehet.
Mivel 2023-ban kis kárókatonák júliusban fordultak elő, s nemcsak átrepültek, hanem a szomszédos kis tóra le is szálltak, arra gondoltam: a kárókatonák talán azon tanakodnak, hogy megpihenjenek-e ezen a tavon. Körülbelül 8-10 kört tettek, ám végül folytatták útjukat észak felé.
Kevés faj tartja
ebben a régióban a pontos észak-dél, azaz tavasszal a dél-észak irányt. Általában vagy északnyugatnak tartanak vagy északkeletnek. A kárókatonák viszont szinte tűpontosan északnak mentek. Ez összhangban van azzal is, amit a gyűrűzésekből tudunk. Jellemzően észak-dél tengelyen mozognak a vonuló kárókatonacsapatok.
A nagy távolság miatt épp csak értékelhetők a képek, arra viszont jók, hogy végül megfejtsem a csapat keringésének okát. Nem akartak ők leszállni! Furcsa is lett volna. A kárókatona a kicsi vizeket nem kedveli. Keringeni sem volt kedvük, hisz nem volt termik!
Átnézve a felvételeket az első húsz fotón 7 kárókatona látszik, ám a továbbindulás előtti pillanatokban váratlanul megszaporodnak, és a létszám nyolcra kerekedik.
Valaki lemaradt a csapatról, és őt várták be.
Látni kell azt is, hogy ezekben a vonuló csapatokban általában együtt vannak már a párok. Akár csörgő récék szállnak le a szomszédos záportározóra, akár kárókatonák érkeznek, a csapatok létszáma szinte mindig párosszámú. Ebben a csapatban is valószínűleg négy pár vonult együtt, de az egyik pár egyik tagja lemaradhatott. Igazán rendes a másik három pártól, hogy ők is megvárták, míg a leszakadt csapattag felzárkózik.
Örültem az újbóli találkozásnak, azért is, mert ez a csapat ismét azt jelzi, hogy tovább erősödik a tavaszi vonulás, és belépünk a madárvonulás legintenzívebb heteibe.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kárókatona
A környékeden legalább biztonságban voltak.
Úgy látom, április közepén ünnep lesz Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen! 🙂