Kert és vadon | Darurekord a birtokon!
2023 őszén két dologról írtunk alapvetően, ha a daruról volt szó. Minden idők legdurvább daruvonulásáról és az abszolút rekordról, amikor is a Hortobágyon gyülekező darvak száma elérte a 200.000-es álomhatárt. Tavaly mi is jártunk a vonulás tetőfokán a Hortobágyon, amiről több beszámolót is hoztunk, és nemcsak én, hanem Mara is írt egy részletes blogot arról az estéről, amikor a legtöbb darut láttuk a legjelentősebb éjszakázóhelyen a Hortobágyi halastavakon a Kondáson.
Már 2022-ben írtunk arról, hogy az újra és újra – a világ különböző pontjain – fellobbanó madárinfluenza (újabban már az Antarktiszon is) Izraelben szedte áldozatait a darvak között, ami miatt leállították a darvak és a gödények etetését. Izraelben ugyanis – számunkra szokatlan módion – tömegesen, tervezetten etetik mindkét madárcsoportot, s nem is akárhogyan. (Igyekszünk utánajárni hamarosan, hogy az idén mi a helyzet a darvakkal Izraelben.)
2023 őszén azonban már arról kellett beszámolni,
hogy az eszement rekordok csúcspontján nem Izraelben vagy a világ más táján, hanem a világ legnagyobb darugyülekezőhelyén, a Hortobágyon pattant ki járvány. Hortobágyi túránk során, nem sokkal a járvány kitörése előtt mi is összeszedtünk, rögtön az első napon két beteg madarat, egy vetési varjút meg egy fiatal sztyeppi sirályt, akiket azonnal a közeli Hortobágyi Madárkórházba vittünk.
A madárinfluenza rengeteg áldozatot szedett a darvak között, elpusztulhatott akár a madarak 10 százaléka is. Ezek után már azt latolgattuk a 2023-as daruvonulás végén, hogy meglátszik-e majd a pusztulás mértéke a következő évi, azaz a 2024-es vonuláson.
Most már bizton állíthatjuk: igen.
2024 októberében jelentősen kevesebb daru gyűlt össze Magyarországon, és a vonulásuk is lerövidült. Utóbbi főként annak terhére írható, hogy az idén klasszikus őszünk van, vagyis hamar lehűlt az idő. Talán nem mindenki emlékszik rá, de tavaly a nyár eltartott gyakorlatilag november közepéig (erről is írtunk, s megmutattuk képeken is, hogy még novemberben is zöldelltek az erdők), ennek megfelelően a darvak sem kapkodtak, részint ennek is köszönhető a rekordszintű felgyülemlésük.
2023 tehát mindenben – szerencsére a madárinfluenzában is – elmarad az előző évi daruvonulás mögött.
De nem a birtokon!
Ahol 15 éve még kivételes szerencsének számított a daru, s csak az utóbbi 15 évben lett rendszeres, sőt egyre rendszeresebb. Nálunk a darvak vonulása később érzékelhető, mint az Alföldön. Ott – amint ebben a cikkben részletesen megírtam – a vonulás csúcsa október utolsó harmada. Nálunk november második felében a legintenzívebb a vonulásuk, de néha december elejéig is eltart (2023/24 telén telelőket is láttunk párszor a környéken). Tavasszal pedig március második felében mennek a légterünkben a legtöbben (ebben a videóban is egy ilyen március csapat látható a birtok fölött).
Az idén viszonylag korán és rekord sok darut láttam.
A korai időpont, de a nagy létszám is köszönhető a fent leírtaknak, vagyis annak, hogy a hűvösebb őszi időjárás miatt a darvak sietősebbek, a vonulásuk koncentráltabb. Nem kisebb csapatokban, rajokban araszolgatnak dél felé, hanem nagy tömegekben egyszerre kelnek útra.
Az utóbbi napokban nem véletlenül írtam többször is a szajkókról például ITT. Az idén végre készítek úgynevezett szajkóforgatókat, amihez csöves kukoricát kellett szednem. Erről is beszámoltam már ITT, a bezsákolt kukoricát pedig másnap, október 24-én vittem fel egy közeli gazdához mérlegelésre.
Ez a gazda annyira közel van a birtokhoz, hogy gyakorlatilag a gazda dombháton álló portájáról odalátni a birtokra. Épp az első négy zsákot vittük le a pajtába, és raktuk volna fel a mázsálóra, amikor meghallottuk a darvak szívbe markoló krúgatását.
Halálos pontossággal tartották azt az irányt, amit ilyentájt ősszel szoktak, vagyis nyílegyenesen a Pó-síkság felé repültek. Ezeket az irányokat az évek során jó pár alkalommal kimértem, és mindig azt az eredményt kaptam, hogy a röppályák meghosszabbítása dél és észak felé Finnországot és a Pó-síkságot kötik össze.
De, ami ennél is jobb. Nem egy, nem is kettő csapat húzott délnyugat felé, hanem 4-5 csapat, melyek egyenként is jelentősebbek voltak a korábban látott csapatoknál.
Minimum 500 daru vonult át a birtok fölött, de talán meglehettek több mint ezren is.
Azért is nehézkes a becslés, mert a gazda udvaráról nincs olyan szabad kilátás, mint tőlem, így nem minden csapatot sikerült egyszerre szemügyre venni, ráadásul idő sem volt rá, mert mérlegelni kellett. Szokatlan volt viszont az időpont. Délután 14.15 környékén vonultak át a csapatok, holott ősszel jellemzően este-éjjel zajlik a vonulásuk. Míg tavasszal jellemzően délelőtt 10 és délután 14 között szoktak átmenni fölöttünk.
(Érdemes lett volna azokban a napokban többet lenni az udvaron, nem kizárt, hogy jóval több darut is láthattam volna, de sajnos rengeteg munkám volt. Még szerencse, hogy fel kellett mennem aznap mérlegelni. Novemberben többek között a videókészítés miatt is többet leszek terepen, így talán még lesznek újabb madárvonulási adatok.)
Pár nappal később ismét észleltem darucsapatot,
de már a megszokott időben, sötétedés után, 19 óra tájában a ház fölött viszonylag alacsonyan zajongott egy csapat, ami a hangok alapján a korábban megszokott méretű lehetett, s nem lehetett 40-50 fősnél nagyobb.
Örülök, hogy újabb rekord dőlt meg, és a daru – még ha időnként érzékeny veszteségeket szenved is el – továbbra is egyre gyakoribb. Várhatóan ez a trend marad is. Már csak odáig kellene eljutni, hogy a saját szememmel lássak olyan csapatot, ami leszáll a birtok környékén, esetleg a birtokon. Eddig két olyan eset volt, amikor leszállhattak a vonuló darvak, de sajnos mindkettő éjjel történt, ezért egyrészt nincs róla kép, másrészt még a landolás ténye is bizonytalan kissé.
Ám, ami késik, nem múlik. Megeshet még akár az idén is. A vonulásuk még a kicsit morcos november ellenére is lazán eltarthat november végéig, december elejéig. Szóval hallhatjuk még a fejünk fölül azt a hangot, ami annyira emlékezetessé teszi minden őszünket, és ami minden alkalommal, halljuk bár ezerszer is, úgy szól, mintha nem is távolról, hanem a lélek szélfútta pusztáin szólna.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
S amikor az ember meghallja azt a hangot, ami „úgy szól, mintha nem is távolról, hanem a lélek szélfútta pusztáin szólna” 🙂 , akkor megáll ott, ahol éppen van, és tekintetét az égre fordítva keresi a hang forrását, a darvakat. Aztán addig követi őket a szemével, ameddig csak láthatóak. S ekkor valamiféle boldogság járja át. 🙂 Tényleg!
na ugye hogy ugye hogy nem hülyeség ez 🙂 🙂 🙂
most meg engem jár át a boldogság, tényleg,, ahogy látom szállni a soraidat és követem őket, amíg el nem halványul a krúgatásuk a láthatáron
🙂 🙂 🙂
Nagyon magasan, nagyon szép, nagyon szabályos V.
Nekünk maga a csoda!
🙂 🙂 🙂
Kb.2 hete àlltam kint a teraszon és egy hosszù v betűben repűltek el felettünk. Nem hittem a szememnek és persze, hogy azonnal a Cenweb jutott eszembe🥰