Rájöttek, hogyan születik a bálnák éneke
Körülbelül ötvenmillió évvel ezelőtt a bálnák szarvasszerű ősei úgy döntöttek, maguk mögött hagyják a szárazföldi életet, és visszatérnek a tengerbe. Itt azonban új problémákkal szembesültek. Például azzal, hogy hogyan tudnak hangot, méghozzá nagy távolságokra elhallatszó hangot kiadni a víz alatt anélkül, hogy megfulladnának. Erre a kérdésre pedig az evolúció olyan kifinomult választ adott, hogy ma a bálnák hangjáról az éneklés jut eszünkbe.
A sziláscetek túléléséhez létfontosságúak a hangok, mivel azok segítségével találják meg egymást az óceánban. Eddig azonban nem tudtuk pontosan, hogy hogyan hozzák létre varázslatos, összetett dallamaikat. A Dél-dániai Egyetem kutatói most ennek jártak utána Coen Elemans professzor vezetésével. Három partra vetődött sziláscet (egy csukabálna, egy hosszúszárnyú bálna és egy tőkebálna) teteméből vették ki a gégét, majd különböző kísérleteket végeztek velük, levegőt fújva át rajtuk.
A bálnák gégéjében U-alakú hangszálak találhatók, és van benne egy izomból és zsírból álló párna is, amely arra hivatott, hogy felerősítse a hangokat, az állat pedig ezek között préseli át a levegőt.
A kutatók arra is rájöttek, hogy a bálnák éneke egy szűk frekvenciára korlátozódik, amely éppen átfedésben van a hajók által keltett zajokkal. Ez utóbbiak miatt pedig előfordulhat, hogy a bálnák nem hallják meg egymást.
Forrás: MTI, BBC, El País, kép: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több bálna
még több tenger










































Az embernek olykor leesik az álla, mint most is.
Igen, nagyon érdekes és kicsit felfoghatatlan, ahogy a természet és/vagy a teremtő dolgozik.