Mennyi a citromsármány az idén a madáretetőn?
A birtok és környékének egyik legjellemzőbb madárfaja a citromsármány (Emberiza citrinella). Egyszer összesítettem az évtizedek alatt összegyűlt faunisztikai megfigyeléseimet a madarásznaplóimból, és az észlelések rendszeressége, illetve a példányszámok alapján rangsoroltam a környék madárfajait. Toronymagasan a citromsármány lett a leggyakoribb madárfaj éves viszonylatban is. Különösen igaz és jól érzékelhető ez az elsőség télen, amikor egyrészt más fajok ritkábbak, esetleg elvonulnak, másrészt amikor a citromsármány még tömegesebbé válik az északról érkezők miatt.
Ezért a citromsármány akár címerállatunk is lehetne.
Azért is fontos faj, mert az a niche (ejtsd: „nis”), az az ökológiai fülke, amit ő igényel, számos más fajnak is kedvez. A citromsármány a szegélyhatások „megszállottja”, a bokorsorokat, az erdőszegélyeket kedveli, de szívesen mozog több-kevésbé nyílt, füves élőhelyeken, bozótosokban is. A változatos, mozaikos élőhelyszerkezet, amit a citromsármány keres, sok más fajnak fontos a mezei verébtől a karvalyposzátán át a fogolyig.
Az utóbbi években a bagolyboglyáknak és az aprómagos etetéseknek (vetéseknek) hála a telelő citromsármány állományunk is növekedett, bár egyelőre közelébe se ért annak a rekordnak, amit 2002-ben állított fel a birtok, amikor még füves terület volt az Angolkert is, és a sármányok egészen a házig jöttek télen, és amikor a leghúzósabb napon 2000 sármány mozgott nálunk.
Tavaly a maximum úgy 100-150 között mozgott.
Párakat érdekelhet, hogy mi a helyzet az idén.
Főként miután tavaly többször is mutattuk őket videókban, volt sármányfotózás is a sármánylesből. Azt is beharangoztuk, hogy a birtokon a sármányok gyülekezése lehet egy olyan izgalmas esemény, mint mondjuk a daruvonulás a Hortobágyon. Nyilván nem összevethető a kettő, de itt helyben egy nagy sármánymozgolódás nem kevesebb lehetőséget és izgalmat rejt magában, mint bármely jelentős madárgyülekező hely bármely látványos madármozgalma.
Sok évtized tapasztalata mutatja, hogy ahol élénk a sármányok mozgása, ott gyakran bukkannak fel más, érdekes és értékes madárfajok is, s nemcsak verebek és pintyfélék, hanem például pityerek is.
Bár az etetésünk október óta folyamatos
az Őskökényes keleti szélében a parkolóban (mert a sármányok szeretnek rövidfüvű területeket, ahonnan ellátnak messzire), és a Boldogboglya tetején is, egyelőre nem alakult ki olyan jelentős gyűlésezés, mint 2023/24 telén. Logika ebben semmi sincs, hiszen tavaly talán az évszázad legenyhébb ősze volt, november közepén is nyárias melegek voltak (sosem felejtem ezt el, mivel még novemberben is minden éjszaka lepkésztünk), mégis mozgalmas ősz volt, s nemcsak a szeptemberi ragadozómadár-vonulás volt emlékezetesen intenzív (sok új fajjal: halászsas, kék vércse, gatyás ölyv…), hanem a magevők is szépen sereglettek. Így kerültek elő a birtok történetében először zsezsék is.
Miután az idén viszont klasszikus őszünk van,
olyan, amit már rég nem láthattunk, hűvös, párás, nedves, azt vártuk, hogy a madármozgás is hasonlítani fog a régi idők őszeire. Egy pillanatra úgy is tűnt, hogy ez valóban így lesz, amikor októberben annyi fenyőpinty érkezett, amennyit itt még sosem láttunk, de aztán hamar elcsendesült a mozgás.
Bőven az átlag alatti a magevők létszáma. Egyelőre a mezei verebek száma sem érte el a tavalyi szintet (most 50-80 mezei verebünk van), bár a házi verebek hat év után ismét kisebb csapatban jelentek meg, a citromsármányok pedig 20-30 fős különítménnyel vannak jelen.
Ez annyira kevés, hogy komoly kétségeim támadtak azt illetően, hogy lehetséges-e még olyan sármánytömegeket a területre csábítani, mint régen.
Két ok sem kedvezhet ennek.
Először is az enyhe telek miatt az északról-északkeletről délebbre húzódó sármányok száma feltehetően a töredékére zuhant. Így jobbára csak a helyben, a környéken fészkelő sármányokból verbuválódhatnak kisebb csapatok. Másrészt a citromsármányoknak kedveztek a gazos árokpartok, a nagy állattartó telepek, a legeltetés, csakhogy az állattartás jelentősen visszaesett errefelé is, és ahogyan ez nem kedvez a füsti fecskének, úgy nem kedvez a sármányoknak sem. A legjelentősebb sármánycsoportosulások jellemzően a régi nagy istállók, főként tehenészetek környékén alakultak ki. Ezek mára zömmel megszűntek. De ahol megmaradtak, ott sem találunk látványos, akár ezres nagyságrendet is elérő csapatokat.
Ezzel együtt sem siratnám el az idei „sármányságokat”, jöhetnek még újabb csapatok, jöhet még zordabb időjárás is, ami mégiscsak délre hajt némi „sármányságot”, egészen idáig, és akkor ismét remélhetjük, hogy talán nálunk is felbukkan valami kuriózum is, esetleg a pompásan szép szibériai sármányfaj, a fenyősármány is.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Semmiképpen sem szabad elcsüggedni! Bízni kell benne, hogy jövőre jobb lesz! (Valamin csak alapul az a közmondásunk, hogy „egyszer hopp, másszor kopp”? 🙂)
Erről a cikkről jut eszembe!
Talán párakat az is érdekelhet, hogy mi a helyzet most a szabadon engedett foglyokkal. Rég meséltél róluk!
Azt hiszem én itt aligha számíthatok sármányokra, pedig jó lenne gyönyörködni bennük.
Én is nagyon szeretném tudni maradtak-e birtokon, vagy közelében foglyok, megmutatják-e magukat néha?
Valóban jó lenne tudni folytatódik e a fogoly projekt.