Felraktuk az új kamerát és megszülettek az első felvételek!
Nagy örömmel újságoltam szombaton (2025.02.01.), hogy végre megoldódott a vadkamera problémája. A régi tervek megvalósulásának örömére kiadós élő adásokat is adtam a madárbalkanról (ITT), ahol szintén sokat beszéltem arról, hogy az őztetemmel meg az új kamerával végre elindíthatjuk a birtok megfigyelését, kutatását egy magasabb szinten – hála annak a jóembernek, aki ebben nekünk segítségünkre volt, s aki a kamerát kölcsönadta. Körülbelül délben végeztünk a munkákkal, de először tesztelni akartuk, rendben van-e minden. Másrészt felbukkant egy kóbor kutya, aki miatt egyébként se raktam volna ki a ragadozómadaraknak és hollóknak szánt őztetemet.
Viszont sok csöves kukoricát szórtam szét a placcon.
Az élő adás idején, délután nem sokat várhattunk, annál izgalmasabbnak ígérkezett a szombatról vasárnapra virradó éjjel. Szarvasok változatlanul nagy számban járnak a birtokon, és persze nem maradt el az idei károkozásuk sem. Meghántoltak fenyőket és égereket, visszarágták a babérmeggy-sor egy részét is, a parkolóban pedig, az Őskökényes keleti oldalában kiszórt csöves kukorica is rendszeresen elfogy, immár hónapok óta. Ezért nagyon is valószínű volt, hogy már az első éjjelen a kamera elé „tévednek” a szarvasaink.
Egész délután rendben volt minden, lementek az élő adások, és bár kimerülten, de feszülten vártam az estét, amikor jöhetnek a vadak. De hiába. Az első alkalommal, amikor már csak infrával láthatott a kamera, nem jött kép. Megszakadt vele a kapcsolat, csak annyit infót küldött, hogy lemerült az akksija, holott az elvileg fel volt töltve, sőt egy szitén feltöltött akkumulátorra is rákötöttük. Ezért nagyon valószínűnek tűnt, hogy a kamera saját akksi csődölt be.
Kibotorkáltam a sötétben,
leszedtem a kamerát és behoztam. Felraktam töltőre, de hajnalig sem mutatott életjeleket. Nem csüggedtem, mert a segítőnk már előző nap azt ígérte, ha bármi gond adódik, kicseréli egy másik kamerára. Úgy is lett. Csináltam egy gyors videót a klubtagoknak, aztán nem sokkal reggel kilenc óra után hívtam, mondtam, mi az ábra, s fél óra múlva már itt volt az új kamerával. Némi futkosással az új kamerát is felraktuk, új applikációt telepítettünk a telefonra, megint ittunk egy kávét, ahogyan előző nap.
Előző nap alkonyatra teljesen befejeztem a Nagyvadföldön a placc kigereblyézését. Vasárnap délben pedig meggondoltam magamat, és mégiscsak felújítottam a szénabunkit is. A Nagykarám boglyáiból lehordtam jó pár forduló aranysárga szénát. Így, ha esetleg mégis érdemes volna beülni detektívüveggel a lesre, akkor a szénabunki is készen áll a szolgálatra. Mivel a kóborkutyának nyoma sem volt, és úgy tűnt, hogy most már egészen stabil a kamerahelyzet, legvégül levettem az őztetemet az Újlesről, kiraktam a placcra, levertem egy vékony vasrudat bő egy méteres mélységbe, és ahhoz kidrótoztam a tetemet, nehogy a nagyobb termetű ragadozók, rókák, esetleg sakálok elvigyék a kamera látóteréből.
Ezt követően – akár perceken belül is – bármikor megérkezhettek volna az etetésre az első madarak. Most mozognak nálunk szarkák és dolmányos varjak is. Élénk az ölyvek mozgása és pár napja még tömegesen nyomultak a hollók is. Ezért már vasárnap délután nagy várakozással figyeltem a terepet. A működésben, a kapcsolatban hiba nem volt, de a délután totális csöndben telt el, se a hollók, se a ragadozók nem mutatkoztak. Sőt: este sem volt nyoma a legcsekélyebb mozgásnak sem. Ez kicsit lehűtötte a kedélyeimet, ám hétfőn reggel szerencsére már rövid vieókat küldött a kamera a telefonomra.
Szám szerint 6 darab rövid videót egy felderítést végző rókáról.
A gyönyörű, lompos róka hajnali 4:17 és 4:21 között ólálkodta körbe a tetemet. Feltehetően annak a rókacsaládnak az egyik tagja, aki a horhosban, a birtok északi szélén lakik. Nemrégiben egy élőben jártunk is ott.
Meglepő, de három percnyi felderítés után elment. A mellékelt képeket a videókból mentettem. Bevallom: egyelőre nem tudom, hogyan tudom a videókat a laptopomra menteni, de mihelyst sikerül, adom a videókat is – bár egyelőre ezek nem igazán látványosak.
Nem is bántam, hogy nem érkezett nagy ragadozóraj, mondjuk sakálok (vagy vaddisznók) az éjjel, így másnapra maradt esély a hollórajzásra és ragadozómadarakra. Csakhogy egész nap néma csönd volt. Senki sem járt a tetemnél. Ami nagyon szokatlan. Sőt: akárhányszor hallgatóztam a háznál, ma a környékről sem hallottam korrogást. Ez egészen kivételes. Itt midig vannak hollók és ölyvek is. Hát ma – épp ma – nem voltak. Különös.
Most arra fogadnék viszonylag nagy tétben,
hogy a róka visszatér az éjjel, de már nem egyedül. És miután megbizonyosodik arról, hogy a tetem körül nem változott semmi – nem lesznek újabb szagnyomok például, amiket én hagytam hátra –, ma talán hosszabb ideig lesznek ott, és enni is fognak.
Megeshet az is, hogy felbukkannak kicsit lejjebb a kukoricán a szarvasok is. Meglátjuk. 24 órája már, hogy nincs bolygatva a birtok. Az előző napokban nagy volt a jövés-menés, sőt szerdán kaszáltam is, a Nagyvadföldön is, meg a felső parcellákban a mézelő zónákat, talán ennek is szerepe van abban, hogy ekkora a csönd. Pár perc és sötétedik. És talán indulnak a vadak is…
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több cenweb
Indul a mozi, szép, nyugis estét! 🦊🐦⬛🦌
Én mozgalmas estét, éjjelt kívánok! A szagnyomaidat biztos érzi a róka, de ha éhes, akkor visszajön ő is, és mások is.
Lehet, hogy az őztetem a legjobb vadriasztó? 🙂 (Csak vicceltem.)
El sem tudom képzelni hogyan maradt meg fogyasztható állapotban az őztetem. Az elhullott állatokra azonnal rászállnak a dögkeselyűk én eddig ezt gondoltam. Lehet egy kis véres friss húsra megjönnének a hollók is.
„Vérszagra gyűl az éji vad”- mint a Walesi bárdokban:-))