A tavaszi lepkék megfigyelésének összegzése | Fontos változások!
Bokros elmaradásaim közül legutóbb a tavaszi madárvonulás érdekes megfigyeléseit szedtem csokorba. Amint a madaraknál, úgy a lepkéknél is a legfontosabb, legérdekesebb és egy egész posztot megérő eseményeket természetesen megírtam már – jó esetben azon melegében (szeretném is a „Kert és vadon” rovatot egyre inkább update-ben tartani) –, sok olyan „apróság” maradt el, amit nem hagyhatunk veszni, mert később még jelentősége lehet.
Így például fontos rögzíteni, hogy a gyakori vagy rendszeres lepkefajaink
- mikor repülnek
- és mennyien vannak.
Mindkét adat sokat mond
arról, hogy miként változik az éghajlat és miként változik a birtok ökológiai állapota. A leglátványosabb természetesen az, ha új faj bukkan fel (mint legutóbb a málna-gyöngyházlepke vagy a hatfoltos csüngőlepke), de legalább ennyire fontos – esetenként fontosabb is –, hogy az itt élő fajok állománya és viselkedése miként alakul.
Az is megeshet – amint úgy tűnik a sakktáblalepkével épp ez a helyzet –, hogy egy valamikor ritka faj rendszeressé, esetleg gyakorivá válik nálunk.
Erre több példát is hozott 2024 tavasza, épp ezeket az adatokat fontos rögzíteni.
Az utóbbi száz év legmelegebb tavaszán minden korábbinál hamarabb ébredtek a lepkék, és ezekről a korai ébredőkről rendre beszámoltunk, amint az új nappali lepkefajokról is.
- A citromlepkéről
- A kis rókalepkéről
- A C-betűs lepke ébredéséről
- Atalantalepke ébredéséről
- Új éjjeli lepkefajunkról a barna levélaraszolóról
- A nappali pávaszem ébredéséről és örvendetes gyarapodásáról
- És a kis szénalepke repülésének kezdetéről
Van azonban négy faj, ami azért maradt ki a szórásból, mert nem egy-egy nap megfigyelése hozott számunkra újdonságot, hanem a heteken át tartó megfigyelések összessége vált érdekessé, ezeket viszont – mivel nem kötődtek egy időponthoz – a posztok között mindig megelőzte valami nagyon friss és nagyon aktuális hír a birtokról.
Négy lepkefajjal kapcsolatosan maradtak el a beszámolok, nézzük hát ezeket szép sorjában, időrendben.
Felébredt az erdei szemeslepke és a hajnalpírlepke
2024.03.22. | HAJNALPÍRLEPKE
Kezdjük az egyszerűbb fajjal, a hajnalpírlepkével, aki azonban csak abból a szempontból egyszerűbb, hogy nála nincs jelentős változás. A birtokon mindig is szórványosan láttunk egy-egy példány tavasszal, annál többször és többet a Nagypatak túloldalán az égerláperőben, illetve annak túlsó, vadföld felőli szélében (de ott sem tömeges).
Párszor talán már felbukkant az Angolkertben is, minden esetre egyelőre eseményszámba megy, ha itt látjuk a háznál. Ezen a napon két faj is egyszerre ébredt. A jóval gyakoribb erdei szemeslepke – akit 2023 őszén az utolsó pillanatig, egészen novemberig fotóztunk rendszeresen a nektárbáron –, és a hajnalpírlepke.
Utóbbi az Angolkertben a kisház és a ház közötti térségben repkedett, megkerülte párszor a kisházat, de szokásához hűen nem szállt le, és ezúttal sem sikerült fotózni.
Korábban is próbálkoztam vele
az égerláperdőben, de ott is sikertelenül. Az ember nem is érti, miből él egy ilyen lepke, amely „sosem száll le”. Természetesen leszáll, csak épp pokoli türelem kell hozzá. Ezúttal mégis lett egyetlen fotóm róla. Miután letettem a hajnalpírlepke kergetéséről, egy Chernel István és Herman Ottó szakmai viszonyáról szóló cikkhez lőttem fotókat Chernel könyvéről az udvaron, amikor is az egyik fotóba véletlenül belerepült a hajnalpírlepke. Nem sok látszik belőle, de ezen a fotón kétség kívül rajta van.
Ezt követően párszor láttam még az udvarban, 1-2 példánnyal találkoztam az égeresben, de aztán a későbbiekben már nem kerültek meg újabb példányok, holott minden korábbinál többet jártam a birtokot, a patakpartot, az égerest, és a környéket is.
2024.03.22. | ERDEI SZEMESLEPKE
Míg a hajnalpírlepke üde színfolt, addig az erdei szemeslepkével kapcsolatos megfigyelések akár komoly változásokat is jelezhetnek. 2023 kora tavasszal még új faj volt a birtokon. 2023 őszén rendszeres vendég volt a lepkecsalikon, a nektárbárokon, ahol számos szép fotó is készült róla. A nektárbárok nappali lepkéi gyakran ugyanazok a példányok, melyek hetekig is ugyanoda látogatnak. Erdei szemeslepkéből is valószínűleg sokszor láttuk ugyanazt a példányt. Összesen nem látogathatta a nektárbárt 2-3 példánynál több.
Ezzel szemben a 03.22-én látott első példányt újabb erdei szemeslepkék követték, melyek szinte egész nap láthatók voltak a ház-kisház-nagy babérmeggy háromszögben. Eleinte párosával táncoltak a levegőben, később nem volt ritka a hármasával-négyesével kergetőző kötelék sem. Soha ennyi erdei szemeslepkét nem láttunk!
Összefoglalva:
- 2020-2022 között még egyetlen példánnyal sem találkoztunk.
- 2023-ban lett meg tavasszal, ősszel már 2-3 példány járt az Angolkertben.
- 2024 tavaszán több mint egy hónapon át gyakori volt, mozoghatott akár egyszerre 10-15 példány is.
Kimondható, hogy az erdei szemeslepke gyakori, jellegzetes és jellemző fajjá vált. Elsősorban az Angolkertben, szórványosan a birtok más részein is.
Többször is írtam a napokban, hogy amit régóta mondok – mi szerint a birtokot az élőhelyátalakítás, a visszavadítás során az erdős sztyepp irányába visszük – mintha újabban konkrétan megmutatkozna új fajokban (hatfoltos csüngőlepke), és időnként már megtalált fajok állománynövekedésében (sakktáblalepke) is.
Most, hogy végre beszámolok az erdei szemeslepke gyakorivá válásáról, megnéztem, milyen tápnövényen nevelkednek az erdei szemeslepke hernyói.
Perjeféléken. Nahát.
Vagyis: az erdei szemeslepkének a fűfélék terjedése kedvez. Hát nem épp ez zajlik nálunk? Ahogy ma hajnalban egy terjedelmes cikkben írtam és térképeken meg fotókon is mutattam: a kanadai aranyvesszősök monoton tömegének helyén változatos, erdős sztyeppi élőhelyet hozunk létre. Nem tévedünk nagyot, ha azt vélelmezzük:
az erdei szemeslepke – mint indikátor – 2024-es remek „szereplésével” a kedvező változásokat jelezte vissza.
A pókhálós lepke karrierje
2024.03.26. | TÖMEGES A PÓKHÁLÓS LEPKE
A hajnalpírlepkénél és az erdei szemeslepkénél négy nappal később ébredtek a pókhálóslepkék, első körben ők is elsősorban az Angolkertben és annak környékén. A történet hasonló, mint Az erdei szemeslepkéknél, de még annál is kalandosabb, mivel a pókhálós lepke sokáig bakancslistás lepkefajom volt. Olyan faj, amit kivételes szépsége miatt rendkívül vágytam és tervezetten kerestem, de mindhiába.
- 2021-ben tervezett keresések során sem lett meg.
- 2022-ben véletlenül botlottam bele a ház bejárata előtt az Angolkertben. Ezt követően sikerült látnom még párszor.
- 2023-ban már rendszeresen találkoztunk, sokszor a Nagypatak partján is. Sokat fényképeztem az Angolkertben és a Nagykarámon mezei aszat virágán.
- 2024 tavaszán igen hamar gyakori lett az Angolkertben. Bő egy hónapig három faj – a C-betűs lepke, az erdei szemeslepke, és a pókhálós lepke – annyira gyakori volt az Angolkertben, hogy lehetetlen volt eljutni a kertkapuig anélkül, hogy ne láttam volna ezt a három fajt, leggyakrabban a nagy babérmeggyen és a környékén.
Május közepén megcsappant a létszámuk, de aztán június közepén minden korábbinál többen lettek, s már nemcsak a kertben, hanem szinte bárhol látni őket, de leginkább a Nagypatak mentén, ahol megint csak gyakori.
A pókhálós lepke április-májusban
a tavaszi lepkefauna egyik leggyakoribb faja volt. Erről álmodni se mertem pár éve. Ma is emlékszem, mekkora öröm volt, az első róla készült fotó. Az idén pedig lazán sétálgatok a pókhálós lepkék között anélkül, hogy felemelném a fényképezőgépet. Ez egyértelműen egy 2021-től tartó kedvező trend.
Mivel tápnövénye a nagy csalán, kissé nehéz magyarázatát találni, miért vált ennyire gyakorivá. Országosan egyébként szintén gyakori, nem csoda, hisz csalánosokat azért még mindig mindenhol gyakorlatilag korlátlan mennyiségben talál.
A kaszálásokkal és a területkezelés újításaival az ő szemszögéből talán annyit változott a helyzet, hogy gyakrabban talál friss csalánosokat, hisz a kaszálások nyomán a csalán hamar sarjad, és a gyakrabbá váló kaszálások több frissen hajtó zsenge csalánt jelentenek.
Nincs arra vonatkozóan semmiféle kutatás vagy tanulmány, hogy a pókhálós lepkének számít-e a csalán állapota vagy kora, de amint számunkra is kellemesebb – sokszor egészségesebb és táplálóbb – a friss és zsenge zöldség, úgy nem volna meglepő, ha a lepkék is preferálnák a zsenge csalánt, a kifogástalan primőr árut.
És még sztyepp!
2024.04.30. | REPÜL MÁR A BUSALEPKE
Végül az egyik gyakori nappali lepkefajunkról, pontosabban lepkecsoportról, a busalepkékről. Ők csak április végétől repültek (04.30-án láttam az elsőt), de aztán napról napra többen. Főként a megszokott körzetben, a Hospodán, a bekötő út két oldalán, a Kisréten, az Angolkert és a Nagykarám határán.
Náluk nem annyira radikális a változás, de júniusra már egyértelműen érzékelhető volt (főként a Hospodánál a varfüves mézelő zóna környékén), hogy nagyságrendi különbség van a korábbi évekhez mérten. Nyáron korábban sem lehetett úgy kimenni a Hospoda végéig, hogy ne találkoztam volna néhány busalepkével. De most egyidejűleg akár 30-40 példányt is látni. Ráadásul új busalepke-fajjal is gazdagodtunk már 2024-ben (erről másutt).
Íme, még egy faj, ami apró ugyan, de tetszetős és érdekes, és amely szintén feljövőben van. Csak épp eleve jó bázisról rajtolt.
És most arra kérlek, kedves olvasó, hidd el minden szavam.
Míg ebben a beszámolóban el nem jutottam a busalepkével kapcsolatos megfigyelésekhez, nem tudtam, hogy mi a busalepkék tápnövénye. Hát most megnéztem. Több busalepkefaj is él a birtokon (erről nemsokára lesz egy külön poszt), de a leggyakoribb talán az erdei busalepke (bár a busalepkék határozás nem éppen könnyű).
Nos az erdei busalepke tápnövénye ugyanaz, ami az erdei szemeslepkéé: perjefélék.
A Wikipédia szerint a perjefélék (kékperje) mellett szívesen fogyasztja a csomós ebírt, erdei sziklaperjét, de még a tarackbúzát is. A csomós ebír például a birtokon sokfelé már állományalkotófaj (vagyis bizonyos területeken szinte zárt állományokat alkot, de legalábbis domináns). Újra ott vagyunk – bár fogalmam sem volt arról, hogy itt lyukadunk ki megint –, ahol korábban:
Sikeresnek tűnik az erdős-sztyeppé alakulásunk.
És ezt már a busalepke-állomány jelentős növekedése is visszajelzi.
Épp azért kellett mindezt megírnom, még ha jelentős késéssel is, hogy a jövőben – történjék bármi – ezekhez a változásokhoz és megfigyelésekhez mérhessük a munka hatásfokát és eredményességét. Az erdős-sztyepp a Kárpát-medence legősibb, legszebb, legdiverzebb élőhelytípusa, főként ott, ahol vizeket is találunk benne (mint nálunk). Az irányába tett lépéseink – úgy tűnik – növekvő fajgazdagsággal és a gyakori fajok állománynövekedésével is visszaigazolják útirányunk helyességét. Megyünk is tovább – remélem, együtt veletek.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Mennyi szép lepkefaj – ki gondolná, hogy a visszavadítás monitorozója . “John Fowles A lepkegyűjtő” c. könyv úszott be – szerencsére Te nem gombostűre tűzöd fel a legszebb darabokat, vagy titkon a pincében tartasz egy szépséget:-))) mint a történet főszereplője, hanem fotókon mutatod meg a birtok lepke gazdagságát .
Egy elvadult kaszálóból erdős sztyeppet varázsolni úgy, hogy már ott van a kertek alatt az ezredik faj is- ahol minden egyes fűszálnak története van, szóval lenyűgöző ez a fajta tudatosság. Kilépni úgy egy házból, hogy a hirtelen feltűnő vendéget lencsevégre is kapod, nos ez az igazi jelenlét . Milyen szép fejezet lesz a birtokod élőkönyv történetében.
Köszönöm! Ez nekünk is nagy élmény. Valóban nem túlzás azt állítani, hogy expedíción vagyunk itthon. 🙂
Nem is tudtam, hogy ennyi gyönyörű lepke van!
Egy fotógyűjteményt én is szívesebben nézegetnék, mint a gombostűre tűzött lepkéket. Meg is nézem, hogy milyen, a lepkékről szóló könyvet lehet kapni. 🙂
Talán te sem gondoltad volna húsz évvel ezelőtt, hogy egyszer majd a lepkék bele fognak szólni a birtok átalakításába!
Nem gondoltam, igazad van. Meg a búvárpoloskák, gőték, halak!!! Nem tudom, érzékeltétek-e, de egy idő óta rohamtempóban írok meg mindent. A célom az, hogy ne maradjon semmiféle elmaradás. Egy max. két nap múlva egy irgalmatlanul hosszú lista végére érek, és onnantól sokkal aktuálisabb tud lenni a “Kert és vadon+ rovat, és jut olyasmire is, hogy összefoglalókat mutassak, például a lepkékről. Havonta 8-10 ezer fotó készül, s ebből a munkából szinte semmi sem látszik itt. De a jövőben több fog.
Nem látszik, de azért mi sejtjük, tudjuk, hogy rengeteget dolgozol! Esetenként egy-egy faj meghatározása is sok idő, sok munka lehet.
Az a legfontosabb, hogy a háttérben nálatok minden haladjon, és rendben legyen. Aztán majd egyszer a beszámolókkal is utoléred magad, ne aggódj! Mi itt vagyunk, és megvárjuk.
Kicsit meglepett, hogy nem látszik. 🙁 Azt hittem, hogy észlelhető, hogy a szokottnál nagyobb mennyiségben érkeznek az írások (amúgy védett írások és esszék is). Épp a napokban néztem rá, mennyi az annyi, és az a dokumentum, amiben az új cikkeket, posztokat írom-szerkesztem 1.600.000 karakter fölött jár, vagyis lassan három Jégvágó terjedelme. Ebben nincsenek benne a régi oldalról átköltöző cikkek, és persze nincs benne Mara napi 3-6 cikke sem. Ő is egyre gyakrabban jön hosszabb, nagyobb lélegzetű írásokkal 🙂
Bocs’, te írtad, hogy nem látszik, én csak helyeseltem!
Az tényleg nem látszik, hogy mennyi fotó készül, hiszen képtelenség lenne mindet megmutatni, de a hatalmas munka igenis látszik! No meg az is, hogy igyekszel mellette mindenről beszámolni nekünk.
Én pont arra próbáltam célozni, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásod, ne tartsd kevésnek, amit ide tudsz rakni, mert így is nagyon sok olvasni-, néznivalót kapunk tőletek. Nem is győzöm mindig, többször lemaradok, és előfordul, hogy csak később csodálkozom rá egy-egy írásra.
8-10 ezer fotó- elképesztő, Kihelyezett vizuális memória- hol lehet ennyi képet tárolni, helyesebben hogyan lehet emlékezni, mi van a képeken és abból válogatni. Ez önmagában is sok órányi munka.
Ez most már úgy működik, hogy a havi mappákon belül vannak napi mappák is, többek között például azért, mert tudni kell azt is, hogy egy adott nap éjszakai lepkéi közül melyiket vittem már szakértők elé, és melyiket nem. Aztán vannak bestof havi albumok, többnyire ezekből kerülnek fotók a Cenwebre. És vannak rettenetes nagy irtások. A havi fotómennyiség 30, esetenként 35-40 százalékát törlöm. És persze mindennek csak töredéke fut a laptopon, az évek során felgyülemlő anyagot külső wincsiken tartom. Egyre keményebb kézzel bánok mindezzel, egyre radikálisabbak a törlésihullámok, hogy az egész projekt kézbentarható élegyen.