Elképesztő. Ilyen a sasok etetése Alaszkában!
Ma már szinte minden madárbarát látott speciális madáretetőket. A kilencvenes évek elején még Magyarországon is újdonság volt, hogy nemcsak cinegéket és zöldikéket lehet etetni télen, hanem például ragadozómadarakat is. Nálunk a Hortobágyon voltak az első jelentős ragadozómadár-etetőhelyek, főként a rétisasoknak. A rétisas még a nyolcvanas években is ritka ragadozó volt, és minden létező módszerrel segítették őket. Én magam is részt vettem olyan akcióban, ahol a halastavi lehalászáskor hátramaradó halat szedtük össze késő ősszel és vittük jégvermekbe, hogy aztán a haltetemeket rétisasok részére szórják ki télen a befagyott tavak jégmezőjére (akkor még volt jég).
Azóta a rétisasok állománya csodásan megerősödött;
annyira, amennyire a nyolcvanas években senki se hitte volna. Másrészt a ragadozómadarak etetése ma már cseppet sem kuriózum. Számos helyen vannak etetőhelyek, többek között fotósok is sok etetőhelyet üzemeltetnek. A természet- és madárfotós oldalakon se szeri se száma az ilyen etetőhelyeken készült ragadozómadár-fotóknak.
Mutattunk már mi is extrém madáretetési módokat. Különlegesebbeket is a sasok etetésénél. Ilyen Izraelben a gödények etetése, és a magyar szemmel nézve egészen elképesztő daruetetés. Nálunk ugyanis a daru óvatos madár, ám ugyanazok a darvak, akik a Hortobágyon október-novemberben gyűléseznek, Izraelbe érve úgy mozognak az etetőhelyeken ezrével, akár a baromfi a baromfiudvarban.
Most egy alaszkai felvételbe botlottunk bele,
ami részint megint csak azért tölt el minket csodálkozással, mert itt a sasok megdöbbentően szelídek. Nálunk elképzelhetetlen – etessük őket bárhogy és bármily régen –, hogy egy rétisas ennyire bizalmas legyen. Ezek a fehérfejű rétisasok viszont megdöbbentően bátrak. Először nem is érti az ember, hogy mit keres ennyi sas a házak tetején, emberek közvetlen közelében, de aztán a felvétel vége felé megoldódik a rejtély: valaki ugyanis halat dobál nekik. Itt tehát szintén etetik a sasokat. Ezzel együtt is megdöbbentő, mennyien gyűlnek össze.
Ilyenkor azért csöndben örülhetünk annak is, hogy bizonyos madárfajoknál szemlátomást jelentős eredményeket ért el az aktív védelem. A ragadozómadarak sokáig a legveszélyeztetettebbek voltak, főként a DDT-korszak végére, de nemcsak Észak-Amerikában, hanem Európában is számos ragadozómadár jön fel.
Jó példa erre a vándorsólyom is (a világ leggyorsabb élőlénye), aki a DDT-korszakban fészkelőként kipusztult Magyarországról, de még kóborlóként is ritka lett. Jó ideje azonban már visszatért fészkelőként és az állománya dinamikusan növekszik. A kedvező változásokat talán a vándorsólyomnál és a rétisasnál is látványosabban jelzi itthon a holló, ami a hetvenes évekre szinte kipusztult az országból. Ugyanabból az okból, amiért a ragadozók többsége is. Ma pedig bármerre járunk az országban, szinte mindenütt ott vannak, s nem is kevesen.
A mi területünkön a madáretetés legspeciálisabb formája is hozzájuk kötődik, hiszen 2022 óta minden szeptemberben van hollóetetőnk a háztól mindössze 150 méterre. Itt rendszeresen jön össze 100-150 holló! Míg a nyolcvanas években az ország nagy részén tíz évet is madarászhattunk anélkül, hogy akár egyetlen holló is keresztezte volna az utunkat. Nem mindennel állunk tehát rosszul.
Ragadozómadaraink szépen jönnek fel, a hollók robbanásszerű állománynövekedést produkálnak, és ma már többen vannak, mint a nagy pusztulás előtt. Ha pedig az alábbi felvételt megnézzük, határozottan az a benyomásunk, hogy a fehérfejű rétisast sem fenyegeti a kihalás veszélye.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
