Rövid centi, hosszú centi | Just Jammin’ (1h)
Kicsit leghiggadtam. Tegnap felültem a hullámvasútra, egyszer úgy gondoltam, jobb volna még egy hetet halasztani a weboldal nyitását, másszor meg úgy, hogy többször már nem halaszthatunk – nem mintha bárki konkrétan várta volna a nyitást. Dél körül volt olyan fél órám is, ahol gyors egymásutánban gondoltam ezt is, azt is. Ritkán fordul elő ez velem. Este nyolcra viszont megnyugodtam, ma hajnalban pedig olyan nyugalommal ébredtem, ami szokatlan nálam. Kicsit hasonló állapot ez, mint egy magas lázzal járó betegség után az első lázmentes nap.
Nem, koránt sem tökéletes minden, és még azt sem mondhatom, hogy túlvagyunk a nehezén. Sőt, a neheze épp most jön, hónapokon át írni, szerkeszteni, és a végére járni annak, mi a jó valóban, s vajon fenntartható-e az oldal tényleg? De azt hiszem, bármilyen folyamatban vagy munkában jobban érzem magam, mint az előkészítés fázisában. Persze csak akkor, ha az előkészítés ott volt a szeren. Most úgy érzem, megtettünk mindent az utóbbi hónapokban, és tegnap jó döntést hoztunk. Úgy érzem, lesz erő a további fejlesztgetésre, és lesz erő arra is, hogy a tavasz megérkeztével fejest ugorjak megint a birtok körüli ügyekbe is.
Ez lesz az első hét, amikor látni kell valamit abból, hogy az új Cenweb valóban tud valamit, amit a régi nem tudott. A múlt héten azért vágtuk a centit, mert vártuk a nyitást. Mától egy másik centit vágunk, de ez jóval hosszabb. Egyelőre a végét sem látjuk, és ami a legszebb: ebben az esetben a végét nem is akarjuk látni. Ha pedig jó hosszú centi ez, amolyan hétmérföldes, akkor ezt nyugodtan, komótosan kell vágni. Talán menni fog. Bizakodó vagyok.
Jó reggelt és szép hetet kívánok ennek szellemében! Üdv: Cen’
Borítókép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több zene
még több blog
Nem vagyok jós, de én sejtettem, hogy lesz ilyen hullámvasút. Valahol írtam is régebben, hogy biztosan neked is lesz majd olyan “csak egy nap kellene még” érzésed az indulás előtt, mint amilyen nekünk volt az egyetemi vizsgák előtti napon.
Pedig a kemény időszak ezután jön még, pont, ahogyan írod! Pofozgatni az új oldalt, megszüntetni a hiányosságait, közben átpakolni, átszerkeszteni a régi oldal bejegyzéseit, és persze újakat is írni. S mostantól a fb-ot – Instagramot? – sem lehet elhanyagolni. (Talán az Instán is adhatnál hírt az új weboldalról!) No és ott a birtok is, ami szintén elvárja a törődést.
Szóval láblógatásról szó sem lehet ezután sem, de optimistán kell hozzáállni minden újabb feladathoz, és minden megoldódik majd idővel!
Emlékszem rá, mit írtál. A döntésben a véleményed is ott volt. 🙂 Mivel nem volt könnyű szülés átállni, ezért az indulás is lájtosra sikerült, de ezen a héten minden platformon felvesszük a kesztyűt, ahogy tegnap a Patreonon is 🙂
Helyes! 🙂
Sosem lett volna olyan érzésed, hogy “Na, most vagyunk készen!”, és ez így is van jól.
Tovább, előre, és a lényeg: nem vagy egyedül!! 🙂
Felejtsd el a centit végre!
Elindult, klassz volt a régi is, az elsőt is nagyon szerettem, mint írtam is.
Te sosem vagy unalmas, kicsit irigylem is az új látogatókat, még nem tudják, hogy mennyi csoda vár rájuk, csak fel kell fedezni.
Az alkotó mindig a tökéletességre törekszik, te és Sárgahaj mindent megtettetek, hogy jó legyen.
,Jó lett, lazíts kicsit végre!
🙂
🙂
Az ember életének minden percében van minimum két, (de általában több is) választási lehetősége, döntése, , hogy mi legyen a következő percben. Ezeket észre se vesszük, rutin minden. Viszont egy ilyen döntés meghozatalához megfontolás kell, de nem lehet hetekig fontolgatni, mert bármikor változtatható sok tartalom, és a forma is. Nincsenek szigorú szabályok.
Az időnk pedig véges, ki kell használni mindent, minden percet, ami örömet, sikerélményt ad!
Jó, hogy újra kinyitottad a “kertkaput”!! 🙂
Pontosan!
Hallgass az eszedre és a szívedre és már Madách is megírta, a tett halála az okoskodás…☺️