Omid, a világ legmagányosabb daruja, az idén talán párra talál

Omid, a világ legmagányosabb daruja, az idén talán párra talál

---

Omid egy hím szibériai daru (Leucogeranus leucogeranus), a szibériai daru nyugati populációjának utolsó egyede. Kicsit hasonló a helyzete ahhoz az ausztrál bennszülötthöz, aki utolsónak maradt életben a törzséből. Omid valószínűleg nem tudja, hogy egyedül maradt. Talán a magányról sem tud, minden esetre kitartóan rója vándorútjait az egykori vonulási útvonalakon, immár 15 éve (!). Kitartóan felkeresi az egykori telelőhelyeket, de se ott, se a fészkelőhelyen nem talál már másik szibériai darut.

Nincs abban a szerencsés helyzetben, mint a szürke daru (Grus grus), akik százezrével randevúznak a hortobágyi pusztákon.

---

Omid nyilván nem tudja,

hogy madarászok százai lesik minden moccanását, és százak utaznak Iránba csak azért, hogy őt lássák. Omid gyanútlanul tollászkodik és lépked a vízben, míg lessátrakból minden mozdulatára fényképezőgépek kattognak, mintha egy világsztárt fotóznának a sövény mögül paparazzik.

A szibériai daru az egyik legveszélyeztetettebb darufaj. Van ugyan kisebb egyedszámú darufaj is, de annak létszáma növekvő, míg a szibériai daru létszáma folyamatosan csökken. Az alábbi térképen jól látható, hogy Omid magánya nagyrészt abból adódik, hogy a szibériai daru két egymástól viszonylag távoli területen alkotott állományokat. Ha Omid nem lenne, akkor már múlt időben kellene fogalmaznunk, hisz akkor a nyugati populációból már senki sem maradt volna életben.

---

Mindössze 3200 szibériai daru él a világon (2010-es adat), a nyugati „populációban” már csak egy. Létezett egy középső populáció is, ez volt a szibériai daru központi, talán legnépesebb állománya, de ez mára maradéktalanul elpusztult. A két megmaradt népesség között jelentős távolság van, és a telelőhelyek is máshol vannak, egymástól távol. Omid „népe” alapvetően a Kaszpi-tenger mellékén, Iránban töltötte a teleket (a kiveszett középső populáció Indiában telelt annak idején), míg a keleti darvak Kínában. Így Omid nem találkozhat a keleti fajtársakkal. Akik nem mellesleg szintén komoly veszélyben vannak, telelőhelyüket veszélyeztetik a kínai gátépítések.

---

---

A háromezres létszámot sok kutató sok faj esetén a kritikus határnak tartja.

Ez volna az az állományméret, ami alatt egy faj genetikailag válik sebezhetővé, és ahonnan gyakran már nincs visszaút, hisz nem elég a genetikai változatosság ahhoz, hogy a faj épségben és hosszútávon fennmaradhasson. Hogy a szibériai daru esetében ez a háromezres létszám elég lehet-e egy újrakezdéshez, még nem tudni. Viszont a nyugati populáció helyreállítása reménytelennek tűnik, elszánt madárvédők és kutatók mégis kísérletet tesznek arra az idén, hogy Omidnak párt biztosítsanak, abban a reményben, hogy

Omid és párja esetleg meglapozhatja egy új nyugati populáció létrejöttét.

---

Egy a belga-holland határnál található kisváros, Zutendaal szülötte az a tojó szibériai daru, Roya, akit január 24-én útnak indítottak a CBCC (Cracids Breeding and Conservation Center) tenyésztési központjából repülővel Iránba, hogy találkozhasson a magányos Omiddal. Nem igazán derülnek ki a VRT News rövid cikkéből a legizgalmasabb részletek: Hogyan fog lezajlani mindez? Roya odautazik, és még mielőtt Omid visszaindulna északra, kiengedik hozzá Royát?

Gondolom, így fog menni. Az biztos, hogy a kutatók bizakodóak, és azt mondják, mivel tavasszal a hímek – így Omid is – erősen felfűtöttek, nem sokat válogatnak a tojók között. Omid ráadásul nemhogy tojót, de másik szibériai darut sem látott 15 éve. Én is azt gondolom, hogy ha sikerül kiengedni Royát kellőképp közel Omidhoz, akkor hamar egymásra találhatnak. Viszont, mint sok madarat mentő és tenyésztő embernek, vannak kétségeim. A program munkatársa maga is beszél arról, hogy nem lesz elég, ha Omid és Roya párosodik, fel kell menni északra, és az eredeti, régi élőhelyen kell fiókákat nevelni.

---

Nem kétlem, hogy Roya a lehető legjobb kondícióban indult el Iránba. De vajon mikor repült életében pár száz méternél többet? Képes lesz-e ezek után Omiddal több ezer kilométert megtenni Szibériába? Tapasztalatom szerint egy hosszú ideje röpképtelen vagy a repüléstől elszokott madár is viszonylag hamar képes felizmosodni, akár pár hét alatt is, de ezt vajon Omid kivárja?

Lesz-e vajon Royán műholdas jeladó? Egyrészt jó volna, már csak azért is, hogyha esetleg mégis elkallódna, könnyebb legyen megtalálni. Másrészt ebben az esetben talán a legkisebb „felesleges teher” is jelentősen hátráltathatja Omid és Roya hazavezető útját.

Remélem, sikeres lesz az akció. Roya is megérdemelné,

ugyanis egy ilyen vad populáció újra alapozására nem alkalmas bármilyen tojó. Amennyire lehet, vad madárnak kell lennie, épp ezért Roya más fogságban tartott darvaktól elkülönítve, magányosan nevelkedett, és emberekhez sem szoktatták hozzá. Küldetéséért tehát ő is megfizette a maga árát, még ha nem is 15 évet, mint Omid.

Omid valódi regénybe illő figura. Sok szempontból új korunk új hőse. De ha valami Omidnál is érdekesebb és drámaibb, akkor a két madár találkozása lehet az, esetleg egymásra találása és hosszú útja a hajdani mocsarak felé. Remélem, erről is mihamarabb megtudhatunk valamit.                                   

Borítóképen öreg szibériai daru, feltehetően valahol Kínában | Forrás: Wikipédia commons

---

---

még több daru

még több madár

Keresés

Keresés