Felébredt ádáz szerelmem: az első lódarázs!
kert & vadon
Ez most rövid lesz. Csak rögzíteni szeretném: 2024.04.05-én felébredt az első lódarázs. Régi adósságom (2023 őszéről), hogy írjak nektek azokról a mézes hetekről, amikor több száz órát töltöttem együtt sülve-főve egy népes, 50-60 fős, ritkán 100 főnyi lódarázs kompániával az Angolkert nagykapujában felállított nektárbárnál.
Néha még éjjel is,
ugyanis a lódarazsak gyakran aktívak éjszaka is (ezt én is csak tavaly tudtam meg), igaz általában csak az éjszaka első felében. Gyakran voltak ott még a lepkék lámpázásánál is, és amikor jött az éjféli-éjfél utáni harmat, gyakran aludtak el a fehér lepedőkön vagy a nektárbárokon, és hagyták, hogy a szárnyukat és különös álarcos fejüket vastagon belepje a harmat.
Mindenki tart tőlük. Bevallom én is. Végtére is hivatalosan az egyetlen állatfaj Magyarországon, ami halálos lehet. Hét “adag” lódarázs már végzetes, ha jól emlékszem. Akkor is, ha az ember nem érzékeny és nem allergiás rájuk.
Szóval a lódarázs nem játék.
És ezt üzenik ők is minden moccanásukkal.
Arra is volt példa, hogy a szobába betévedő lódarazsat ijedtemben lecsaptam. Tavaly viszont, ahogy lassan megszoktam a közelségüket, azt is, hogy néha centikre döngenek azon a kicsit hátborzongató, mély frekvencián, ami ezen az égövön szinte csak a sajátjuk, centikre a fényképezőgéptől, a kezemtől, gyakran olyan közel az arcomhoz, hogy érzem a bőrömön a szárnycsapások szelét,
sőt a tekintetüket is, amikor makróval centiméterekről fényképezem őket,
szóval miután több száz órát töltöttem a közvetlen közelükben, megszerettem őket.
Rendkívül érdekes, komplex életet élnek.
A lódarazsak társadalma
kiváltságos, titokzatos, kicsit sci-fibe illő társadalom, amiről viszonylag keveset tudtam korábban. Feltett szándékom, hogy 2024-ben se töltsünk együtt kevesebb időt, és végre muszáj lesz írnom róluk bővebben is, és valamelyest, legalább részben fel kell dolgoznom a róluk készített fotók és videók sokaságát.
Sokat mond a lódarazsak iránt fellobbanó kissé sötét tónusú szerelemről, a hatalmas darazsaim és köztem felszikrázó intergalaktikus viszonyokról, hogy amióta csak kijött a jó idő, vagyis február 10. és az első nektárbár beállítása óta, folyton ott járnak az eszemben, és bármikor elhaladok a nektárbár mellett, fél szemmel mindig őket keresem. De úgy tűnik, hogy sok más rovarhoz mérten a darazsak jóval kényesebbek, jobban igénylik a valódi, mézpergető meleget, így aztán lessem őket bárhogy, akár már februártól, ők jóval később élednek.
Az elsőt a tavaly megszokott helyen, az Angolkert nagykapuján láttam 2024.04.05-én. Az efféle dátumokat azért is jegyzem az idén jóval akkurátusabban, mert meggyőződésem szerint különös jelentősége lesz az efféle adatoknak nemsokára. Amikor az éghajlat úgy megváltozik, hogy a lódarázs sem április elején, hanem esetleg már február végén ébred…
… és nyolcadik típusú találkozásunkra sem kell tavaszonként ily sokat várni.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Szenzációs!
“A HATALMAS DARAZSAIM ÉS KÖZTEM FELSZIKRÁZÓ FÖLDÖNTÚLI VISZONYRÓL…”
Csak remélni merem, hogy ez a földöntúli viszony kölcsönös és ők sem bántanak téged, Cen’! Azt is csak remélem, hogy egyikük sem volt tanúja, amikor egyik fajtársukat lecsaptad és nem akarnak ezért bosszút állni! 🙂
Az kemény volna, ha bosszút állnának!
Számtalanszor, ősszel amikor kirágnak egy szőlőszemet, éjjel benne alszanak. Biztos a sok cukor miatt sokkot kapnak, vagy féltik, nehogy más egyen belőle. 😀 Egyetlen fotózáskor sem támadtak, pedig én is centikre vagyok tőlük. Biztos csak a finomságra koncentrálnak olyankor. 😀
Szép nagy szemű szőlőd lehet! 🙂 Láttam az is, hogy a lódarazsak szívesen tépnek be, és sokszor támolyognak részegen, nem ritkán együtt is, mint egy ittas banda.
Betépnek- de jó:-))) mint a Gőgös Gúnár Gedeonban a libák az erjedt szedertől:-))
Csak tudnám, hogyan lehet kitalálni amikor a darazsak cikáznak , hogy most éppen betéptek:-))
Nem repkednek, hanem szó szerint dülöngélnek a nektárbárban, néha egymásba kapaszkodva, mint a cimborák. Komolyan.